Belső, kalibrálás

OSD [+]

Az OSD meglepetésünkre a hagyományos Samsung elemekre épül, a menürendszerben csak a szokásos opciókat találtuk meg. Érdemes lenne a Samsung mérnökeinek megmutatni egy NEC Spectraview kijelző képernyőmenüjét, amelyben olyan beállítások vannak, melyek a Samsung számára egyáltalán nem ismeretlenek (vö. 214T vagy 244T), innen mégis hiányoznak. Pedig ha már profiknak szánt kijelzőről van szó, akkor nem ártott volna beépíteni az XL24-be például a három alapszín mellett további három szín beállításának, a képélesség, az interpoláció, a képméretarány állításának opcióját. Hiányzik a manuális színhőmérséklet-beállítás és fekete korrekciója is, de ezeket a Samsung szoftvere a kalibrátorral együtt képes behangolni. Az XL24 mindössze két előre eltárolt profillal rendelkezik, és ezek is színterekhez kapcsolódnak, az egyik az sRGB, a másik az Adobe RGB elnevezést kapta. Nyilván arra szolgálnak, hogy a monitor által lefedett színteret állíthassuk be velük, csak az az apró probléma ezekkel a profilokkal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a saját beállításainkat. A Custom mód a sajátkezű beállításokat jelenti, míg az Emulation és a Calibration ismét a Samsung szoftveréhez kötődik.

A Natural Color Expert kalibrációs és emulációs részlege [+]

A Natural Color Expert a Samsung saját fejlesztésű kalibrátorszoftvere, amely egyelőre csak az XL24-et támogatja (kipróbáltuk más monitorokon is). Összehasonlítva a GretagMacbeth Eye One Display-jel, illetve a LaCie Blue Eye Próval, azt mondhatjuk, felemásra sikerült. A program képes kalibrálni a fényerőt, színhőmérsékletet, a fekete szintjét (az a jó, minél alacsonyabb, de akár mást is választhatunk) és a gammát, de a színeket nem, márpedig ez egy igen fontos eleme a kalibrációs szoftvereknek, hiszen mi értelme a beállításnak, ha a színek nem passzolnak? Ezt leszámítva egy könnyen kezelhető és igen jól működő szoftverről van szó.

A beméréshez az ablakra kell helyezni a kalibrátort [+]

Ha kalibrációhoz folyamodunk, akkor az általunk kívánt értékek beállítása és a Start gomb megnyomása után megjelenik egy ablak a monitoron, ennek a közepére kell ráhelyezni a kalibrátort (ismerős lehet a LaCie Blue Eye Pro programból).

A végeredmény [+]

A szoftver ezután pár percnyi nyammogásba kezd, és mindent automatikusan beállít, ami egészen szép teljesítmény. Végül miután elkészült, megjelenik egy végeredményt kijelző ablak, ahol az alapszínek kalibrálás utáni állapotát illetve a színhőmérsékletet, fényerőt és gammát jelzi ki. A beállítást elmenthetjük. Ami nagyon lényeges, hogy a beállítások közvetlenül a monitor LUT-jába (Look-Up Table) is bekerülnek, azaz később nem kell profilok betöltésével bajlódnunk, elég OSD-ből a Calibration menüpontot választani, és ez a beállítás marad az alapértelmezett minden egyes alkalmazás esetében. A „szimpla”, profilkészítős kalibrációt az Emulation menüpont végzi, ott ugyanezeken a pontokon kell végigmennünk, de a végén egy profil fájlt kapunk, így készíthetünk például eltérő színhőmérsékletet tartalmazó profilt. Ezt az OSD-ből az Emulation menüponttal hívhatjuk elő.

