Asus S-presso: kellemes vonalak

Adatlap

Kávét ugyan nem tudunk vele készíteni, de az Asus S-presso minden más tekintetben rendesen megállja a helyét az otthoni, szórakoztatóelektronikai berendezésekkel felszerelt környezetben. A gyártó kétféle változatban kínálja az S-pressót: az egyiket kifejezetten játékosoknak (S1-P112), amely az S1-P111-gyel ellentétben semmiféle multimédiás kiegészítőt nem tartalmaz. Szerencsére mi a fullextrás változatot vehettük közelebbről szemügyre.

Az adatlapból kiderül, hogy az S-presso a már korosodó Intel 865G alaplapi lapkakészletet használja, s ezáltal a szintén már lassan kihalásra ítélt Socket 478-as foglalatba illeszthető processzorokkal bővíthető, igaz, elviseli a Prescott magos Pentium 4-eket is egészen 3,4 gigahertzig. A kis gépezet erőssége nem is az újdonságokban rejlik, hanem az általa nyújtott funkciókban.

Külcsín

A mini-PC-k általában egyéni formavilággal rendelkeznek – nincs ez másképp az Asus barebone-rendszerével sem. A mi példányunk érdekes, fémes-sötétkékes fényben tündökölt. Az igényes fényezésnek persze van átka is, mégpedig az, hogy az összes ujjlenyomat és porszemcse meglátszik rajta azonnal és szinte eltünthetetlenül ragaszkodnak is a felülethez. A belső fémvázat műanyag elemek borítják; hála Istennek, a jobbik fajtából.

Mindkét oldalon kör alakú szellőzőnyílás található, amely a speciális CPU-hűtőnek köszönhetően pont keresztülhúzza a házat, de ezt a beltéri kutakodásban még látni fogjuk.

A hátoldal – sok más gyártó termékeihez hasonlóan – itt is teljesen egyedi képet öltött. Legfelül a jól szellőző táp (lásd később), alatta két kis ventilátor, melyek igen halkan működnek, majd jobb oldalon az AGP, illetve a PCI kártyák kitakarói (a fenti képen a gyárilag mellékelt tv-kártya tölti ki a PCI-os kártya helyét). A készülék előlapját nem véletlenül hagytuk a kültéri nézelődés végére, ez ugyanis a legizgalmasabb oldala a gépezetnek.

Első pillantásra csak az tűnik fel, hogy ugyan feliratok díszelegnek a műanyag lapokon, ám gombokat sehol nem találunk. Nos, a gombok ott vannak, ám nem hagyományos nyomkodósféléket kell keresnünk, hanem érintésérzékeny tappancsokat. Elég egy zsönge érintés és máris életbe lép a kiválasztott funkció. Az előlapon két, nyomásra nyíló-záródó ajtót is láthatunk. A bal oldali, függőlegesen elhelyezkedő mögött a 7 az 1-ben kártyaolvasó rejtőzik, a lefelé nyíló mögé pedig az USB- és az audiocsatlakozások kerültek.

Mielőtt nekivágnánk az S-presso boncolásának, értelmezzük a gyártó által felragasztott matricát, amit a gépecske tetején találunk. Itt pontosan le van rajzolva, hogyan kell kinyitni a dobozt, ebben ugyanis merően eltér az eddigi mini-PC-ktől! Első lépésben vegyük le egy határozott, de óvatos mozdulattal az előlapot (alul be lehet nyúlni a műanyag alá), majd oldjuk az egyetlen csavart a készülék hátoldalán.

A sokkoló látvány ne ijesszen el senkit, csak a kis rugókra vigyázzunk, ezeket lehetőség szerint ne görbítsük el, ne tépjük le a helyükről – ezek felelnek az érintésérzékeny kezelőszervek megfelelő működéséért.

Hol is tartottunk? Ja, igen: a hátoldalon található csavar kilazítása után kicsit erőlködve toljuk előre a tetőt, majd észlelni fogjuk, hogyan is nyílik fel az egész tető. Mint egy motorháztető a jó öreg Zsigákon...

Belül szűkösebb...

A tető lenyitása után szem elé kerül az alaplap és a gyanúsan kusza kábelezés. (Mivel bemutatókészülékről van szó, ezért lehetséges, hogy előttünk már más is próbálgatta az S-pressót, s innen a kuszaság.)

A két memóriafoglalatba maximálisan 2 GB RAM tehető – ez még a jelenkorban is bőségesen elegendő. A Socket 478-ba könnyedén illeszthető a CPU, a hűtő is könnyen felcsavarozható, ám mi előbb kiszereltük a 220 watt teljesítményű tápot. Ehhez nem volt szükség szerszámra, egyszerűen nyomjuk le a táp végénél látható fogantyút és emeljük ki a kis dobozt.

