Kívül

A Microsoft a Windows 8 (és Windows RT) operációs rendszer elindításával egy új kategóriát teremtett a laptopok és tabletek világának határmezsgyéjén. Bár korábban is voltak már notebookból tabletté alakítható gépek, de azok rendszerint egy vaskos csuklót használtak, míg a karcsú convertible gépeknél leszedhető, csúsztatható, peremében kifordítható vagy 360 fokot forduló mechanikára alapuló megoldásokat látunk. És van az Asus Taichi 21, ami teljesen másképp, potenciálisan elfáradó mechanikus csukló vagy zsanér nélkül oldja meg ezt. Nemes egyszerűséggel kijelzőt tettek az Ultrabook fedelére is, így becsukva tablet, kinyitva notebook az eszköz, és az átmeneti állapotot is kihasználták.

A Taichi 21 le sem tagadhatná, hogy a Zenbook UX21A közeli rokona. Kijelzője – pontosabban kijelzői – 11,6 hüvelykesek, a fémből készült, unibody géház pedig kicsit szélesebb az átlagos 11,6-osokénál, mert 306,6 milliméter. A másik monitor hozzáad néhány millimétert a vastagsághoz, de ettől még kecses és mutatós marad a Taichi 21, feltéve, hogy a mellékelt rongyocskával időnként letöröljük a külső érintőképernyőről az ujjlenyomatokat.

Mint a legtöbb Ultrabooknak, az Asus kétmonitorosának sincs valami sok csatlakozója keskeny oldalain. Egy-egy USB 3.0 aljzatot találunk jobbra és balra, ezeket kell majd használnunk a kiegészítő 10/100 megabites Ethernet átalakítóhoz is. Monitorkimenetből micro HDMI-t és micro D-Sub-ot kapunk, mely utóbbit a mellékelt átalakító közbeiktatásával normál D-Sub-ként használhatjuk, ezen túlmenően viszont már csak a tápcsatlakozó és egy összevont hang ki-/bemenetünk van. Oldalra került a tablet stílusú hangerőszabályzó és a külső kijelző elforgatását záró retesz, továbbá a húzós bekapcsológomb.

A szokásos Ultrabookokénál valamivel vaskosabb, duplamonitoros fedél egy nagyon korrekt zsanéron fordul, amit jól kiegyensúlyoztak. Tövében húzódik a szellőzőnyílás, így a gépből távozó meleget és zajt egyből a képébe kapja a felhasználó, ha éppen notebookpózban használja a Taichit. Az Asus kiemeli, hogy a fedél egyetlen kézzel felnyitható, bár ez akkor és úgy igaz, ha egyúttal középtájt is megfogjuk, egyébként hátrabillenne a könnyű, 1,25 kilogrammos gép. A külső 11,6 hüvelykes monitor IPS paneles, Full HD felbontású és érintésérzékeny, tabletmódú használathoz tehát ideális. További különlegessége, hogy a mellékelt, aktív, nyomásérzékeny ceruzával rajzolhatunk is rá.

Bővíthetőségben sem különbözik a Taichi a sokéves átlagtól: le kell szedni fém fenéklemezét, ha hozzá akarunk jutni a belsejéhez. Nekünk ez valamiért a számos csavar kitekerése után sem sikerült, de azt kiderítettük, hogy nincs is sok értelme a műveletnek, mert a szerény, 36 wattórás akkumulátoron kívül semmit sem érdemes cserélni benne. Alapkiszerelésben kapunk ugyanis két memóriamodult és 128 vagy 256 GB-os SSD-t.

Belül

Letisztult belsőt tár elénk a Taichi vaskos zsanéron forduló, duplakijelzős fedele. A ház többi részéhez hasonlóan fémből készült, széles keretből Full HD felbontású IPS kijelzőpanel mosolyog ránk, ami nem érintős, és felületére a külső képernyővel ellentétben antireflex réteget applikáltak, tehát nem tükrözi vissza környezetét. Alatta az Asus Ultrabookjainál megszokott, szigetes billentyűzet terül el, amit természetesen integráltak a burkolatba, a sort pedig hatalmas, rejtett gombos touchpad és fém csuklótámasz zárja.

