Külcsín

A mini-PC-k általában egyéni formavilággal rendelkeznek – nincs ez másképp az Asus barebone-rendszerével sem. A mi példányunk érdekes, fémes-sötétkékes fényben tündökölt. Az igényes fényezésnek persze van átka is, mégpedig az, hogy az összes ujjlenyomat és porszemcse meglátszik rajta azonnal és szinte eltünthetetlenül ragaszkodnak is a felülethez. A belső fémvázat műanyag elemek borítják; hála Istennek, a jobbik fajtából.

Mindkét oldalon kör alakú szellőzőnyílás található, amely a speciális CPU-hűtőnek köszönhetően pont keresztülhúzza a házat, de ezt a beltéri kutakodásban még látni fogjuk.

A hátoldal – sok más gyártó termékeihez hasonlóan – itt is teljesen egyedi képet öltött. Legfelül a jól szellőző táp (lásd később), alatta két kis ventilátor, melyek igen halkan működnek, majd jobb oldalon az AGP, illetve a PCI kártyák kitakarói (a fenti képen a gyárilag mellékelt tv-kártya tölti ki a PCI-os kártya helyét). A készülék előlapját nem véletlenül hagytuk a kültéri nézelődés végére, ez ugyanis a legizgalmasabb oldala a gépezetnek.

Első pillantásra csak az tűnik fel, hogy ugyan feliratok díszelegnek a műanyag lapokon, ám gombokat sehol nem találunk. Nos, a gombok ott vannak, ám nem hagyományos nyomkodósféléket kell keresnünk, hanem érintésérzékeny tappancsokat. Elég egy zsönge érintés és máris életbe lép a kiválasztott funkció. Az előlapon két, nyomásra nyíló-záródó ajtót is láthatunk. A bal oldali, függőlegesen elhelyezkedő mögött a 7 az 1-ben kártyaolvasó rejtőzik, a lefelé nyíló mögé pedig az USB- és az audiocsatlakozások kerültek.

Mielőtt nekivágnánk az S-presso boncolásának, értelmezzük a gyártó által felragasztott matricát, amit a gépecske tetején találunk. Itt pontosan le van rajzolva, hogyan kell kinyitni a dobozt, ebben ugyanis merően eltér az eddigi mini-PC-ktől! Első lépésben vegyük le egy határozott, de óvatos mozdulattal az előlapot (alul be lehet nyúlni a műanyag alá), majd oldjuk az egyetlen csavart a készülék hátoldalán.

A sokkoló látvány ne ijesszen el senkit, csak a kis rugókra vigyázzunk, ezeket lehetőség szerint ne görbítsük el, ne tépjük le a helyükről – ezek felelnek az érintésérzékeny kezelőszervek megfelelő működéséért.

Hol is tartottunk? Ja, igen: a hátoldalon található csavar kilazítása után kicsit erőlködve toljuk előre a tetőt, majd észlelni fogjuk, hogyan is nyílik fel az egész tető. Mint egy motorháztető a jó öreg Zsigákon...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!