A régi külső

Ismerve a mai számítógépek felépítését és energiaigényét, gyorsan rá lehet jönni, hogy az ideális választás egy moduláris kábelezésű, legfeljebb 400 wattos táp. Sajnos ezt nagyon kevés gyártó hajlandó legalább részlegesen beismerni azzal, hogy ilyen tápot kínál. Ezért is örültünk nagyon, amikor megjelent az FSP Everest családjának legújabb tagja, mely csupán 400 watt teljesítményű. Dobozán a 80 Plus felirat jelzi, hogy magas hatásfokú készülékkel van dolgunk (persze van már az FSP-nek 85 Plus-os sorozata is). Az ízléses csomagolásban a szokásos tápkábel, csavarok és papíranyag mellett találtunk három tépőzáras kötegelőt, kézzel is rögzíthető csavarokat és egy FSP matricát. Kár, hogy a moduláris vezetékekhez nem adtak valami ügyes tárolót. Maga a táp olyan, mint a szokásos, külön névvel ellátott FSP tápok: kék, aranyra fényezett ventilátorráccsal.

Vannak olyan kábelei egy tápnak, amelyeket mindenképpen használni kell, ezért értelmetlen lecsatlakoztathatóra csinálni őket. Ilyen például a 20+4 tűs főcsatlakozó, vagy a kiegészítő, 12 voltos alaplapi szál. Ma már rengeteg videokártyának van saját PCI Express tápcsatlakozója, így az FSP-nél rögzítettek egy hattűs csomagot is. Mind a három 40 cm hosszú, ami átlagos házakban bőven elegendő, nem okoz fölöslegesen kábeldzsungelt. A jobb kezelés érdekében kötegelővel látták el őket, a PCI Express csatlakozásúra kék, a többire fekete harisnya került.

Moduláris kötegből összesen nyolcat használhatunk. Ebből kettő (ezek kékek) nyolctűs PCI Express csatlakozókhoz való, háromra (fehérek) négytűs IDE eszközöket köthetünk, háromra (feketék) pedig a SATA csatlakozók jutottak.

Csupán öt köteg jár a legkisebb, 400 wattos Everest 80 Plushoz, és ugyanennyit adnak eggyel nagyobb – 500 wattos – társához is, melyet szintén kipróbáltunk. A vörös, 6+2 tűs PCI Express csatlakozós hossza 40 cm, és a többi első csatlakozója is ilyen távol van a táptól. Egyszerűbb gépekbe elég lehet a két SATA csatlakozású zsinór, de itt van három SATA, három négytűs IDE, a leghosszabb, szintén három IDE végre pedig került még egy floppy csatlakozó is. Az egyes konnektorok között durván 12 cm távolság van.

Rápillantva a kis Everestek specifikációs tábláira, látszik, hogy a régi hagyományokat követik. A lényegesebb, 12 voltos ág négy, fejenként legfeljebb 18 amperrel terhelhető részre bomlik, aminek nem adják meg pontosan a kombinált csúcsteljesítményét. Ez a közösen legfeljebb 155 wattal terhelhető 3,3, illetve 5 voltos résszel együtt a specifikált teljesítménynél 25 wattal alacsonyabb. A fennmaradó részt a -12 V és az 5 voltos Vsb teszi ki.

Az 500 wattos változat csak a 12 voltos rész összterhelésében különbözik.

Belső

Belül azonnal egy kellemes újdonságra bukkantunk: Adda ventilátorra. Az FSP korábban átlagos Protechnic Electric légkavarókat használt, de egyes modelleknél halkabb, Yate Loon modelleket alkalmaztak. Az Adda még ezekhez képest is előrelépés, ráadásul meglehetősen kis motorerejű (0,24 amperes) került mindkét Everestbe.

A belső többi része már nem okozott ekkora meglepetést. Ahogy számítottunk rá, az Everest és Epsilon modellek közös bázisát kaptuk. Ezt a felépítést már több éve alkalmazza az FSP, csak finoman módosítgat rajta, hogy hatásfokát tovább emelje.

A 400 és 500 wattos Everest 80 Plus között szemre csak annyi eltérést találtunk, hogy másként fordítva volt beépítve a főtrafójuk. Előbbié a korábban nálunk járt Epsilon 1010 mintáját követte, utóbbié a szintén korábban tesztelt, 600 wattos Epsilon 80 Plus-ét.

Epsilon 80 Plus 600 és Epsilon 1010

A fent említett különbség minimális. A nyomtatott áramkörön látszik, hogy ugyanazt az FSP850-80GLN alaplapot – annak is első revízióját – használják 400 wattól egészen 1010-ig.

Míg a kevésbé melegedő bemeneti oldalon 85 fokra hitelesített TEAPO kondenzátort találtunk, addig a forróbb kimeneti oldalra – nagyon helyesen – 105 fokot is elviselő alkatrészek kerültek.

Teljesítmény, értékelés

Teszteléshez most is egy bőven átlag feletti fogyasztású konfigurációt raktunk össze, melyet négymagos csúcsprocesszor és három GPU jellemzett. Összehasonlítási alapul az FSP-knél erősebb és drágább, de szintén nagyon halk, magas hatásfokú és moduláris Cooler Master Silent Pro M600-at használtuk.

• Intel Core 2 Extreme QX9650 @ 3,33 GHz
• Asus P5E3 Deluxe alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3-1333 RAM
• AMD Radeon HD 3870
• AMD Radeon HD 3870 X2
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Asus DWR-0804P optikai meghajtó
• Casetek CK-1020 ház két ventilátorral

Ahogy azt reméltük, a kis Everestek nyugalmi állapotban örvendetesen csendesen tették a dolgukat. Ugyanúgy nem lehetett meghallani őket a többi ventilátor mellett, mint a Silent Prót. Ráadásul fogyasztásban sem maradtak le jelentősen. Ki kell emelni, hogy tesztgépünk nyugalmi állapotban annyi energiát igényelt, mint amennyit egy 3 GHz-es Core 2 Duóval és Radeon HD 4670-nel szerelt gép játék közben.