Meg voltunk elégedve a Taichi billentyűzetével, kategóriájában a legjobbak közé tartozik, de az Ultrabookok jellegzetes korlátaitól nem mentes. Gombjai határozott nyomásponttal, útjuk végén csillapítással járnak, de a szűk hely miatt rövid úton mozognak, alapjuk pedig nem annyira stabil, mint a sokkal több anyagból megépített vállalati notebookoknál. Jó pontot érdemel a klaviatúra kiosztása, mert nem hagyták el a felső funkcióbillentyűket, minden a helyén van, némi nyomorítást csak a kurzormozgatóknál tapasztaltunk, és jár a dicséret a háromszintű billentyűzetvilágításért is.

Semmi kifogásolhatót sem találtunk a Taichi hatalmas touchpadjében. Mérete fenomenális, még sok 15,6 hüvelykes notebooknak sincs ekkora érintőmezője, gombjai pedig korrektül funkcionálnak. Apropó érintés – bár mondtuk már, hogy a belső képernyő nem kezelhető tapicskolással, ezt újra kihangsúlyozzuk. Egyszerűen azért, mert használat közben állandóan elfeledkeztünk erről, pláne, amikor a külső érintőképernyőről a belsőre váltottunk, akkor rögtön azt is fogdosni kezdtük.

A külső (balra) és a belső (jobbra) kijelző egyaránt nagyon jó árnyalatokat és sRGB lefedést ad, kalibrálás nélkül is

Nagy felbontásuk és kiváló IPS paneljeik révén a Taichi képernyői akár színhelyes grafikai munkára is használhatóak. Annyira, hogy mindenféle kalibrálás nélkül közel optimálisak voltak az árnyalataik, és kalibrálással még jobbak, mondhatni tökéletesek lettek. Jó hír, hogy nem kellett a két képernyőn külön profillal bajlódni, mert amikor a belsőt kalibráltuk, javult a külső beállítása is. Az Asus Taichi 21 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat. Jó lett volna, ha a képernyők maximális fényereje magasabb 200 cd/m²-nél, akkor nem csak a matt belső, hanem a tükrös külső is használható lenne erős napfényben. Mindkettőnél nagyon magas, 1000:1 körüli kontrasztarányt mértünk.

A külső (balra) és a belső (jobbra) kijelző nagyszerűen kalibrálható, kiváló sRGB lefedéssel

Ultrabook-viszonylatban egészen korrektnek bizonyultak a Taichi hangszórói. Bár oldalról a perem alól szólnak, megfelelő a hangerejük, magasra tekerve sem torzítanak, csak komoly basszusoknál recsegnek egy kicsit. A csúcs multimédiás laptopok szintjétől azért messze vannak, de a Maxx Audio segédprogrammal kimondottan kellemes hangtér állítható elő.

Két monitor akcióban

Általánosan meg voltunk elégedve a Taichi összeszerelési minőségével, hozta azt a magas szintet, amit egy prémium Ultrabooktól elvárunk, a Sony, HP vagy akár az Apple is simán felvállalhatná a masinát – lehet, bosszankodnak is, miért nem nekik jutott eszükbe a két képernyő ilyen ötvözése. Mert a két monitor mindig több és rendszerint jobb, mint az egy, legyen az bármilyen trükkös zsanérra illesztve. A Taichi két képernyője nagyszerűen összedolgozik. Alapesetben, ha lecsukjuk a működő laptop tetejét, rövid, egy-két másodperces késéssel megjelenik annak tartalma a külső érintőképernyőn, ahol tabletként használhatjuk tovább a gépet.

Választhatunk tükrözést is, ekkor mindkét képernyő állandóan aktív és ugyanazt mutatja. Végül, de nem utolsósorban használhatjuk kiterjesztett monitorként a külsőt, ekkor mindkettőn más-más tartalom jelenik meg, sőt akár egyidejűleg ketten is használhatják a készüléket, kívül érintésvezérléssel, belül billentyűzettel és touchpaddel. A gyakorlatban viszont nem olyan rózsás a helyzet, mint a reklámfilmekben. Tiszta sor, hogy a Taichival szemben ülő látja és érintheti a külső kijelzőjét, de ez nem éppen kellemes, ha úgy állítjuk be – függőlegesre – hogy a másik monitor is használható legyen. Egymással szemben ülve minduntalan a másik fél felé toltuk a monitor tetejét, amit az visszatolt, mi megint eltoltuk és így tovább, míg szóváltássá, majd verekedéssé nem fajult a dolog... :)

