Bevezető, külső

Ha azt halljuk és látjuk, hogy Samsung és Series 9, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami dizájnos, extrákkal megspékelt cuccról van szó, de ez jelen esetben nem notebook, hanem monitor. Ha akarunk, akkor párhuzamot is vonhatunk a két termékkategória között, mert akárcsak az új Series 9 notebookban, jelen tesztünk szereplőjében is PLS panel dolgozik, ami a Samsung válasza az LG IPS-es hadjáratára.

Az S27B970D típusjelzés már elárulja, hogy egy 27" képátlójú monitort kapunk a kezeink közé, de azt nem, hogy WQHD (2560x1440) felbontással, tehát a Samsung is az új hullámot próbálja meglovagolni egy prémium panel hathatós segítségével. Mielőtt azonban nagyon beleásnánk magunkat a panel rejtelmeibe, nézzük meg közelebbről magát a terméket!

A méretes dobozból egy minőségi anyagokból készített, nem túl keskeny kávájú, de meglehetősen lapos monitor bukkan elő: alumínium felületek, szálcsiszolás, lekerekített formák, ívek és hajlatok, ráadásként mindenen fólia, hogy a termék makulátlan állapotban kerüljön a felhasználó asztalára. Miután ezeket lehámoztuk, egyből feltűnik a kecses állványrúd, amin a kijelző fokozatmentesen a kívánt magasságba állítható (100 mm-es úton), és a dönthetőség is megvalósítható, bár nem túl nagy mértékben.

Pár negatívumot rögtön meg kell említenünk ezzel kapcsolatosan: az állvány nem ad lehetőséget portré (pivot) módban való használatra, és a kijelző jobbra-balra forgatására sincs mód, hacsak nem talppal együtt forgatjuk a teljes monitort. Megemlítendő még, hogy az állványban csúszó csukló ssajnos nincs bebetonozva, így némi remegéssel számolni kell, de ezen a téren nem teljesít sokkal rosszabbul, mint hasonló méretű társai. Ha pedig már a negatívumoknál tartunk, akkor ezek eltörpülnek amellett, hogy a panelre nem került semmiféle fólia, hanem egy fényes védőréteget húztak elé, ami szerintünk inkább zavaró, mint dizájnos.

A mesterien kivitelezett talp kissé vaskos; ennek az az oka, hogy ebben bújik meg a DisplayPort, a DVI és az MHL-kompatibilis (azaz az MHL-es mobilok/tabletek képének fogadására és az adott forráskészülék töltésére alkalmas) HDMI bemenetek. A felsoroltakon felül a külső tápegység csatlakozója és a beépített USB hub upstream (PC-hez csatlakozó) kapuja fedezhető fel. Az utóbbihoz tartozó csatlakozók a talp bal oldalán kaptak helyet, viszont nem SuperSpeed szabványúak, így csak USB 2.0-s teljesítményt nyújtanak, ami egy prémium modell esetében nem említhető a pozitívumok között. A kijelző aljában két darab 7 wattos hangszórót is elrejtettek, ezek táplálása viszont csak a digitális jelkábelen keresztül lehetséges, analóg bemenetnek nem szorítottak helyet, és a fej-/fülhallgató csatlakozó is lemaradt sajnos.

Fent és lent: a magasságállításnál 10 cm-rel gazdálkodhatunk

VESA falikonzolokkal a Samsung kijelzője nem kompatibilis, így a falra szerelhetőség nem opció, már csak azért sem, mert az elektronika a fixen felcsavarozott talpban kapott helyet - ami persze önmagában nem lenne baj, hiszen tévénél már láttunk olyat, hogy a talp behajtva falikonzolként funkcionál, de itt erről nincs szó.

Mérések és kalibrálás

A tesztelést ezúttal DisplayPort kábel csatlakoztatásával kezdtük, majd a kalibrálást megelőzően megmértük a gyári beállítást, valamint az egyes előre beprogramozott képüzemmódokat.

