A HDD-k ma az adattárolás legfontosabb eszközének számítanak, hiszen relatíve megbízhatók, illetve sok adatot képesek tárolni. Ahhoz azonban, hogy a sokból még több legyen, olyan fejlesztéseket kell bevetni, melyek az adattárolás sűrűségét célozzák meg. Erre vonatkozóan több koncepció is létezik. A Szingapúrban található A*Star Data Storage Institute kutatói, Melissa Chua vezetésével azon dolgoznak, hogy a jövő HDD-i négyzethüvelykenként 10 terabitet is tárolhassanak, ami komoly áttörést jelent, hiszen 10-50 TB-os merevlemezeket eredményezhet, függően a fizikai mérettől.
A koncepció nem mondható radikálisan újnak, inkább abból a szempontból áttörés, hogy sikerült kivitelezni a gyakorlatban. Ahhoz, hogy az egész működését megértsük érdemes röviden átfutni, hogy a mai HDD-k hogyan tárolják az adatot. A logikai szinteken nyilván bitekről van szó, ám ez a fizikai hardver szintjén azért bonyolultabb. A HDD-k tényárjai vékony filmréteget használó, úgynevezett szemcsékből álló mágneses ötvözetből állnak. Egy bitnyi információ egy szemcsetartományba kerül, ami 50-80 szemcsét jelent. Ahhoz tehát, hogy az információ megváltozzon, a szemcsetartomány mágnesezettségét kell megváltoztatni.
A korábbi fejlesztések természetesen folyamatosan az adatsűrűség növelésére törtek, amit sikeresen el is értünk, a lehetséges irányok azonban egyre szűkülnek, így olyan lehetőségeket is meg kell fontolni, amit korábban inkább kerültek a mérnökök. A szingapúri kutatók egészen pontosan azt szeretnék elérni, hogy egy bitnyi információt mindössze egy szemcse tároljon. Ezt a gyakorlatban már sikerült demonstrálni. Melissa Chua csapata két működési modellt is vizsgál az írásmechanika szempontjából. A tesztek szerint az analitikus és a statikus megoldás is működőképes, de sebességben eltérők lehetnek, így egyelőre további vizsgálatok folynak, hogy melyik a kedvezőbb.
A koncepció elviekben logikus, hiszen a szemcse mágneses irányultsága meghatározhat két külön állapotot, vagyis tökéletesen megfelel az információtárolásra. A problémát a gyakorlati kivitelezés jelenti, ugyanis a mai merevlemezeknél előfordulhat, hogy a szemcsetartományon belül egy-egy szemcse mágnesezettsége megváltozhat úgy is, hogy a többi nem változik vele. A gondot a szemcsék apró mérete jelenti, mivel ezek olyan picik, hogy a hőhatás is megváltoztathatja a mágneses irányultságot. A HDD-k azonban hibatűrők ebből a szempontból, hiszen ha egy-két szemcse mágnesezettsége eltérő, akkor az még nem gond, hiszen a tartományon belüli többi szemcse ezt korrigálja. Nyilvánvaló azonban, hogy ha egyetlen szemcse tárol egy bitnyi információt, és annak a mágneses irányultsága megváltozik, akkor lényegében módosul a tárolt információ is, ami már katasztrófa egy adattároló esetében.
A gyakorlatban tehát akkor működhet a szingapúri kutatók megoldása, ha garantálható, hogy a szemcsék mágnesezettsége a meghatározott felhasználási körülmények között nem változik meg véletlen hatás következtében. Gyakorlatilag ez az egész ötlet legnagyobb buktatója, de bízzunk benne, hogy sikerül megbízható technológiát alkotni.
Egyelőre semmilyen információ nincs arról, hogy mikor lesz az elgondolásból konkrét termék, hiszen az is kérdés, hogy lesz-e, de maga a fejlesztés ígéretes.
