Külvilág, ergonómia
831 grammos szépséggel kopogtatott szerkesztőségünk ajtaján a Panasonic futárja, aki meghozta a DMC-FZ1000 jelű bridge gépet. A dobozból kiemelve nem kis meglepetést okozott a masina: bár képekről már ismertük, a valóságban sokkal lenyűgözőbb látványt nyújt a Panasonic legfrissebb csúcs szuperzoomja. Méretei a DMC-GH3-éhoz hasonlóak (talán itt-ott picit még nagyobb is annál a m4/3-os váznál), súlya pedig körülbelül megegyezik a GH3 és a 12-35 mm f/2.8 együttesével. Az FZ1000-ben azonban nem 4/3-os, hanem 1”-os képérzékelő található, amely 20 MP-es felbontásával még túl is tesz a manapság kapható m4/3-os gépekén.
A tükörreflexesre hajazó külső nem véletlen választás: igaz, ezzel a formavilággal garantáltan nem fogjuk zsebre vágni (nem, óriási, hatalmas kabátzsebbe sem), de az FZ1000-nek nem is az a célja, hogy zsebgép legyen, hanem sokkal inkább az, hogy egy kényelmesen megfogható és kezelhető, (szinte) minden fotós feladatra alkalmas szuperváz legyen. S valóban, megvan itt minden, amire szükségünk lehet: nagy markolat, dedikált kezelőszervek, teljesen manuális mód, kihajtható és elforgatható kijelző (nem érintésérzékeny!), és nem utolsósorban egy kellemes átfogású (ekv. 25-400 mm), jó fényértékű (f/2.8-4 kezdő fényértékek), stabilizált (Power O.I.S.) optika.
Míg a fényképezőgép elején nem sok érdekességet láthatunk (optika fölött balra az AF segédfény), addig a hátoldal és a profilok sokkal izgalmasabbak: a bal oldalra a külső mikrofonnak szánt 3,5 mm-es aljzat lett elhelyezve, míg az ellentétes oldalon, a markolatban az USB, a HDMI és a Panasonicnál megszokott 2,5 mm-es vezetékes távvezérlő csatlakozóját láthatjuk egy vaskos gumifedél mögött.
Hátul az FZ1000 kísértetiesen hasonlít a GH3-ra, de azért akadnak különbségek a kezelőfelületben. Például a kihajtható és elforgatható 3”-os kijelző nem érintésérzékeny, ami azoknak, akik hozzászoktak a GH3/GH4/G6 érintőpaneléhez vagy másodgépnek veszik az említett készülékek mellé, gyakran fognak csodálkozni, hogy miért nem reagál a gép a simogatásra. A mérnökök teleszórták az egész váztestet szabadon kiosztható funkciógombokkal – ezekből a hátlapon kapásból hármat is találunk a négyirányú, multifunkciós egység és a fókuszmód váltókapcsolója mellett. Vezérlőtárcsából csak egy van, de az meg is nyomható, így két funkciót lehet rábízni.
Aki kukucskával szeret komponálni, az is jól lakik a DMC-FZ1000 elektronikus keresőjével, amely 100%-os képfedés mellett 0,7-szeres nagyítást és 2,359 millió képpontos felbontást nyújt. A reakcióideje rossz fényviszonyok mellett is jó, a zsizsikesedés minimális, és gyors szemmozgatáskor sem látni szivárványhatást. Ami viszont kicsit zavaró, hogy a képváltás a kijelző/EVF közt itt sem nevezhető villámgyorsnak, egy váratlan téma (pl. egy madár) a fényképezőgép szemhez emelése alatt már el is illanhat a késlekedés miatt.
A memóriakártya nyílása és az akkumulátor egy közös fedél alá, a gépváz aljába került. A fém állványmenet nincs az optikai középvonal alatt, ami fölött még szemet lehet hunyni, de ha cserélni kell fotózás közben az akkut vagy a kártyát, és épp cseretalp van felcsavarva a gépre, akkor azt előbb le kell venni, csak utána férhetünk hozzá a két említett tartozékhoz.
A Panasonic DMC-FZ1000 tetőlemezén is jócskán van kezelőszerv, így a két funkciógomb mellett a filmfelvételt indító nyomógomb, a módválasztó tárcsa (ami nem reteszes), a vakusaru és a sztereó mikrofon két nyílása, valamint a képtovábbítási mód forgókapcsolója is ide került. Felülnézetből elég impozáns a fotógép, ha ekv. 400 mm-re kitolja az optikáját:
Végül álljon itt még pár kép, melyeken a Panasonic GH3-mal lehet az FZ1000 méretét összehasonlítani. A GH3-ra a Pana 35-100 mm F2.8 telezoomot csavartuk fel, ami csak ekv. 200 milliméterig megy, cserébe viszont nem változik a hossza zoomoláskor:
A Panasonic DMC-FZ1000 fogása a nagy, mély és ergonomikusan kialakított markolatnak köszönhetően kényelmes, bár egyeseknek nyomhatja a tenyerét a váz alsó sarka, ami a kézbe simul. Ideális esetben úgy fogjuk a gépet, hogy jobb kezünkkel a markolatra fogunk, bal kézzel pedig alulról megtámasztjuk az optikát. Ügyeljünk a tubus körüli vezérlőtárcsára, az ugyanis nagyon érzékeny, a legkisebb lökésre is azonnal reagál. A nyomógombok, kapcsolók elrendezése kényelmes, némi megszokás után akár archoz emelve is megtalálhatjuk az egyes funkciókat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