Úgy tűnik, hogy a Samsung túllépett PVA paneles korszakán, hiszen 2010 végén jelentették be a Super PLS (Plane Line Switching) panelt, ami elsőként mobil eszközökben debütált sikeresen, de időközben asztali modellek bevezetéséről is pletykáltak már. A megjelenéskor a Samsung sok dologgal kecsegtetett az új panellel kapcsolatban (nagyobb fényerő és szélesebb betekintési szög, magasabb kontrasztarány stb.), de ez többnyire csak a mobil konkurensekkel szemben igaz, az asztali paneleknél már nem feltétlenül érvényesülnek ezek az előnyök.

Sajnos a Samsung PLS-ről mind a mai napig nincs túl sok és konkrét információ, de az interneten keringő mikroszkópos és fényképes vizsgálatok arról árulkodnak, hogy a pixelstruktúra leginkább a H-IPS panelére hasonlít, és működésük is nagyjából megegyezik. Ezeknél a vizsgálatoknál megállapítható, hogy az alpixelek formája a PLS esetében is négyszögletes (megközelítőleg téglalap alakú), és elrendezésben sincs igazán különbség – az interpolálás vizsgálatánál készült szupermakrós fotók alapján mi is ezt szűrtük le.

A Super PLS vagy PLS ezek alapján tagadhatatlanul az újkeletű IPS panelek ellen indul, noha nem lesz könnyű dolguk, hiszen árban nehéz lesz felvenni a versenyt egy olyan technológiával, ami már-már tömegesen terjed, és ez meglátszik a jelenlegi tesztalany vételárán is – de időt kell neki hagyni, hogy beérjen. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy az S27B970D natív 8 bites panellel operál, és a háttérvilágítás is hanyagolja a PWM-et, így a kellemetlen vibrálástól sem kell tartani.

A mérések megkezdése előtt még egy dologra térnénk ki, méghozzá a Natural Color Expertre, ami a monitorhoz mellékelt kalibrálóprogram. A csomag fontos része ugyanis a valódi hardveres kalibráció, aminek során a monitor képes a profilt LUT-ba írni; így nem kell a legyártott profilokkal bajlódni, hanem elég csak a képbeállítások közül a Calibrationt választani, ami ezeket a beállításokat tartalmazza. Ráadásul ennek használatához a kalibrátort közvetlenül a monitor USB kapujára kell csatlakoztatni. Egy régebbi monitortesztünkben már írtunk erről az alkalmazásról, most azonban jelentős fejlődésen ment keresztül, legalábbis látszólag, mert kipróbálni nem tudtuk azon egyszerű oknál fogva, hogy nem kompatibilis i1 Display 2 koloriméterünkkel. Pedig a program meglehetősen izgalmas opciókat is kínál, mint például a uniformity correction, azaz a fényerő és a színek egyenletességét lehet a monitor 5x3, 5x5 vagy 7x7 pontján egyesével belőni, és a nagyobb eltéréseket korrigálni.

Gyári beállítások

Dobozból kivéve, gyári beállításokkal (standard mód)

Cinema / High Brightness / Calibration

A mellékelt dokumentumok szerint a Samsung S27B970D is gyárilag kalibrálva érkezik Standard és sRGB módban. Mint máskor, most se gondoljunk tökéletes eredményre, de tény, hogy ez a két gyári beállítás sokkal jobb eredményeket adott, mint azt egyébként vártuk.

sRGB beállítás

Kalibrált eredmények

A korábban használt Lacie Blue Eye programot a BasICC-vel váltottuk fel, amivel jóval precízebben hajthatóak végre a beállítások, illetve maga a kalibrálás is pontosabb. A váltás kényszerből is történt, ugyanis a six axis, azaz hattengelyes beállítással bíró kijelzők esetében a Blue Eye-jal való kalibrálás nem volt egyszerű, és rendre pontatlan eredményeket kaptunk. Hangsúlyoznánk, hogy továbbra teszt jelleggel alkalmazzuk ezt a rendszert!

