Új hozzászólás Aktív témák

• #4895 And veterán Nagya21 #4892

  Új Válasz 2011-12-05 11:24:44 #4895

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  And

  veterán

  válasz Nagya21 #4892 üzenetére

  Na ezzel kapcsolatban vannak kétségeim. Ahogy korábban írtad: "(gondolom ellenállatot néz, meg hogy millen tipusu az akksi, meg feszültségesést, meg kezdeti feszültséget, meg mittomém)"
  Nézzük, valójában mi az, amit egy rövid 'akkuteszt' során meg lehet vizsgálni:
  - Üresjárási feszültség és kisütőárammal terhelt kapocsfeszültség. Ezzel nincs semmi gond, csak éppen a normális érték közelében kapott eredményből nem sok minden következtethető ki. A polaritás vizsgálatával mondjuk reteszelhető a fordítva behelyezett cellák töltése, 1V alatt meg kijelenthető, hogy a cella merült, nem igényel további kisütést.
  - Belső ellenállás: ezt az előző pontban írt mérésekből is ki lehet számítani, hiszen Rb az adott kisütőáram hatására bekövetkező feszültségesés és az áram hányadosaként is értelmezhető. A kérdés újfent: ha ez meg is van, honnan tudjuk, hogy ezt a cella jó / rossz állapota, típusa (alacsony Rb-vel rendelkező LSD vagy hagyományos), a fizikai mérete (AA vagy AAA), netán a kémiája (NiCd-ké sokkal kisebb lehet, mint a NiMH-ké) eredményezte?
  - Hőmérséklet: ez megint legfeljebb reteszfeltétel lehet.
  Valamint azok a jellemzők, amelyeket nem lehet kideríteni egy gyors teszttel:
  - Töltöttség (névleges feszültség közelében) vagyis az adott állapotból kisüthető maradéktöltés. Ennek a méréséhez teljesen ki kell sütni a cellát.
  - Valós kapacitás: mint az előző, azzal a különbséggel, hogy előtte a cellát fel kell tölteni, hogy a kisütés ne akármilyen állapotból induljon. A névleges kapacitást sem fogja tudni a töltő, hiszen az a cellára van írva, és kémiától ill. mérettől függően majd' nagyságrendi különbségek is előfordulhatnak az egyes példányok között.
  - Kémia (NiCd / NiMH): a belső ellenállás ugyan utalhat rá, de az az előzőek alapján sokmindentől függhet, vagyis nem egyértelmű. A töltési vagy a kisütési karakterisztika jellege is árulkodó (pl. a -dV konkrét értéke), de ezt sem lehet pár másodperc alatt meghatározni.
  - Kialakult memóriaeffektus, öregedés, megélt ciklusok száma, relatív gyors önkisülés: ezek szintén meghatározhatatlanok gyors vizsgálattal, ugyanakkor fontos kiindulópontjai lehetnek a helyes töltési módszernek és töltőáramnak.
  Tehát szép az a gondolat, hogy a töltő majd kitalálja, mi a jó nekünk (pontosabban a celláinknak), csak sajnos túlságosan is eszményi. A töltő egy rakás tényezővel nem tud mit kezdeni, mert túl sokáig tartana kideríteni, vagy éppen lehetetlen a számára. Olyan ez, mint a fotózás: tömegek vannak meggyőződve róla, hogy megnyomják a gombot, és a fotó jó helyre fókuszált, zajtalan, helyesen kiexponált és megfelelő színvilágú lesz. Tudjuk, léteznek olyan körülmények, amikor a full automatikus módszer beválik. Csakhogy messze nem minden esetben, ezért sokan nem elégednek meg ennyivel, és őket sem szoktuk hibáztatni a hóbortjuk miatt .
  #4893: Már többször megfogalmazott kérdés / válasz: mivel a Ni-xx akkuknak nincs határozott töltési végfeszültsége, ezért - természetesen értelmes határok között - nem érdemes ennek túlzott jelentőséget tekinteni. A töltés végére kialakuló feszültség függ a cella típusától, hőmérsékletétől, belső ellenállásától, állapotától, meg természetesen a töltőáramtól. Az automatika a feszültség-jelleggörbe elemzésével (az állandó nagyságú töltőáram mellett mért kapocsfeszültség a cellán már nem emelkedik tovább, vagy egyenesen csökken néhány millivoltot) állítja le a töltést, nem pedig adott célfeszültséggel hasonlítja össze a mért értéket.

Új hozzászólás Aktív témák