Netgear PTV3000

Idestova három éve annak, hogy a Netgear Push2TV révén először találkoztunk Intel Wireless Display, vagyis WiDi technológiával, melynek lényege, hogy a rendszert támogató eszköz képtartalmát és hangját vezeték közbeiktatása nélkül küldi át egy külső kijelzőre. Az elmúlt években sokat fejlődött ez a technológia, és a notebookok, okostelefonok térnyerésével további alternatívák jelentek meg. Természetesen a hardver is csiszolódott, ami a Netgear legújabb generációs Push2TV (PTV3000) eszközén már kívülről is jól látható: elődjéhez képest még kisebb lett a most már csak kártyapakli méretű, fekete dobozka.

Meghajtásához már nem kell feltétlenül külön táp, az áramellátás USB-ről is megoldható. Hátuljáról eltűnt az analóg csatlakozósor, csak a HDMI maradt, amivel ma már a legtöbb televízió és monitor kompatibilis. A mellette lévő mini USB aljzaton keresztül látható el árammal, ehhez egy USB kábelt és elektromos hálózatba dugható töltőt is mellékeltek, de igény szerint a televízió (vagy monitor) USB-jéről is meghajtható. Kapunk még egy pici nyílást reset gombbal, oldalt pedig egy nagyobb gomb van, amivel firmware-frissítési módba lehet tenni az alkalmatosságot.

A kis dobozt szétkapva sajnos nem tudtuk kideríteni a hardver mibenlétét, ugyanis minden lényeges komponenst árnyékolólemez alá rejtettek. De az internet most is segített a részletek kiderítésében. A megoldás alapja a számunkra ismeretlen Caviumtól származó PureVu CNW6611L chip, ami egy fejlett multimédiás chip WiDi, DLNA és HDMI 1.3 támogatással. Mellé valamennyi DDR3 memória (a kódoláshoz) és flash ROM (a firmware tárolásához), valamint Atheros AR9374 n-es Wi-Fi modul került.

Az új hardver révén most már nem csak a WiDi technológiás vezeték nélküli összeköttetést tudja a Netgear P2TV, hanem az okostelefonok és tabletek körében terjedő Miracastot is, mely szintén a Wi-Fire alapoz.

WiDi és Miracast

Néhány mozdulattal telepíthető a Netgear PTV3000-es eszköze: elég a tévére (vagy éppen monitorra) kötni HDMI-vel, a tápot pedig a mellékelt USB kábellel kapja. A rendszer nem igényel közvetlen rálátást, így a fényes fekete burkolatú dobozkát nyugodtan elrejthetjük. Kb. fél perccel perccel a bekötés után megjelenik a Netgear logója, majd a gyorsindítási tippek, végül pedig a készenléti képernyő, mely felkér a csatlakozásra, alján pedig a Push2TV eszköz azonosítója szerepel.

Használatba vétel előtt érdemes lehet frissíteni a készülék firmware-jét – mi így tettünk. Ehhez az oldalsó gombot kell hosszan nyomni, hogy a készülék frissítési módba lépjen, amit a képernyőn megjelenő frissítési leírás jelez. Ilyankor egy olyan Wi-Fi hálózat jön létre, ami bármilyen Wi-Fi-képes eszközzel elérhető, és amelyre kapcsolódva bejutunk a PTV3000 kezelőfelületére. Itt tölthetjük fel a Netgear honlapjáról beszerzett frissítést. Az egész folyamat nem tart tovább pár percnél, aki egy router firssítésével boldogult korábban, annak a PTV3000 aktualizálása sem jelenthet majd gondot.

