Megjelenítés, bevitel
Hősünk a kategóriájában szokásos, 1366x768 pixel felbontású, tükröződős, LED-megvilágítású, 15,6 hüvelykes kijelzőt kapta. A kis túlzással öklömnyi pixelekből jobb lenne több, hiszen a 768 függőleges képpont munkára nagyon hevés, a Full HD filmekhez meg úgy viszonyul, mint Makó Jeruzsálemhez. Aztán itt van még a TN+film panel "extrája", a kis betekintési szög. Mindenesetre ezért az Acer nem vádolható különösebben, hiszen – tisztelet a kivételnek, ami tipikusan a Sony szokott lenni – a konkurensek is ilyen panelt használnak. Szemből azért rendben volt a képe és szépek voltak a színei.
Egy dolog, ha fakó, de mi a helyzet, ha ideális szögből szeretnénk a LED-es világítás és a tükrös felület színbolondító hatását élvezni? Ehhez vettük a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátort (kolorimétert) és a LaCie Blue Eye Pro szoftvert, majd keresztbe-kasul végigmértük a panelt. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen különbözik az elvárttól.
Bemérés előtt és utána is nagyjából azt kaptuk, amire számítottunk: a 12 körüli kiindulási átlagos eltérés 1,2-re, a maximális eltérés 3,9 deltaE értékre csökkent. Mint mindig, most is a vörössel és a sötétszürkével volt gond, ezt már megszokhattuk. Utóbbi valószínűleg túl kevés volt, mert érezhető kékes elszíneződést tapasztaltunk, ami eléggé zavaró volt. CoD MW2 közben sokáig kellett keresgélni, kik és miért lőnek le azonnal. Külső monitorra kötve az addig kék füvön kékes ruhában kéket tüzelő pöttyök aztán színdús, ragyogó pirossá, sárgává változtak. Az Acer 5553G színprofilja (a Mobility Radeon HD 5650-es videokártyához) innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.
Ránézésre és kimérve is átlagos bevilágítású az LG-Philips panel. Hasonlóképp átlagos, 176 cd/m²-es a maximális fényereje, 0,8 cd/m²-es minimális mellett, így a kontrasztarány szerény, csupán 220:1 körüli. Tükröződős panel esetén túl kevés, hogy elnyomja a környezet fényeit, de még beltéri használat esetén sem vágott minket arcon a mindent elsöprő fotonáradat. Saját arcunk tükörképe viszont annál inkább.
A billentyűzetről viszont csak pozitívat tudunk mondani. A nagyméretű, szigetes gombok jól kézreesnek, nyomáspontjuk határozott, nincs tűhegyen táncoló lötyögés. Még az apróra nyomorított kurzormozgatókat is el lehet találni. Többórás fárasztó lövöldözés, ehm, vagyis tesztelés után sem stresszes rajta a gépelés. Jó pont, hogy az Insert és Del billentyűk önállóak, nem az Fn-nel együtt érhetőek csak el. A nagyméretű numerikus billentyűzet feletti Home-End-PageUp-PageDown is megszokható helyen van.
A fő billentyűk fölött balra a méretes ki/bekapcsoló, jobbra két kisebb gomb sorakozik. Az egyikkel az optikai meghajtó nyitható, a másik a takarékos üzemmódot kapcsolja. Ezzel a diszkrét Radeon HD 5650 és az integrált Radeon HD 4250 videokártyák között lehet váltogatni, illetve a processzort állítja fix 2 GHz-re vagy 800 MHz-2 GHz között automatikusan skálázódóra. Sajnos a beállítást nem jegyzi meg, minden (újra)indítás után Max Performance módban indul el a gép.
Kellemes tapintású, jól használható a touchpad is. Mérete hatalmas, enyhén recézett felületén több nap alatt sem tapasztaltunk zsírosodást. Egybeszabott gombja közepesen keményen jár, a lenyomást pontosan érzékeli. Még a notórius touchpad-utálók is jól tudnak vele dolgozni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