Vessünk egy pillantást a monitor specifikációira, ebben találjuk az XL24 érdekes részét is. A SyncMaster XL24 ugyanarra a Samsung-féle Super-PVA panelra épül, mint a korábban tesztelt Eizo FlexScan HD2441W, ennek megfelelően néhány főbb paramétere megegyezik azzal. A válaszidő szürkéből szürkébe váltás esetén 6–8 ms, ami arra utal, hogy egy overdrive-os kijelzővel állunk szemben. A kontrasztrány 1000:1-hez, de ezt az XL24 az Eizóval szemben 250 cd/m²-es fényerő mellett képes reprodukálni, ami jelentős előrelépés. A betekintési szögek minden irányból 89 fokosak, ez már az elvárható minimum ebben a kategóriában. Ami különlegessé teszi az XL24-et, az a háttérvilágítás típusa. Az átlagos LCD TFT-kben CCFL, azaz hidegkatódos fluoreszcens lámpákat találunk, ennek ismerjük már minden jellemzőjét: átlagos színreprodukció, nem túl mély fekete és nem túl homogén háttérvilágítás. A Samsung SyncMaster XL24-ben viszont LED-alapú háttérvilágítás található, ami szélesebb színskála megjelenítését teszi lehetővé, a jobb fényerőszabályzásnak köszönhetően pedig elvileg javul a kép kontrasztja, feketeszintje és a homogenitása, illetve még fogyasztása is alacsonyabb. A LED-es háttérvilágításnak köszönhetően az XL24 színreprodukciója lefedi az NTSC színtér 123%-át, a teljes Adobe RGB és CMYK színskálát. Látható tehát, hogy egy olyan példánnyal állunk szemben, amely a profik körében szívélyes fogadtatásban részesülhet, de az átlagfelhasználó számára valóban feleslegesen okos.

Színhelyesség

Custom / sRGB / Adobe / Natural Color [+]

A monitor bekapcsolása után ellenőriztük az XL24 színhelyességét Custom, sRGB és Adobe RGB üzemmódban. Sajnos egyik profil sem felelt meg a kívánalmaknak, 2,3–2,4-es gammát, és 7000 K körüli színhőmérsékletet mértünk, ami lehetséges, hogy valamiféle gyári előkalibráció eredménye, de a fényerő és a színek jelentős mértékben eltértek az elvárttól. Annyi viszont már ekkor kiderült, hogy az sRGB és Adobe RGB profilok bekapcsolása valóban a monitor által lefedett színtartomány beállítására szolgál, jól látható a képeken, hogy az sRGB jóval kevesebb szín megjelenítését teszi lehetővé. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Natural Color Expert kalibrációja után mire számíthatunk. A programban 6500 K-t, 2,2-es gammát, 120 cd/m²-es fényerőt állítottunk be, és ezeket végülis egész szépen bekalibrálta a program, bár a gamma a Blue Eye Pro szerint 2,3 lett. A színhelyesség a Natural Color Expert beállításával elég sokat javult, de az átlagos deltaE 2,6-os értéke közel van a 3-hoz, ami már szemmel látható eltérést jelent, tehát egyáltalán nem nevezhető jónak.

A gyári beállítások kimérése után a kijelzőt szokásunkhoz híven a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom módban a már fentebb is használt Blue Eye Pro programmal, majd megnéztük a végeredményt. Az XL24 kalibrációja sikeres volt, hiszen az előzőleg kimért igen magas átlagos deltaE értékeket 0,3-ra sikerült leszorítanuk, ami már a tökéletes tartományba esik, csak az a kár, hogy erre a Natural Color Expert szoftver jelenlegi állapotában nem képes.

Kalibrált állapotban feljegyeztük a legsötétebb feketét, 0,1 cd/m²-t mértünk, ami 1200:1-hez kontrasztarányra utal, de a program kerekít, tehát akár még magasabb is lehet ez az érték, annak ellenére, hogy a specifikációkban 1000:1-hez szerepel. A minimális fényerő méréseink szerint 37, a maximális pedig 210 cd/m² körül alakult, ez utóbbi alacsonyabb, mint a gyártó által meghatározott 250 cd/m², de ez szerintünk nem probléma, mert ilyen mértékű fényerőre szinte sosincs szükség. A 37 cd/m²-es minimum elfogadható, bár ennél azért magasabb értékre lesz szükségünk még sötétben is. Maximális, 210 cd/m²-es fényerő mellett 0,2 cd/m² volt a fekete fényereje, ebből kiszámolva a panel kontrasztaránya 1050:1-hez körüli, azaz éppen a specifikációkban foglaltnak megfelelő. Érdemes megemlíteni, hogy az Eizo HD2441W esetében 415, illetve 0,3 cd/m²-es értékeket mértünk, ami tekintetbe véve az azonos panelt szintén arra utal, hogy az a LED-es háttérvilágításnak köszönhetően jelentős „átváltozáson” ment keresztül.

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítás után egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. Az itt látható ábrán a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a kijelző szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. Az XL24 ebben az esetben kicsit rosszabbul teljesített, mint az Eizo HD2441W.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!