A bal oldali grafikon az egyes színek referenciától való eltéréseit mutatja (delta E), bal oldalukon az eltérés konkrét értékével. Ezek átlaga és maximuma a jobb alsó sarokban kapott helyet: az átlagos delta E értéke 0,21, a legnagyobb 0,71. Mindkét érték kiváló! A grafikon mellett megnézhetjük a LUT Managerrel készített képet, amin a három alapszín görbéje látható. Minél inkább egymáson fut a három szín, annál pontosabb lett a kalibráció, de ezt a monitor beállítási lehetőségei is befolyásolják – ez itt most kifogástalan.

Alatta látható a megjelenített színtér grafikonja is, ami esetünkben bőségesen fedi az sRGB színteret. Alul a "Target" részben azok az értékek szerepelnek, melyeket a kalibrálás során el szeretnénk érni. Ezeken nem változtattunk, továbbra is a 6500K színhőmérséklet (D65), 2,2 gamma, 120 cd/m² fényerő és a legjobb fekete, valamint legnagyobb kontrasztarány a cél. Mellette az "Achieved" szekcióban a mért eredményeket látjuk. A kalibrálás viszonylag pontosan sikerült, csak a fényerő lett elhanyagolható mértékben alacsonyabb. A feketeponton 0,18 cd/m² értéket kaptunk, amely 648:1 kontrasztarányt eredményezett. Ennél sokkal jobbat vártunk, de egyszerűen képtelenség volt jobb eredményt elérni a színhőmérséklet eltolódása nélkül – a kontraszt és az egyes színcsatornák beállításait sem tudtuk feljebb venni, mert azonnal rossz eredményeket kaptunk.

Teszteltük a dinamikus kontraszt hatását, ez azonban nem érhető el mindegyik képüzemmódban. A gyárilag beállított "High Brightness" profilban aktiválható ez az opció, így most ezt használtuk a gyári értékek megtartása mellett. Kikapcsolt beállításnál 783:1 kontrasztarányt kaptunk, a dinamikus opciót aktiválva viszont 2641:1 értéket. Ennek hatása (ami főként a fényerő automatikus csavargatását jelenti) természetesen borítékolható, ami sokakat zavarhat, így nekik nem ajánlott ennek a lehetőségnek a kiaknázása.

A kalibráció ellenőrzését most is elvégeztük a Lacie szoftverével, de jelentős eltérésről nem beszélhetünk a BasICC-hez képest.

A BasICC-vel ICM kiterjesztésű fájlt készítettünk, ez ugyanúgy használható, mint a korábbi ICC-k. A hozzá tartozó beállításokat a fenti táblázat részletezi. Fontos információ: ezek használata nem helyettesíti a műszeres kalibrálást (eltérő panelek, revíziók, környezet stb.)!

További mérések

A menüben a színhőmérséklet állítására is van lehetőség, ezek pontosságát is ellenőriztük a gyári beállításokkal, ICC/ICM profil nélkül:

A Samsung monitorja meglehetősen pontosan dolgozott. A menüben gamma beállítási lehetőséget is találtunk, erről azonban külön táblázatot nem készítettünk, mivel ott egyáltalán nem mértünk pontatlanságot.

Fényerő- és kontrasztstabilitás

Első körben azt vizsgáltuk, hogy a fényerő-beállítás lineáris csökkentésével egyenes arányban áll-e a panel fényerének csökkenése:

Az eredmény nem rossz, de a végpontokhoz közelítve két törés is van benne. Ennél a vizsgálatnál az is kiderül, hogy a kijelző maximális fényereje 226 cd/m² körül tetőzik, míg a legalacsonyabb beállítás 56 cd/m²-t jelent. Ha a konkurenciát nézzük, akkor a felső határ kicsit alacsony, az alsó határ pedig magas. Aggodalomra viszont ez sem ad okot, mivel az adatlapon megadott 285 cd/m² csak a High Brightness üzemmódban érhető el, a standard módot alkalmazva 220 cd/m²-t ígérnek, ami teljesül. Ezt követi a kontrasztstabilitás, amely során azt vizsgáljuk, hogy a fényerő beállítása hatással van-e a kontrasztarányra – ideális esetben a fényerő állítása nem befolyásolhatja jelentősen a kontrasztarányt.

