Aktív témák

• #6 GrooveHero addikt

  2013-09-12 15:36:19 #6

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  GrooveHero

  addikt

  2157: Kék ég a Marson

  Majdnem 40 évnyi próbálkozás és tragédia után, a Marsot hivatalosan is oxigénfenntartónak minősítették. A '25-ös Nagy Marsi Tragédia áldozatainak emlékére emelt emlékművet Stephen Nguyen hivatalos beszéde után adták át.

  Ez egy kivonat a beszédéből:

  A bátyám, Sean imádott építeni. Mikor gyerekek voltunk, én sportoltam és a Diák Kongresszusba jártam, ő meg mindig bütykölt valamit. Egyáltalán nem volt furcsa, hogy mikor hazaértem a DistroBoxot szétszedve, alkatrészeit szétterítve találtam a nappaliban. Vagy épp a szellőzőrendszerben kúszott, mert valami kattogást hallott. Soha nem tudtam bizonyítani, de egyszer még a kutyát is szétszedte. Tíz éves volt, ne felejtsd, tíz és már nagyon tehetséges. Talán a tehetséges nem a legjobb szó, kíváncsiság és az abszolút öröm volt az, amit akkor érzett, mikor szétszedett valamit és látta az alkatrészeket.

  Ahogy teltek-múltak az évek, elsodródtunk egymástól, de továbbra is a furcsa stréber öcsém maradt, aki ugyanúgy szétszedte a dolgaimat. A világ két külön részére jártunk iskolába. Ő gépészetet és fizikát tanult nem túl meglepő módon. Én jártam a saját utam.

  Felnőttként néha-néha összefutottunk, de nem mondanám, hogy olyan közel álltunk egymáshoz. Inkább ismerősök voltunk, mint testvérek. Egyszerűen túl különbözőek voltunk.
  Én szerettem a Phoenix Five-ot, ő nem. Én úgy gondoltam, hogy az új állampolgársági program fontos lépés volta afelé, hogy megjutalmazzák az olyan embereket, akik komolyan akartak tenni azért, hogy egy erősebb nemzet épülhessen. Ő úgy gondolta, hogy ez elitista. És így tovább.

  Évekkel később, mikor megnyertem az első képviselői helyemet, Sean feltűnt a győzelmi partyn. Szerintem biztos az egyik segéd hívta meg. Őszintén szólva nekem meg sem fordult a fejemben. Valaki a személyzetből azt mondta, hogy látták őt a sarokban nyilvánvalóan nyomasztotta a nyüzsgő tömeg. Még csak nem is jött oda, hogy beszéljen velem, csak írt egy cetlit és megkért valakit, hogy adja oda nekem. Ez volt ráírva:

  „Hé Stephen, úgy tűnt elég sok emberrel kell beszélned ezért nem akartam zavarni. Csak azt szerettem volna mondani, hogy ember, te király vagy. Tudom, hogy sokat harcoltunk és veszekedtünk, de reményt ad az, hogy olyan valaki kerül a kormányba, aki tényleg hisz a meggyőződéseiben. Nagyon izgalmas és nagyon örülök a sikerednek. Csak emlékezz arra, hogy nem számít mily vesz körül, légy bátor, légy önmagad és minden rendben lesz.”

  A bátyám Sean. Sean a pusztító. Sean az újjáépítő. Sean volt a 2125-ös tragédia egyik áldozata. Azóta nem voltam képes meghallgatni sem a politikáról, sem az ötvözetekről és feszültség-pontokról szóló üres nevetségesen egyhangú fecsegését. Megnyugtató, hogy az a project, mely elvette a bátyám életét most elkészült. Ez az emlékmű sovány vigasz az elhunytak számára, de fenntartja nevüket, hogy örökre emlékezzünk rájuk.

  Tudják mit? Bocsássák meg, hogy kimondom, de csesszék meg. Nem azt akarom, hogy az emberek ránézve önvizsgálatba kezdjenek, hanem azt, hogy ezek a nevek be legyenek vésve ebbe a kőbe és amikor ránéznek tűz gyúljon bennük, tűz amely dacol velük, dacol az emberiséggel. A sziklán akarom tudni a neveket, hogy csatakiáltásként emelkedjen ki, törjön ki az univerzumba és megtalálja a végzetünket.
  Szóval az idióta bátyám szavaival élve: Legyenek bátrak. Legyenek önmaguk. És minden rendben lesz.

  [ Szerkesztve ]

  Words like a weapon, sharp as a knife Fallen from heaven, darkest of nights Long live the rebels hunting for blood I saw the devil, he's one of us

Aktív témák