Matisse: a harmadik Ryzen
Az AMD az első generációs Zen megjelenése óta másodvirágzását éli. Az a korszak, amibe most került a cég, kezd egy kicsit hasonlítani az Athlon 64-es időszakhoz. Ugyanakkor a Zen mag első verziójával a vállalat főleg a biztonságra utazott, amit abból lehetett tudni, hogy két éve külön kiemelték, mennyi lehetőség rejtőzik a dizájnban, amit majd az új fejlesztéseknél ki is fognak aknázni.
[+]
Persze időközben már két Ryzen generáción túl van az asztali piac, de a valóságban ezek ugyanazokat az alapokat használják, elvégre a 2000-es Ryzen CPU-k csupán továbbfejlesztésnek számítanak. A vállalat azonban már jó ideje beszél a Zen 2 magról, amelynél először lehet megnézni, hogy tényleg jelentős tartalék van a Zenben, vagy a 2017-es esztendő elején kicsit kiszínezték a történetet, gondolván úgyis csak évek múlva lehet azt ellenőrizni.
Mivel az AMD túl nagy titkot nem csinált a fejlesztéséből, így sokat lehetett tudni a 3000-as Ryzen processzorcsalád Matisse kódnevű megoldásáról, amely Socket AM4-es tokozást kapott, így 1331 tűvel kapcsolódik az alaplaphoz. Ebbe persze azt is bele kell számítani, hogy a Matisse integrált déli hidat is tartalmaz, így működéséhez nem szükséges külső vezérlőhíd alkalmazása, de a DIY-piacon mégis mindegyik alaplapgyártó él ezzel a lehetőséggel.
[+]
Magán a tokozáson maximum két darab, a TSMC 7 nm-es node-ján készülő, nyolcmagos Zen 2 CCD, azaz CPU chiplet lehet, amelyek a GlobalFoundries 12 nm-es eljárásán gyártott cIOD, azaz I/O lapkához kapcsolódnak. Utóbbiban van a kétcsatornás, DDR4 memóriákat kezelő memóriavezérlő, a 24 sávot biztosító PCI Express 4.0-s vezérlő, illetve a déli vezérlőhíd egyéb komponensei.
[+]
A Matisse ilyen formában nagyon érdekes, ugyanis nem monolitikus megoldás, hanem modelltől függően kétféle lapka található a tokozáson. Ebből egyik a 125 mm²-es, 2,09 milliárd tranzisztorból álló cIOD, míg a másik 74 mm²-es, 3,9 milliárd tranzisztorból felépülő CCD, és ugye utóbbiból opcionálisan lehet még egy darab. Amiért az AMD ezt a modellt választotta, az a költséghatékonyság. A 7 nm-es node-on ugyan készülhetnek nagy kiterjedésméretű lapkák, viszont a kisebbeket sokkal előnyösebb gyártani. Emellett fontos kiemelni, hogy az egyre modernebb gyártási eljárásokra egyre drágább chipet tervezni. Ha a tipikus termékskálát nézzük a mobiltól a szerverig, akkor legalább 4-6 lapka letervezésére van szükség, ami mondjuk 7 nm-en már igen tetemes dollármilliárdos szintű költség. Az AMD az új koncepciójával az egész termékskálát megoldja egy 7 nm-es CPU chiplettel, amelyhez sokkal olcsóbb node-okon gyártanak cIOD társchipeket. Végeredményben tehát lefedik az egész piacot egyetlen egy, drágán tervezhető fejlesztéssel, vagyis ennél olcsóbban ezt ki se lehetne hozni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