Ráadásul a gyakorlatban nagyon ritka az olyan eset, hogy a szemben ülő nem tud átjönni a mi oldalunkra, ha pedig egy fontos üzleti prezentációról van szó, akkor elegánsabb, ha ügyfelünk kezébe egy külön tabletet adunk. További problémát jelenthet, hogy tükör módban, gyorsan mozgó tartalomnál a külső monitornak szinkronizálási problémái vannak, ez látható alábbi videónk végén. A Windows 8 start felületének mozgatása közben figyeltünk fel rá, de jelentkezett 3D-s tartalmak (játék vagy 3D modell) és ablakok gyors mozgatása közben is, viszont különböző képernyőtartalomnál (csak a külső monitort vagy a kiterjesztett módot használva) nem. Ennek oka a Windows 8 képernyőkezelése, amit ugyan az Intel grafikus meghajtója megkerülhetne, ahogyan az AMD és NVIDIA is teszi, de a nagy processzorgyártónál nem fáradtak a probléma megoldásával.

Van még egy szokatlan és érdekes tulajdonsága a külső monitornak, ami szerintünk hasznosabb a dupla megjelenítésnél. A mellékelt nyomásérzékeny, aktív ceruzával rajzolhatunk rá, és ez a művelet a nagy pixelsűrűségű, kiváló betekintési szögekkel bíró, élénk képernyőn nagyon kellemes, legyen szó egyszerű firkálásról, jegyzetelésről, művészi rajzolásról vagy komoly tervezésről, amihez elég erős a gépben lapuló hardver.

Teljesítmény

Ha Ultrabookról van szó, akkor világos, hogy alacsony fogyasztású Intel platform dolgozik benne. Tesztgépünk lelke a turbóval akár 3,00 GHz-ig felpörgő, 17 wattos TDP osztályba tartozó Core i7-3517U, mellé 2 x 2 GB DDR3-1600 memóriát és egy szélvészgyors, 256 GB-os SanDisk SSD-t telepítettek. A két Full HD kijelzőt a processzorba épített Intel HD Graphics 4000 GPU hajtja, különálló VGA-ra nincs lehetőség, de talán nem is kell. Ezen felül kapunk még egy Intel Centrino Advanced-N 6235 Wi-Fi adaptert, Bluetooth 4.0 modult és egy elég kicsi, 36 wattórás akkut. Gyengébb idegzetűek most kapaszkodjanak, mert jön a Taichi 21 ára! Az alábbi konfiguráció Windows 8-cal 489 900 forintba kerül, ami még Ultrabook-mércével is mellbevágó. Viszont pontosan százezer forinttal (majdnem egy tízhüvelykes Asus tablet árával) olcsóbb a Core i5-tel és 128 GB-os SSD-vel szerelt Taichi verzió.

Eddig még nem járt nálunk az alacsony fogyasztású – 17 watt TDP értékű – Intel Core i7-3517U processzor, mely a legkisebb i7-es ebben a kategóriában. Két, Hyper-Threadinget támogató magjának maximális órajele 1,9 MHz, ami a Turbo Boost technológia révén akár 3,0 GHz-ig felemelkedhet.

A fenti táblázat tanúsága szerint a 17 wattos TDP értékkel bíró, Ultrabookokba szánt, legkisebb Core i7 nagyjából olyan gyors, mint a 35 wattos, klaszikus notebookokba való Core i5-ök közül a legszerényebb. A felhasználók döntő többsége elég gyorsnak fogja érezni a vele szerelt notebookot, persze a négy- és többmagos erőgépek szintjét nem éri el.

A Taichi fürge működésében komoly szerep jut a processzor és a kétcsatornás memóriakezelés mellett – sőt, talán előttük – a SanDisk SSD-nek. Késleltetési ideje lényegesen alacsonyabb a merevlemezekénél, SATA 3.0 adatátvitele révén szekvenciális olvasási sebessége elérheti akár a 300 MB/s-ot is. Tesztgépünk 256 GB-os modelljén az operációs rendszer mellett bőségesen maradt szabad hely adatainknak és alkalmazásainknak.

