Felhozatal

Előző pendrive-tesztjeinkben több gyártó versenyzői csaptak össze, ezúttal viszont csak a Kingston termékei kerültek górcső alá. Az apró, többféle méretben és színben kapható adathordozók mára szinte általános kelléknek számítanak, mindenki találhat magának megfelelőt. A mai tesztben szereplő példányokra is a sokféleség jellemző, nemcsak méretben és színben, hanem szolgáltatások tekintetében is erősen különböznek.

Bár ezen a képen csak négy pendrive látható, összesen ötöt teszteltünk le, a hiányzó példány a DataTraveler 150 32 GB-os változata, ami alig pár hétig volt a cég legnagyobb méretű USB-s adathordozója, mivel azóta bejelentették a 64 GB-os változatot is.

Nemcsak tárterülete számít nagynak, meglehetősen méretesre sikerült a készülékház is. Ez, tekintve, hogy milyen közel találhatók általában egymáshoz az USB portok, számítógéphez való csatlakoztatáskor gondot okozhat, amennyiben valamelyik szomszédos csatlakozó már foglalt. Műanyagborítása narancssárga mintázatot kapott, amin fehér felirat jelzi a típusát és a tárterület nagyságát. Itt található egy kék LED is, ami adatátvitelkor villog, jelezve, hogy épp a frissen digitalizált családi videofelvételt másoljuk rá. A ház egyik sarkában egy furat található, amin a nyakpánt rögzítője bújtatható át. Kupakját nem rögzíti külön a házhoz semmi, csak egy patent tartja, amely idővel elkophat, így könnyen eszmélhetünk arra, hogy valahol elhagytuk.

A következő, ami a kezünkbe akadt, a DataTraveler Micro Reader volt. Elsőre kicsit fura volt a pendrive-ok között látni, hiszen dobozán microSD(HC) és M2 (Memory Stick Micro) kártyaolvasónak titulálják. Az első csatlakoztatáskor azonban kiderült a turpisság, eme tulajdonsága mellett belsejében 4 GB-nyi flashchipet is tartogat, ennek megfelelően két új meghajtóbetűjel bukkant fel a rendszerben.

Készülékháza jóval kisebb méretű, mint többi társáé, szürke műanyagból készült, ami hajlamos némi recsegésre-ropogásra. Alján a gyártó neve kapott helyet, amit nem festettek, hanem az anyagba mélyesztettek, tetején fekete felirat jelzi az eszköz típusát és a tárhely méretét. A feliratozott rész egyben a kártyaolvasó fedele is, amit egy műanyag patent rögzít meglehetősen erősen, így nem valószínű, hogy zsebünkben véletlenül kinyílik. A „motorháztető” mellett egy zöld LED végzi feladatát, alapvetően folyamatosan világít, csak adatátvitelkor kezdi meg ütemes villogását.

Biztonságban

A DataTraveler Vault, mint a rajta látható felirat is jelzi, 8 GB tárhellyel rendelkezik. Készülékháza megegyezik a 32 GB-os nagytestvérével, viszont nem műanyagból, hanem alumíniumból készült, így a külső behatásoknak is jobban ellenáll.

Csatlakoztatása után kiderült, hogy a gyártó miért nevezte el „páncélterem”-nek. Egy DTVaultLock nevezetű szoftver bújik meg rajta a hozzá tartozó leírással, aminek segítségével jelszóval és 256 bites AES titkosítással védett, állítható méretű tárterület különíthető el rajta. A programot elindítva a nyelv kiválasztása után a következő ablak fogadott:

A jelszó mellett lehetőség van emlékeztető megadására is. A másik oldalon egy csúszkával beállítható, hogy mekkora méretű tárterületet szeretnénk elkülöníteni bizalmas anyagaink számára. Mérete jelen esetben maximum 6,8 GB lehetett. Amint ezzel kész vagyunk, a „Format” gombra kattintva egy pár másodpercen belül a szoftver elvégzi a dolgát, ezután a pendrive-ot újra csatlakoztatni kell a géphez. Ekkor csak az a terület látható rajta, amit nem védtünk le jelszóval, de ezen a részen találjuk a hozzáféréshez szükséges szoftvert. Ezt elindítva először be kell jelentkeznünk a beállított jelszóval, és hogy ezt mondjuk az otthoni gépünknél ne kelljen mindig megtenni, egy jelölőboksz kipipálásával a pendrive megjegyezi, hogy biztonságos helyre került.

Bejelentkezés után már hozzáférhetünk a védett adatokhoz is, amelyek mellett a kijelentkezéshez szükséges link is helyet kapott. Helytelen jelszót összesen kilencszer írhatunk be büntetlenül, a tizedik elrontott próbálkozás után könnyes búcsút kell mondanunk a védett területen található adatoknak. A szoftver a 7. próbálkozás után egy figyelmeztetést is feldob, hogy ideje összeszedni a gondolatainkat, különben később hiába törjük a fejünket. Ha mégis megtörténik a baj, megkapjuk az utolsó figyelmeztetést is, ami jelzi, hogy a védett terület blokkolva lett, a pendrive-ot csak az újraformázás után lehet ismét használatba venni.