Ha a stabilitást nézzük, 70%-ig minden rendben zajlik, onnantól viszont egy enyhe hullámvasútra kerülnek az értékek, de az ingadozás 5%-on belül marad, ami nem vészes. Ezzel szemben negatívum, hogy a panel képtelen elérni a papíron megadott 1000:1 értéket, 692:1-hez volt a legjobb, amin nem segít, hogy nagyon fényes üzemmódban ezt 783:1-ig tudtuk feltornázni, mert ilyenkor szinte "kifolyik a szemünk" a nagy fényerőtől.

Háttérvilágítás

A fekete képernyő vizsgálata során nem igazán láttunk rendellenességet, nagyon halványan a jobb alsó és jobb felső sarokban lehet nagyon minimális derengést felfedezni. Megemlítenénk, hogy nem pont szemből nézve a fekete kép az IPS-hez hasonlóan ennél a paneltípusnál is világosodik.

A fényerő egyenletességének vizsgálata megdöbbentően jó eredményt hozott, de akinek ez nem elég, az említett Natural Color Expert és a megfelelő eszközök segítségével megpróbálhat ezen még tovább finomítani – de nem biztos, hogy ennél jobb eredmény fog születni.

Interpolálás

Ekkora felbontásnál nem elhanyagolható a kijelző interpolálási képessége, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a VGA-t jelentős mértékben terhelő alkalmazásokban (jellemzően játékokra gondolunk ezalatt) vissza kell venni a felbontást 1920x1080 vagy 1920x1200 pixelre. Ahogy a WQHD-s Dell monitor tesztjénél említettük, csodát a technológiából adódóan ne várjunk, 1920x1200-as felbontásban mindenképpen elmosódást fogunk tapasztalni. Jelen helyzetben is arról tudunk beszámolni, hogy a statikus képelemeknél (betűk, asztal) jól kivehető az elmosódás, de a Samsung panelje egy hajszállal jobban teljesít.

2560x1440 pixeles natív felbontás

1920x1200 pixeles felbontás

Válaszidő, betekintési szög, menü

Válaszidő

A gyártó gyárilag 5 ezredmásodperces válaszidőt adott meg. Ennek eléréséhez a monitor overdrive-ot használ, aminek mértéke kapcsolható a menüből.

Videós tesztünket mostantól hanyagoljuk, a pontosabb eredmény érdekében inkább a jól ismert PixPerAn mozgó autóját használjuk próba jelleggel – a képeken jól látszik, hogy a jövőben rövidebb záridő alkalmazására lesz szükség a tökéletesen értékelhető képekhez. A gyorsítás némi overshoot (túllövés) effektet okoz, viszont komolyabb elmosódásnak nyoma sincs.

Input lag

A stopperrel vizsgált bemeneti késleltetés 20-30 ms között van, aminél létezik alacsonyabb érték, de ez játékokhoz már bőven elegendő lesz.

Betekintési szögek

A monitor nagyon jól teljesített a betekintési szögek vizsgálata során. Szignifikáns különbséget egy IPS paneles monitorhoz képest nem tapasztaltunk, ahogy színtorzulást sem látni a szögek növelésével, ugyanakkor a vertikális elmozdulás során csekély sötétedést kell elkönyvelnünk (akárcsak az IPS-nél).