Hűtés, akkumulátor

Az Intel Ultrabookokba szánt, 17 wattos TDP értékkel bíró processzorainak hidegen tartása általában komoly feladat elé állítja a vékony laptopok hűtési rendszerét. Huszonkét Celsius-fokos tesztkörnyezetünkben, nyugalomban leállt az Asus Taichi hűtőventilátora, de ezt az állapotot csak teljes tétlenségben tartotta. Amint valami feladattal bíztuk meg, azonnal feltámadt a kategóriára jellemző nem hangos, de magas hangszíne miatt zavaró sivítás. Terheletlenül a laptop felülete hűs maradt, alján sem mértünk a langyos, 35 °C-nál magasabb értéket.

Megterhelve a processzort tovább hangosodott a hűtés, két percen belül elérte 24 dB-es maximumát, ami nem vészes szint, de a magas hangszín miatt csendes környezetben kimondottan zavaró. Ha ölbe vesszük az alaposan leterhelt Taichit, akkor 40 °C fölé melegedett fém fenéklemeze okozhat kellemetlen meglepetést, felül a billentyűzetnél viszont csak a zsanér tövében volt zavaróan meleg. Ez minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a terhelés tizenötödik perce környékén az addig 2,5-2,8 GHz között mozgó CPU órajel 2,1 GHz-re, az 1,07 voltos feszültség pedig 0,9 voltra esett vissza. Ez a fékezés hétköznapi használat közben nem zavaró, de teljes terhelést követelő, komoly számítási munkánál megérezni az ilyen mértékű lassulást.

Korábban említettük már, hogy a Taichi 21-nek meglehetősen kicsi, mindössze 36 wattórás akkumulátora van, ami különösen kétmonitoros üzemmódban nem jelent túl jót. Nyugalomban, egy képernyővel közel hatórás időt mértünk, ami egy Ultrabooktól kevésnek számít, és 6,3 wattos fogyasztást jelent. Nagyfelbontású videót majdnem négy óráig nézhettünk a belső képernyőn, amiből 9,2 wattos fogyasztás következik.

Teljes terhelésen, továbbra is egy képernyővel már csak 76 percre volt elég az akku, tehát a fogyasztás 28,4 watt környékén alakult. Amikor bekapcsoltuk a második kijelzőt is, hat perccel rövidült az üzemidő. Ez nem tűnik olyan soknak, de a fogyasztásra átszámolva ekkor 30,9 wattot kaptunk, vagyis a második képernyő 2,5 wattot tett hozzá a notebook energiaigényéhez.

Értékelés

Az Asus a Taichi 21 formájában egy nagyon érdekes terméket tett le az asztalra. A második kijelző olyan különlegesség, amire mindenki rácsodálkozik, ráadásul megvalósítása és minősége bravúros. Úgy integrált az Asus nem egy, hanem két IPS paneles, Full HD képernyőt egy kis Ultrabookra, hogy az egyáltalán nem lett tőle Frankenstein, sőt vastagsága alig nőtt, miközben megtartotta az egyképernyős Zenbookok elsőrangú minőségét és eleganciáját.

Őszintén szólva furcsálljuk, hogy az Asus elsősorban a Taichi 21 kissé nyögvenyelős, két oldalról nézhető képességét reklámozza, nem pedig a színhelyes, sRGB tartományt teljesen lefedő, Full HD képernyőket, melyek közül a külső nemcsak simán érintésérzékeny, hanem a mellékelt, nagyon pontos aktív tollal is használható. Szerintünk ez a tulajdonság, ha nem is annyira látványos, mint a fedélen felvillanó képernyő, sokkal hasznosabb.

A második monitoron túl az Asus Taichi 21 egy nagyszerű, erőteljes Ultrabook a kategóriára jellemző minden előnnyel és hátránnyal. Könnyű és vékony, kiválóan össze van rakva, cserébe viszont szerény a csatlakozókínálata, lényegében bővíthetetlen, terhelve sivít a hűtése és melegszik a burkolata. Beviteli eszközei remekek, hangszóróit közepesen jóra értékeljük, akkumulátora lehetne nagyobb. Egyetlen igazán nagy baja van az Asus Taichi 21-nek: brutális, konfigurációtól függően 400-500 000 forintos ára, mert ennyi pénzt szerintünk nagyon keveseknek ér meg a második képernyő, pedig az ötlet és a megvalósítás nekünk nagyon tetszett.

Asus Taichi 21 Ultrabook

rudi

Az Asus Taichi 21 Ultrabookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.