Külsőségek, ergonómia I.
Október közepén jelentette be a gyártó legújabb remekművét, amit igen sokan vártak már, hiszen két (fényképezőgép) világ előnyeit házasították benne össze a mérnökök: a masina rendkívül apró méreteivel gyakorlatilag akkora, mint egy átlagos kompakt fotógép, de azoktól eltérően cserélhető objektíves és hatalmas szenzor bújik meg benne. Bár az utóbbi időben elég jól el lettünk látva ehhez hasonló elképzelést követő szerkezetekkel (mármint apró vázban hatalmas szenzor – lásd például a Sony A7 és A7R teljes képmezős lapkával vértezett apródjait), ezek egyike sem fért el egy ingzsebben. Ezt az űrt hivatott betölteni a Panasonic DMC-GM1, amely a vele szettben kapható 12-32 mm F3.5-5.6-os, összecsukható felépítésű lencserendszerrel valóban elfér egy nagyobb zsebben, de a gyártó saját, 14 mm-es palacsintájával akár nadrágzsebben is hordható.
A férfitenyérben kényelmesen elférő „kis dög” vonzóan egyszerű, a manapság oly divatos „téglás” vonalvezetést kapta, ami kifejezetten jól is áll neki csakúgy, mint a váztestet borító műbor bevonat. A homloklemezen csak a bajonett és a kireteszelő gomb található – utóbbi érdesített, fényes fémből lett kialakítva, hogy ne üssön el a gép stílusától.
Mókás látvány, hogy a géptest magassága szinte milliméterre megegyezik a bajonett átmérőjével. Ennek hátránya, hogy állványra szerelve a nagyobb cseretalpak akadályozhatják a zoomolást vagy az élességállítást, mert az objektív (illetve az említett gyűrűk) felfekszik (felfekszenek) az állványfej inzertjére.
Az apró váz meglepő módon rendelkezik beépített villanóval (kell is, hiszen nincs vakusaru), aminek a mechanikája lehetővé teszi a lefogásos módszerrel plafonra történő derítést. Igaz, nem a legelegánsabb módszer, de mindenki „azzal főz, amije van”.
A hátoldalt a 3”-os érintésérzékeny kijelző dominálja, ami nagyszerűen kiegészíti a többi kezelőszervet, de nem uralkodik rajtuk, tehát az érintésérzékenységet ki is kapcsolhatjuk anélkül, hogy a kezelőfelületet megcsonkítanánk. A nyomógombok a Panasonictól megszokott jó minőséget hozzák, egyedül a multifunkciós egység tárcsájával gyűlt meg kissé a bajunk, amikor a fényképezőgépet rekesz- vagy zárprioritásos, illetve manuális módban használtuk. Ilyenkor ugyanis nagyon óvatosan kell tekergetni a tárcsát, mert ha erősebben odanyúlunk, akkor a négyirányú kurzort is működésbe hozzuk, aminek eredményeként a készülék kilép az expozíciós értékek állításából és átvált fehéregyensúly vagy AF módválasztásba.
A készülék fenéklemezén a fémből készült állványmenet pontosan az objektív középvonala alá lett elhelyezve, így az akkumulátornak és a memóriakártyának otthont nyújtó odú ajtaját felcsavarozott cseretalppal nem tudjuk kinyitni. De sebaj, a GM1-et nem is állványos használatra tervezték elsősorban, hanem örömködő gépnek, amit ad hoc jelleggel, zsebből előkapva használunk majd.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