A WiDi-vel való használathoz megfelelő Intel processzorral és Intel vagy Broadcom Wi-Fi adapterrel ellátott számítógépre van szükség. (A kompatibilis eszközök listája megtalálható az Intel honlapján.) Processzorral nem lesz gond, mert mobil vonalon a második generációs Core i3-tól fölfelé minden modell kezeli, csak a Pentiumok és Celeronok nem. Asztali vonalon a harmadik generációval jött a WiDi támogatás, amiből ismét csak a Pentiumok és Celeronok maradtak ki. Wi-Fi modulok terén már nem ilyen rózsás a helyzet, az olcsóbb laptopokra és Wi-Fi adapterekre jellemző Atheros és Ralink modulok nem támogatottak, és Broadcomból sem túl nagy a választék. Megfelelő hardverrel és az Intel WiDi segédprogramjával viszont egyszerű a csatlakozás: keresőjében feltűnik a PTV3000 adapter neve és azonosítója, az első kapcsolódás alkalmával pedig egy PIN-t kell megadni.

Hasonlóan zajlik a Miracast csatlakozás is, amihez viszont még a WiDinél is szűkebb a kompatibilis eszközök listája. Mindössze pár tucatnyi felsőkategóriás telefonnal és néhány tablettel működik, ezek listája a Netgear honlapján található, bár az újabb modellek nincsenek benne. A megfelelő mobil készülékkel viszont csak annyi a dolgunk, hogy a vezeték nélküli hálózatokat vagy megosztást kezelő menüben kiválasztjuk a Miracastot, és csatlakozzunk a felkínált Push2TV-re.

Próba

Először a WiDi technológiát próbáltuk ki egy Haswell processzoros Dell Vostro 5470 notebookkal. Az összeköttetés felépítése némi problémába ütközött, a WiDi kliens párszor lefagyott a notebookon, de végül létrejött a kapcsolat. A külső kijelzőn megjelenő PIN kód megadása után párat villant a monitor, és már láthattuk is rajta a notebook képernyőtartalmának másolatát. Igény szerint kiterjesztett monitorként is használható a külső, vagy lehet az egyetlen megjelenítő, ilyenkor a laptop LCD-je kikapcsol. Az új WiDi az eredetivel ellentétben támogatja a Full HD felbontást is, szoftvere segítségével pedig állítható a képméret, hogy ne legyen fekete keret vagy lógjon ki a képtartalom széle.

Vezeték nélküli átvitelnél rendszerint a késleltetés mértéke a kritikus paraméter. A WiDi aktuális verziójánál van, ezt elsősorban ablakok bezárásánál és egérmozgatásnál vettük észre, de nem különösebben zavaró, pár tized másodpercre tehető. Filmnézés közben még Full HD felbontáson sem tapasztaltunk akadozást, feltéve, hogy a notebook a Push2TV adapter közelében volt. Ahogyan távolodtunk tőle, a klasszikus Wi-Fihez hasonlóan csökken a sávszélesség, de egy nagyobb szobányi távolságból, ami megfelel a WiDi normális felhasználásának, még rendben volt minden. A szomszéd szoba falán keresztül, 7-8 méterről már itt-ott megakadt a Full HD film. Sajnos aktív WiDi mellett nem lehet más Wi-Fi hálózatra kapcsolni, amikor pedig készenlétből tértünk vissza a notebookkal, nem minden esetben volt hajlandó újra csatlakozni a külső monitorhoz, ilyenkor kénytelenek voltunk újraindítani a laptopot. A WiDi lejátszás nagyjából 15%-os extra terhelést rótt a Core i3-4010U processzorra.

Miracast teszthez egy LG Optimus G2 okostelefot használtunk. A csatlakozás készülékenként eltérő lehet, minden gyártó máshová teszi a megosztási lehetőséget, igaz, Android 4.2-től ez a funkció már beépült az operációs rendszerbe. A kapcsolódás ezúttal zökkenőmentesen zajlott, még PIN kódot sem kellett beírni. Két dolgot érdemes itt megjegyezni, az egyik, hogy a telefon Wi-Fije továbbra is használható maradt, Miracastolás közben tudtunk internetezni. A másik pedig, hogy a Push2TV egyszerre csak egy csatlakozó eszközt kezel, ezért ha a telefonnal használtuk, akkor a notebook nem fért hozzá.

