A manapság létező, kereskedelmi forgalomban is megvásárolható, hagyományos merevlemezek a tévhitekkel ellentétben nincsenek hermetikusan lezárva, hanem szűrővel ellátott csatornákkal rendelkeznek; ez elsősorban a nyomáskiegyenlítést szolgálja. Éppen ezért a merevlemez házában lévő magas fordulatszámú tányérok forgása közben turbulencia alakul ki, ami csökkenti a teljesítményt, és rontja a fogyasztást is.
Ennek kiküszöbölését tűzte ki céljául a Western Digitalhoz tartozó ex-HGST (Hitachi). A felvásárolt részleg szakemberei hat éve dolgoznak a megoldáson, mely végeredményben nem más, mint a merevlemezek belsejének teljes elszigetelése, és héliumgázzal való feltöltése. Ez leírva egyszerűnek tűnik, ám a gyakorlatban a hélium használata sok problémát vet fel. Egyrészt a kialakuló külső és belső nyomáskülönbség erősebb, merevebb vázat igényel, másrészt speciális anyagokat kell használni, hiszen a hélium a leggyorsabban és legkönnyebben diffundáló (nemes)gáz. Harmadrészt meg kell említeni az árat, hiszen az extra anyagok és felépítés megnöveli a gyártási költségeket, tehát végeredményben egy költséghatékony megoldást kell találni – éppen ezért vetették el a vákuum alkalmazását, amihez még drágább vázat kellene építeni.
És hogy miért éppen a héliumra esett a választás? A héliummal töltött meghajtók a gyártó számításai szerint 23%-kal fogyasztanak kevesebbet, mint egy azonos, de jelenlegi technológiával készülő merevlemez, valamint működés közben 4 °C-kal hűvösebben üzemelnek. Minden előnyét számba véve az új megoldás lehetővé teszi azt is, hogy a jelenlegi tányérokból akár hetet is használhassanak egy HDD-ben, amiből adódóan a kapacitás 6 TB körül tetőzne, ezzel pedig az 1 TB tárolókapacitásra eső fogyasztás mintegy 45%-kal csökkenthető. A fejlesztés során egyébként alternatívaként a hidrogén használata is szóba került, de gyúlékonyságának okán erről az ötletről hamar letettek.
A héliumos HDD-k leghamarabb a jövő évben jelenhetnek meg, és a tárolás jövőjét meghatározó HAMR végleges kifejlesztéséig meghatározó alternatívák lehetnek. A fejlesztési folyamatban az árazás jelenti a legnagyobb fejtörést, amit a gyártó szerint megfizethető szinten lehetne tartani egy esetleges tömegtermelés beindításával – noha kezdetben biztosan jóval magasabb árcédulával kell számolni.
