Használat közben
A Fujifilm X-T3-ról sok dolog elmondható, de hogy rossz lenne használni, az nem. Az APS-C szenzoros MILC kamerákhoz képest nagyobb méretű, ám még így sem mondható elviselhetetlennek, ráadásul ennek a viszonylag terebélyes méretnek köszönhetően kifejezetten kényelmes kézben tartani, leszámítva a már említett, exponáláshoz szükséges kéztartásnál lecsúszó kisujj esetét. Szerencsére vehetünk kiegészítő- és portrémarkolatot is, így a nagyobb kezűek könnyedén orvosolhatják ezt a problémát.
[+]
A Fujifilm-használóknak – főleg egy X-T2 után – valószínűleg nem kell bemutatni a kezelőszerveket; a dedikált és programozható tárcsákkal tényleg élmény a fotózás, már amennyiben értékeljük az analóg fényképezőgépeknél megismert kezelést. Egy olyan kezdő fotósnak, akinek ráadásul az angol nyelvű fotós kifejezések idegenek, valószínűleg nagy pozitívum, hogy nem kell fejben tartania az A és S mód jelentését, hiszen ezeket nem a nevük alapján, hanem az ISO-hoz és a záridőhöz tartozó tárcsák, illetve a rekeszgyűrű „A”, vagyis automatikus pozícióba való állításával érjük el, ezzel a megoldással pedig gondolkodás nélkül dönthetjük el, hogy milyen paraméterek megválasztását bízzuk a gépre.
[+]
Nem csak a fizikai gombokat tudjuk nagyon aprólékosan testre szabni (összesen hét oldalnyi funkciót rendelhetünk hozzá szinte az összes gombhoz), de rendelkezésünkre áll egy dedikált billentyűvel elérhető, 16 ikonból álló gyorsmenü is, valamint az érintőkijelző 4 irányba történő suhintására is ráprogramozhatjuk az általunk fontosnak vélt funkciókat. A menürendszer a szokásos fujifilmes megoldás, 6 fő csoportra van osztva, amin belül listába rendezve találjuk a menüpontokat.
[+]
A kijelzőnél – és persze a keresőnél, hisz ugyanazt láthatjuk mindkét megjelenítőn – maradva, csak ámultunk a megjeleníthető információk mennyiségén. Magunk állíthatjuk be, hogy milyen ikonokat szeretnénk látni az élőképen, aktiválhatjuk a digitális vízmértéket, manuális fókuszmódra váltáskor pedig nem csak a más gyártóknál megszokott nagyított fókuszsegédet kapjuk, de azt akár állandóra is beállíthatjuk, így a teljes kép mellett egy kis ablakban figyelemmel kísérhetjük a képkocka egy részletén, hogy hol áll a fókusz. Digitális formában megkapjuk a régi analóg gépeknél megismert törőékes keresőt is, ami hasznos segítség lehet kézi élességállításnál, jóval pontosabban meg lehet vele mondani, hogy az elkészítendő kép éles-e vagy sem, mint az egyszerű nagyított nézetnél.
Provia, Velvia és Classic Chrome – további filmszimulációk kattintásra a galériában [+]
Persze ebből a modellből sem maradhattak ki a Fujifilm legendás fotófilmjeit alapul vevő filmszimulációs módok, ezeket rögtön a fotózás pillanatában is kiválaszthatjuk, ebben az esetben már az élőképen is látjuk hatásukat, de akár utólag is ráhúzhatjuk őket a JPEG-ekre, így nem fogunk bosszankodni, ha csak utólag jövünk rá, hogy a meglőtt fotó mennyivel jobban mutatott volna például Eterna színvilággal. A JPEG képek mellett a nyers fájlok előhívására is van lehetőségünk, a legtöbb alapvető módosítást kamerán belül is elvégezhetjük, amennyiben sürgősen meg szeretnénk osztani az elkészült művet a nagyvilággal, de nem lenne elég a váz által létrehozott JPEG.
[+]
Az autofókusz pontosságával elegendő mennyiségű fényben egyáltalán nem volt problémánk, a szinte az érzékelő teljes felületén szétszórt AF szenzorok kitűnően tették a dolgukat, még a város éjszakai fényeiben is aránylag pontosan eltalálták a megfelelő élességet, tehát az X-T2-höz képest érezhető javulást sikerült elérni a mérnököknek. Az új jelfeldolgozó egységnek köszönhető villámgyors AF-sebességre szükség is van, hiszen ha aktiváljuk az 1,25-szörös képkivágással dolgozó, sport keresőmódot, és elektronikus zárra váltunk, akkor akár 30 képkocka/másodperces sorozatfelvételi sebességet kapunk, ahol nem árt, ha az elkészült fotók legnagyobb része a fókusz tekintetében is használható lesz. A már elterjedtnek számító arcfelismerés mellé szemkövetést is kapunk, ennek köszönhetően nem is kellett foglalkoznunk azzal, hogy portréfotózásnál hol van a fókuszpont, a kis fehér négyzet szépen megtalálta az illető látószervét, persze amennyiben az tisztán látszott, ha árnyékba került, akkor maradt az arcfelismerésnél.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