Okostelefonnal csak klónozásra volt lehetőség, a függőleges orientáció miatt a képernyő közepén jelent meg egy sávban az Optimus képe. Szerencsére videólejátszás közben teljes képet kaptunk a külső monitoron, bár a telefonon ilyenkor fekete négyzet maradt a helyén. Ha támogatja mobil készülékünk a többképernyős üzemmódot (például a Galaxy Note II tud Samsung Multi screent), akkor megtehetjük, hogy külső kijelzőn filmlejátszás közben mással foglaljuk el magunkat a készülék képernyőjén. A vezeték nélküli átvitel itt már nem volt olyan fényes, mint a notebooknál, persze ezen nincs is miért csodálkozni, hiszen az okostelefonok nem kapnak olyan erőteljes Wi-Fi modult, mint a laptopok.

A telefonon tárolt Full HD videók a Push2TV adaptertől pár méteres távolságból is akadtak, a lejátszás első perce szinte élvezhetetlen volt, de utána javult a helyzet. Kisebb felbontásnál már simábban mentek a dolgok, de a YouTube HD anyagai 720p felbontáson sem voltak akadásmentesek, minden  bizonnyal azért, mert ilyenkor a Miracast a Wi-Fivel osztozik a sávszélességen. A zenék, képek átvitele viszont zökkenőmentesen ment. Érdekes ez a tapasztalat az Optimus G2-vel, mert az interneten szétnézve Samsung és Sony eszközökkel sokkal zökkenőmentesebb működésről számoltak be.

Értékelés

A három éve próbált első generációhoz képest sokat fejlődött a Netgear Push2TV eszköze. A PTV3000 fizikailag kisebb és egyszerűbb lett, megnövelt teljesítménye révén pedig megfelelő körülmények között már Full HD felbontásra képes, és a mobil eszközök Miracast támogatása is komoly előrelépést jelent.

Gyakorlati használat közben viszont azt tapasztaltuk, hogy van még mit fejleszteni. A WiDi esetében jó lenne, ha nem csak a drága Intel és pár Broadcom Wi-Fi adapterrel működne. A nálunk jelentkező hektikus csatlakozást és alvó állapotból visszaérkezéskor nehézkes újrakapcsolódást több internetes forrás is jelezte, és azzal is kívánatos lenne, hogy a Miracasthoz hasonlóan megmaradjon a normál Wi-Fi elérés használat közben is. A képminőségre nem lehet panaszunk, a kicsi késleltetés miatt ugyan játékra nem lesz jó, de nem is erre tervezték; prezentációhoz, filmnézéshez nagyszerű.

A Miracast mondhatni a WiDivel ellenétesen viselkedett. Minden probléma nélkül kapcsolódott, volt mellette normál Wi-Fi, de a Full HD, sőt kisebb felbontású videók is megfeküdték a gyomrát. Itt viszont kiemelnénk, hogy az LG okostelefonnak is szerepe lehet a döcögésben, ugyanis az interneten fellelhető tesztekben Samsung és Sony eszközökkel jobb eredményt értek el, nekünk viszont nem álltak rendelkezésünkre ilyen eszközök a teszthez. Sajnos a Miracast kapcsán is jelen van a támogatottsági probléma, ma még elég kevés okostelefon és tablet kezeli ezt.

Jelenleg a Netgear Push2TV (PTV3000) 23 400 forintért vásárolható meg. Elméletben nagyon jó dologról van szó, amit viszont aránylag kevés eszköz támogat. Gyakorlati tapasztalatunk alapján úgy véljük, ennyi pénzért nehéz helyzetben lesz a piacon, ráadásul mostanában sok hasonló technológia tűnt fel a routerekhez, NAS-okhoz, Android-alapú médialejátszókhoz kötődően.

rudi

A Netgear Push2TV eszközt a LANTEL Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.