Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz Soká #36029 üzenetére

    Ja!

    Sajnos még csak azt sem gondolhatom, hogy tanítani kellene a tipográfiát, a szépérzéket már általános iskolában. Az emthívít már kezdetektől azért nem bírtam viselni, mert bár az audio tartalom jó, a vizuális mindent elront - és azt bizony profi designerek szerkesztik, ha jól gondolom. Vagy ha vesszük a nagyobb multik reklámújságait, amiken érződik, hogy valamit tanultak az erre szakosok - mégis tele vannak szarvashibával. Jó részük még a jó szeműek számára is olvashatatlan a szerencsétlen színkombinációk okán, aki olvasószemüveggel böngészi, annak úgy ért célba a reklám, mint ha süketnek suttogtak volna - garantáltan nem fogja elolvasni.

    Volt Alfonzónak egy gondolatsora, ami szinte belém égett. Metafóra a maximalizmusáról.

    "Képzeljenek el gazdagon, ízléssel egy terített asztalt tele ínycsiklandó, ellenállhatatlan földi jókkal. Gyönyörű damaszt terítő, bársonyos szalvéták, virág, gyertyák teszik teljessé a porcelánokban szervírozott királyi ételeket. Van azonban az asztal sarkán egy icike-picike tányérkában egy icike-picike ... darab szar."

    A Makita régen volt, amennyi volt - már nem régen van. Máltán emelték az árát, mert a hazai piacon kapható szalagfűrészek közt a mai napig ez a legsikerültebb alkotás. Már ahhoz mérve, amennyiért nekem sikerült hozzájutnom. Ám ha vesszük, hogy most, mint marketing alapfogást, időlegesen az égbe húzták a listaárat, hát ezen erőlködhetnek ugyan, nemigen fog sikerülni. Ugyanis ott a Felder, mint olyan konkurencia, akit ha árban meg akarnak közelíteni, hát ahhoz már nem a marketingeseknek kell jó nagyot ugatni, hanem a tervezőgárdának kell alaposan megborzolnia magát. Szóval szerintem ennek a Makitának valahol 190-nél még hosszú időn át meg kell állnia.

    A vatera meg ilyen. Vannak emberek, akikben annyi ipszilon kromoszóma tolult egybe, hogy képesek addig licitálni, míg megnyerik a licitet, és kapnak egy dollár tíz centért egy dollárt plusz postaköltségért. Ominózus hirdető szerintem kereskedő, a Makita vadi új, és így próbál plusz vevőt szerezni. Pénzébe nem kerül, és mindig van egy hülye, aki a türelemmel kivárók valamelyikének spontán a horgára akad. (Nagy maszatolás ment a diskurzusban a garancia tényleges hosszáról, ebből gondolom, hogy ez a dal egy vaskereskedés kürtjéből szól.)
    A jófogást gyakorlatilag évek óta színültig telesz@rja egy herendi úr lehetetlenül kapzsi ajánlatokkal, erősen túlárazott, réges-régen kifutott, elavult, de márkás termékekkel. A magyar emberből még nem halt ki, hogy tartalom nélkül is vastagon fizet egy-egy márkanévért. Ennek okán ez az úr addig zsiványkodhat, míg meg nem unja.

    ...Bár reménylem, hogy a sikere egyszer nálunk is le fog áldozni.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák