Bizonyos piacokon az új irányok jellemzően megélénkítik a versenyt, hiszen a változás esélyt ad a kisebb szereplőknek a kitörésre. A HPC-piac kétségtelen, hogy alapvető változás előtt áll, hiszen az energiahatékonyság területén a gyorsítók bevetése rendkívüli előnyöket kínál, de még ennél is nagyobb előnnyel kecsegtet az integráció. Az NVIDIA korábban már készített egy tanulmányt, melyben a dedikált gyorsítók eltűnését vetítik előre, és a heterogén módon programozható lapkák uralmát jósolják. Ezzel tulajdonképpen mára mindenki egyetért, hiszen a fizika törvényei nem teszik lehetővé, hogy az aktuálisan elfogadott fogyasztási normák mellett reális teljesítménynövelést lehessen kivitelezni homogén módon programozható processzorokkal anélkül, hogy az egy szálon elérhető teljesítményt ne kellene drasztikusan csökkenteni.
Persze attól, hogy az irány egyértelműen kijelölésre került, a kivitelezésről még eltérő lehet a cégek álláspontja. Ebből a szempontból egyedül az AMD nézetei ismertek, hiszen a vállalat már elkészítette az integrálás elmélyítéséhez szükséges CPU- és GPU-architektúrát, de a többi cég is felvázolt már koncepciókat ezzel kapcsolatban. Ezekből kiderült, hogy alapvető szempont a központi processzormagok mellé olyan adatpárhuzamos végrehajtásra optimalizált végrehajtó tömböket helyezni, melyek teljes értékű koprocesszorként foghatók majd be a munkára. Ehhez hasonló alapkoncepciót már láttunk a Sony, a Toshiba és az IBM által közösen kifejlesztett Cell architektúrában.
Az úgymond nagyobb szereplők mellett a Texas Instruments lehet az első olyan vállalat, mely kihasználná a HPC-piac változását, így hamarosan elkészülnek a 66AK2H06 és a 66AK2H12 jelzésű SoC-ok. A lapkákba ARM Cortex-A15-ös processzormagok kerülnek, az adatpárhuzamos feldolgozásért pedig Keystone DSP (digitális jelfeldolgozó processzor) felel majd, illetve integrálásra kerül a TeraNet fabric interfész is. A memóriavezérlő megosztott, de egy chiphez csak 16 GB kapacitású memória társítható, hiszen a processzormagok 32 bites ARMv7 architektúrára épülnek.
A két SoC közül a 66AK2H12 jelzésű megoldás lesz az erősebb, és négy processzormagot, valamint nyolc DSP-t használ. Az órajelekről nincs pontos adat, de a Texas Instruments elárulta, hogy egyszeres és dupla pontosság mellett az elméleti számítási teljesítmény rendre 198 és 70 GFLOPS lesz. A lapkákhoz természetesen nem szükséges úgynevezett host processzor, ami például a mai gyorsítókhoz elengedhetetlen, illetve az integráció hatására a lassú PCI Express kapcsolat hátrányai is eltűnnek.
A vállalat első körben nem célozza meg a HPC-piac összes szegmensét, így főleg olyan területekre szeretnének betörni, ahol az adott szerver magas energiahatékonyságával kapcsolatos követelmény, illetve az olcsó kiépítés minden más szempontot felülír. Ez nem meglepő, hiszen a 66AK2H06 és a 66AK2H12 jelzésű SoC-ok pont az energiahatékonyság területén alkotnak majd maradandót. Utóbbi lapka 13-14 wattos maximális fogyasztással rendelkezik, így az egy wattra levetített elméleti teljesítménye 5 GFLOPS.
A Texas Instruments fejlesztései támogatják az OpenMP-t és az MPI-t, illetve készül egy fejlesztőkörnyezet OpenCL-re is, melynek előzetes verziója a fejlesztőpartnerek számára már elérhető. A cég a termékeket a következő év közepétől teszi elérhetővé, de a nagyobb partnerek hamarabb is hozzájuthatnak a platformhoz.