Menü

A dizájn érdekében mindent! Ez lehetett a jelszó a koreai gyártónál, amikor az érintésérzékeny menüvezérlő panelt az állványra helyezték, aminek csak akkor látjuk kárát, ha a kijelző éppen a legalsó pozícióban van, ekkor ugyanis nehezebb hozzáférni. Ettől eltekintve a megoldás ötletes és egyben helytakarékos, ráadásul háttérvilágítása automatikusan lekapcsol, és csak újbóli érintésre aktiválódik. Amennyire rossz hasonló megvalósításokat láttunk már, a Samsungé annyira jó lett, noha az érzékenységen még lehetett volna egy picit csavarni (felfele), de alapvetően jól működik a rendszer, és a virtuális gombok helyzete is megszokható.

A menü ismerős lehet korábbi Samsung monitorokból, a felépítés lényegében nem változott, és akinek igénye van rá, akár magyar nyelvet is beállíthat, de arra számítani kell, hogy egyes menük fordítása igencsak furcsára sikeredett.

Fogyasztás, végszó

Fogyasztás

A gyári értékeket most is fenntartással kell kezelni, mi legalábbis képtelenek voltunk 53 vagy 63 wattot kipréselni belőle, még a legnagyobb fényerőt beállítva is megálltunk 48 watt alatt, USB-s eszközök nélkül. Kalibrálva 28-29 wattot mértünk, ami 4-5 wattal több, mint az általunk tesztelt hasonló képátlójú és felbontású, de IPS paneles kijelző.

Összefoglalás és értékelés

Nagy várakozásokkal indultunk neki a tesztnek, hiszen ez az első PLS paneles monitor, amit nem egy kiállításon, hanem saját asztalunkon próbálhattunk ki. A gyártó, mint máskor, most is a mutatós külső mellett tette le a voksát. Dicséretes, hogy a dobozban mindenféle kiegészítőt megtalálunk, így például van alapból DisplayPort és HDMI-MHL kábel, plusz egy törlőkendő is. Igényes anyagokból sem volt hiány, de... és sajnos itt van az a bizonyos de!

A csinos külső, másképp mondva a dizájn egy picit a funkcionalitás rovására ment. Hiába gyönyörű a szálcsiszolt hátlap, a kecses állvány, az ötletesen elhelyezett gombok és a talpba épített csatlakozók (ne felejtsük az MHL-t!), nem tudta velünk feledtetni, hogy a szokásos dönthetőségen kívül az egyetlen extra a magasságállítási lehetőség, se pivot, se elforgatható talp, és az USB is csak 2.0-s szabványú, ami ebben a kategóriában kissé zavarba ejtő.

Nehezen tudtuk megemészteni azt is, hogy a kijelző felülete fényes, nem pedig matt, noha a képminőséget is negatív irányba befolyásoló, durván mattított tükröződésgátló fóliák a másik végletet képviselik, ez tény. Persze mindez csak a látszat, technikai oldalról a kijelző rendben van; jó betekintési szögek, jó válaszidő és bemeneti késleltetés, egyenletes fényerő jellemzi, csak a vártnál alacsonyabb kontrasztarányt tudjuk negatívumként felhozni. Aztán megemlítendő még a natív 8 bites panel, a PWM-et mellőző háttérvilágítás, a Natural Color Expert program, de ezek ezért az árért már elvárhatóak.

Sajnos a hangsúly most is az áron van. A 261 000 forint nagyon sok pénz, és PLS panel ide vagy oda, összességében nem tud többet mutatni, mint az IPS. Sőt ezért az árért joggal várhatnánk el 10 bites feldolgozást és wide gamut színteret. Sajnos ezek hiányában jobb alternatívák is találhatók a piacon, amelyek nem feltétlenül ilyen szépek, de funkcionalitásban rávernek tesztalanyunkra, ami sokkal fontosabb a profik számára, mint a kinézet, amiben a Samsung most is maradandót alkotott.

A Samsung S27B970D monitort az Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.

Daywalker