A tápegységben alul ventilátor található, ami nagyszerűen – és főleg halkan – áthűti az egységet, és a processzor felőli hő elszállításába is besegít a két kis hátsó ventilátornak. Még mielőtt továbbmennénk, vessünk egy pár pillantást a hőcsöves CPU-hűtőre:

A részegységnek kellemes súlya van – köszönhető ez a bő bordázottságnak és a rézből készült hőátvevő lapnak, amely azonban lehetne simább felületű. Szerencsére, még hajszolt állapotokban is kellően halkan végzi a dolgát a rászerelt légcsavar. A hűtőt ventilátorral az oldallemez nyílása felé kell beszerelni. Összesen négy csavar tartja a processzor fölött, nincs szükség semmiféle keretre.

Csakúgy, mint az előre beszerelt, PCI felületű tv-tunert, az (opcionális) AGP csatolóval bíró videokártyát is egy csavarmentes leszorítópánt tartja fixen a helyén.

A merevlemezt tartó keret ugyan nem kivehető, de a HDD beszerelése így is gyerekjáték. Oldalról becsúsztatjuk, majd csavarokkal rögzítjük – kész. A gyártó SATA-kábelt is mellékel, így tetszés szerint szerelhetünk IDE vagy SATA felületű winchestert a gépbe.

Bekapcsolva

A zökkenőktől mentesen, könnyedén lezajlott összeszerelés után nyugtatóan hatott a bekapcsolt gép víg csippanása (Star Wars-rajongóknak: R2D2 sem tudott volna szebben csipogni). A gyors DEL-gomb nyomogatás után be is léphettünk a Phoenix-Award BIOS-ba:

A specifikációkat böngészve kiderül, hogy nincs külső kismeghajtónak – értsd floppynak – való hely. Sebaj, a kártyaolvasó slotonként szabadon konfigurálható, hogy milyen eszközt emuláljon. Ez egy igen nagy segítség, hiszen több olyan alaplappal találkoztunk már, melyre operációs rendszer telepítésekor kénytelenk voltunk floppymeghajtót csatolni, mert hiába volt kártyaolvasónk, a lap emuláció híján nem tudta azt kislemezes meghajtóként kezelni.

A fenti képen látható csodálatos boot-képernyő kikapcsolható. Ha multimédiás központként szeretnénk használni az S-pressót (és miért ne szeretnénk), akkor érdemes először a mellékelt CD-lemezről bootolni, hogy a segédprogram a még nem partícionált merevlemezre létrehozhassa a saját kis egyvelegét, melynek segítségével oprendszerbe való belépés nélkül is használhatjuk a rádiót, a tv-tunert vagy a CD-meghajtót mp3 vagy hagyományos audio-CD-k lejátszására. Fontos, hogy az Instant On névre hallgató sajátos környezetet üres, partícióktól mentes merevlemezre telepítsük, hiszen ez belepiszkál a HDD Master Boot Recordjába, így egy már létező operációs rendszert hasznavehetetlenné tehet. Az Instant On csakis az alaplapi VGA-t kezeli (és persze a tv-tunert), így az AGP-s kártyák nem fognak működni. Az Instant Ont a mellékelt távirányítóval vagy az előlapon látható kezelőszervekkel vezérelhetjük.

Beélesítve

Standby

Az Instant On telepítésekor egy 200 MB-os partíciót hoz létre, ahová befészkeli magát. Ha ezek után operációs rendszert telepítünk, úgy az a második partícióra fog felkerülni. A gyártó mellékel antennavezetéket a beépített rádióhoz, ám a tv-tunerhez nekünk kell beszereznünk a koax kábelt. Akinek már van OS a merevlemezén, annak sem kell lemondania a bőséges multimédiás funkciókról, hiszen az Asus telepítő-CD-ről Microsoft Windows alá is feltehetjük az Instant On windowsos változatát (ennek használatához persze mindig be kell bootolni az operációs rendszerbe).

Értékelés

Az Asus S-presso figyelemfelkeltő, érdekes kis gép. Azoknak azonban, akik az új(abb) technológiák köré épülő mini-PC-t keresnek, nem ez lesz az álmuk. Multimédiás képességei kirívóak, ám igazából csak akkor lehet élvezni az OS-mentes filmezést, zenehallgatást vagy rádiózást, ha friss, üres merevlemezzel rendelkezünk. A készülék minősége nem rossz, könnyen szerelhető és a szellőzése is hatékony alacsony zajszint mellett (BIOS-ban ügyeljünk arra, hogy a Smart Fan be legyen kapcsolva). A mellékelt kiegészítők kellően lekerekítik a kínálatot.

Ami tetszett:

• halk, hatékony hűtés,

• teljes hi-fi torony lehet kellő hangrendszerrel kiegészítve,

• praktikus cipelőfül,

• jó minőségű tápegység.

Ami nem tetszett:

• nem a legfrissebb hardver,

• a dizájn nem mindenkinek tetszik majd.

MLaca

Az Asus S-pressót az Asus-tól kaptuk bemutatóra.