Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Yaye

    őstag

    válasz dabadab #213 üzenetére

    A saját nyelv abban a pillanatban, hogy elveszti praktikus előnyeit más nyelvekkel szemben, nem egyéb hagyománynál. A hagyomány pedig érzelmi kategória, és nem marad fenn, csak ha érzelmi okokból célzottan ápolják, fenntartják.
    Onnantól kezdve hogy a globalizáció elkezdte megrágcsálni a kisebb nyelveket, szerintem a kérdés nagyon egyszerűvé vált: el kell döntenünk hogy ragaszkodunk-e a saját nyelv hagyományához, vagy sem? Racionálisan semmi szükségünk saját nyelvre, teljesen jól meglennénk a némettel vagy az angollal, vagy ezek valamely lokál változatával is. Ha viszont tisztán érzelmi okokból ragaszkodunk a magyarhoz, akkor azt tartsuk meg rendesen, a saját kis hülyeségeivel és furcsaságaival, a saját szabályaival és a saját szavaival együtt, és -mivel egyedüli értékét pont a hagyományossága és a különbözősége adja- ezért a lehető legkevesebb fölösleges idegen befolyással.
    Ha viszont mindenekfelett egyszerűséget, spontán fejlődést, szabad alakíthatóságot meg praktikumot akarunk, akkor valóban célszerű hagyni sodródni a nyelvet amerre akar, amíg szép lassan be nem olvad, vagy akár le is vághatjuk a kanyart és egyből bevezethetjük hivatalos nyelvnek az angolt és kész. A népviselethez is lehet a ''spontán fejlődésre'' való hivatkozással edzőcipőt meg bőrdzsekit húzni, és azt mondani hogy a népviselet nagyon jól elvolt mindig is szabályozás nélkül, de akkor bele kell nyugodni hogy a népviselet hagyománya lassan eltűnik és beleolvad a globál masszába (mint ahogy el is tűnt a múzeumok kivételével szinte mindenhol).

Új hozzászólás Aktív témák