Új hozzászólás Aktív témák

• #19600 schawo titán schawo #19590

  Új Válasz 2013-12-09 01:04:32 #19600

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  schawo

  titán

  válasz schawo #19590 üzenetére

  Amit kifelejtettem az MK2-vel kapcsolatban, az az hogy a mély kiemelésének több módja van.

  A hagyományos mély kiemelés, amikor a bejövő szinuszra a teljes tartományhoz viszonyítva kicsit többet adunk az átlagosnál. Ez nem rossz, ez lehet kellemes, az ilyen mélyeket elfogadom bizonyos szintig még akusztikus zenére is. Kedvenc olcsóbb monitoromra, a Fostexre, pont ilyen mélyek jellemzők.

  Egy másik módja, ha a bejövő impulzusjelet követően a membrán beleng, és az impulzus végén nem képes megállni. Ilyenkor tovább szól a mély, mint ahogy kellene, ezért összességében többnek hallatszik. Ezt általában egy gyengén illesztett erősítő fokozat, vagy egy túl nehéz membrán okozza. Ezt mezei frekimenet méréssel nem is lehet kimutatni, hiszen akkor a membrán folyamatosan leng, nem kell megállnia. Ennek ellentéte a lassan induló basszus. Ezek ketten általában együtt járnak. De az indulás egy sokkal könnyebb feladat, az erősítők jobban megbirkóznak vele, így a mély mennyisége effektíve növekszik. Ezt együtt hívjuk lassú mélynek, ami búgással jelentkezik, és jól hallgatva észre lehet venni, hogy a mély tartományról hiányzik a mintázat (textúra), nem elég részletes. Az elektronikus zenék ezt a mélykiemelést elég jól viselik, hiszen eredetileg a ebben a zenében is jellemző a lassú, impulzus nélküli, búgós basszus.

  A korábbi vitához tartozik, hogy a gyors basszus nagyon sokba kerül. Ez egy relatíve jól mérhető valami, és jól mutathatja a készülék értékének egy részét. Feltételezés következik: Míg a nagy 80-as Genelec egy 10ms-os 100Hz-es teljes szinusz hullámra (egy púp fent, egy púp lent) mondjuk másfél komolyabb kitérést hajt végre (ki-be-ki) (0,5 hiba), addig az én M-Audióm mondjuk (fülre kábé) 2-2,5-et (1-1,5 hiba), de egy jobb belépő kategóriás monitor ezt már 3-4-ből oldja meg (2-3 hiba). Így mérve akár még az ár/érték arányok is precízen igazolhatók lennének.

  A Mackie MK2 mély kiemelése nagyrészt ilyen jellegű, és fül alapján bizony elég hosszú a lecsengése, nem olyan, mint egy jobb belépőé, ezért is mondjuk, hogy a régebbi Mackie-k jellemzően nem érik az árukat. És ezt a jellegű kiemelést nem érdemes és nem is lehet a hátsó kapcsolókkal csillapítani, mert a mély mennyisége ugyan kevesebb lesz, de gyorsabb, szebb nem. Valószínűleg ezt javították az új sorozatban egy jobban illesztett végfokkal.

  A harmadik, legcsúnyább mély kiemelés az amikor a doboz önfrekvenciáján begerjed egy tartományra. Itt nem segít semmi, relatíve szűk tartományt érint, és abszolút tervezési hiba. Ezt egy frekimenet-teszt is megmutatja.

  Egy (kiváló?:S) példa erre a kiemelésre (hibajelenségre) a Superlux 5"-os monitorja, ami olyan 150-200Hz körül gerjed. Rövid, gyakorlatlan meghallgatásra egy fura mély érzetet ad, de nagyon hamar zavaróvá válik, sőt direkt bosszantó minden zenével. A népszerű Geniusoknak is van ilyen rezonanciája, de ez az árcímke miatt megbocsátható.

  A negyedik, legkellemesebb, és egyben legdrágább mély kiemelés a színezés. Ezért töltenek jobb hifi gyártók hónapokat, éveket a tervezőasztalnál, majd a mintadarabok tesztelésével. Az oka egy tervezett modulációs torzítás, ami egy bejövő középmély hangra az adott középmély frekvencia mellett egy másik, mondjuk mélyebb (optimális esetben) pontosan tervezett frekvenciát is megszólaltat. A jellegénél fogva egy frekimenet teszt ezt sem fogja megmutatni. Ezt a ház anyagának, méretének, annak üregeinek, kitöltő anyagának hangolásával érik el.

  Ha a modulációs torzítás hangolása kellemesre sikerült, akkor nagyon magas lesz a hangdoboz árcímkéje, ha viszont nem sikerült a hangolás, akkor direkt árt a kapott színezés, és kellemetlen lesz a torzítás. Ekkor azok a cégek, akik rétegezni tudják és akarják a termékpalettájukat, olcsón dobják piacra ezeket a cuccokat. Ez sajnos elsősorban az olcsó hifi dobozoknál fordul elő, stúdiós megoldások igyekeznek kiküszöbölni a torzításokat, úgy en bloc. Már amennyire sikerül, ez is azért árcímke függő.

  Magánvélemény: Itt érkezett el az a pont, amiért én nem szeretem annyira a Genelec 80-as sorozatát. Ezek ugyanis az abszolút tökéletesség elve mellett törnek lándzsát. És nem torzítanak. Se pro, se kontra. Az alu öntvény ház olyan merev, mint a beton (nem, valójában merevebb), ami miatt (többek között, hiszen nem csak aluházas monitorok tudnak ilyet) képesek pont a tökéletes megfogásra, nagyszerű részletességre is. De nincs ingyen ebéd, ezért be kell áldozni a színezést. Én pedig otthon szeretem a színezett hangot, és inkább áldozok a gyorsaságból, tökéletességből. A monitorom is színez picikét, és azt is szeretem, de a hifimen jobban szeretek zenét hallgatni.

  És eljutottunk oda, hogy ki milyen színezést szeret. Aki olyat szeret, amit egy olcsóbb hifitől is megkaphat (mert gyakorlatlan, nem jó a füle, nem zavarja stb.), annak jobban fog tetszeni egy komponens hifi, aki utálja a torzítást, az olcsóbb kategóriákban a stúdiós jellegű monitorokkal jár jobban. Közép és felső kategóriában is ugyanez a helyzet, aki egyáltalán nem szereti a színezést (ami ugye egy torzítás), az ragaszkodik a stúdiómonitorokhoz (lásd AMDFan), mások viszont pont a színezést keresik. Emiatt van a hifi topicban néhány hetente menetrendszerűen kisebb-nagyobb ütésváltás.

  evDirect villanyautós töltőhálózat

Új hozzászólás Aktív témák