A Sandy Bridge-E generáció után az Intel nem hagyja magára az LGA2011-es foglalatot, bár a rendkívül lassú fejlesztési tempó mutatja, hogy erre a kategóriára alaposan megcsappant az igény. Az új fejlesztés a szervereknél már bevetett Ivy Bridge-E jelzésű lapka, mely nyolc processzormagot tartalmaz 20 MB-os harmadszintű gyorsítótár mellett 22 nm-es gyártástechnológián. Az asztali piacon ezúttal sem lesz olyan termék, amelyben az összes mag és gyorsítótár aktív, hiszen a szükséges magas órajel mellett egyszerűen nem férne bele a 130 wattos TDP keretbe.

Igazából jelentős változás nincs az aktuális 32 nm-en gyártott generációhoz képest. A probléma alapvetően a fizika törvényeiben keresendő. Hiába csökken a csíkszélesség a tranzisztorok bekapcsolásához szükséges energia elhanyagolható mértékben mérséklődik, így pedig a fogyasztással sem lehet mit kezdeni.

Az érkező Ivy Bridge-E processzorok specifikációját az alábbi táblázat foglalja össze:

Látható, hogy az elődökhöz képest gyakorlatilag 100, illetve 200 MHz-cel nőtt az alapórajel, míg a turbó gyakorlatilag csak az i7-4930K esetében lett 100 MHz-cel magasabb. Némi előrelépés még, hogy a négycsatornás memóriavezérlő már hivatalosan is kezelni fogja az 1866 MHz-es effektív órajelű memóriamodulokat, de igazából négy 64 bites csatorna mellett ez annyira nem jelentős, hogy ennek a programokban valóban kimutatható eredménye legyen.

Az Ivy Bridge-E processzorok a 300 és 1000 dollár közötti sávba érkeznek méghozzá novemberben. Új alaplap nem szükséges hozzájuk, de BIOS/UEFI frissítés mindenképp kell majd az aktuális X79-es megoldásokon.