DTK L17AAW

Folytatjuk a pár hete megkezdett, "26 darab 17 colos TFT monitor tesztje" című sorozatunkat. A második - és egyben záró - részben a kirakó minden eleme a helyére kerül. Az első részben szereplő monitorokról ezúttal nem szólunk, ám a végső értékelésnél természetesen számolunk velük. Lássuk az újoncokat!

DTK L17AAW

A DTK 17 colosára már nagyon vártunk. Alacsony ára kíváncsiságra ad okot.

A DTK L17AAW hatalmas csomagolásban érkezett. A jó fogantyúval rendelkező doboz igen hatákonyan védi tartalmát a rideg világ nem éppen barátságos raktárosainak keze elől. Miután kihámoztuk papírpáncélzatából a monitort, kellemesen meglepődtünk. A DTK TFT-jének kávája nagyon jó minőségű műanyagból készült, formája letisztult és konzervatív. A vasalt talp jó súlyozottságának köszönhetően nem kell félnünk, hogy egy véletlen lökés hatására felborul ékszerünk.

A kezelőszervek a panel jobb oldalának szélére kerültek, ami a jobbkezeseknek könnyen elérhető, kellemes nyomkodást tesz lehetővé. A gombok feliratozása jól látható, működésük határozottabb nyomást követel.

A panel dönthetősége megfelelő, így az optimális dőlésszöget mindenki megtalálhatja.

Hiányzik a DVI, de legalább nem fix az analóg jelkábel, hanem cserélhető (egyébként a D-Sub csatlakozó mellett ott a DVI helye is).

Viszonylag homogén, de világos a fullscreen fekete

Az OSD menü megfelelő mértékben van felvértezve a kép beállításához szükséges funkciókkal, könnyen áttekinthető és értelmezhető. A "Mid-Range Streaking" tesztkép jobb oldala némileg zajos volt, de a színes betűk színes háttér előtt szerencsére nem okoztak csalódást: itt is szépen, szellemképektől mentesen rajzolódtak. Apropó színek: ezek kissé tompák voltak. A szürkék szépek voltak, de az átmentes gradienseknél a kép közepe táján ezek enyhe zöldes-sárgás elszíneződést mutattak. A fullscreen szürke homogén volt, a fehér is. A teljes képernyős fekete túlzottan világos volt ízlésünknek. FPS játékokra közepesen felelt meg az L17AAW.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!