Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • csimbe

    csendes tag

    válasz BE4GLE #1027 üzenetére

    Ha már a sebességről van szó, itt van egy kis agyalás a mozgásról.

    Az általános relativitáselmélet szerint a tér tágulhat, zsugorodhat, bármiféle anyag jelenléte nélkül is. Az anyag jelenlétében viszont, meg is görbülhet. Ha a tér jellemző tulajdonsága a mozgás, akkor felmerül a nagy kérdés, hogy mitől mozog? Ha valami kelti, képezi a teret, az attól gyarapodik, vagyis kitágul. Ha zsugorodik, akkor valami fogyasztja, elnyeli a teret. Ezért a mozgást keltő térforrás és térnyelő valamik feltételezése logikusnak tűnik. Már csak azt kell feltételezni, hogy nem csak prototípus, azaz egy darab van belőlük. A már létező teret, meg tudja görbíteni maga körül az anyag. Ebből adódik a kérdés, hogy létezik e anyagnélküli térforrás és térnyelő, illetve térforrás és térnyelő nélkül is, az anyag?
    Mivel az elfogadott elmélet szerint a tér és az idő egy végtelen sűrű és forró anyagkezdemény kitágulásával keletkezett, tételezzük fel, hogy a térforrás az anyagkezdeményben született meg, vagy már eleve benne volt. Ugyanez elmondható a térnyelőre is. Tehát akkor az anyag, ami energiává konvertálható, az elsődleges létező. Ezt támasztja alá a megmaradási tétel is. Vagyis a tér és az idő az, ami nem marad meg, illetve a térforrás inaktív állapota miatt megnyilvánulatlan, érzékelhetetlen. Ezért érzékelhetetlen a tér jellemző tulajdonsága a mozgás és vele az idő illúziója is.
    A következő kérdés az, hogy miért passzívak, illetve aktívak az anyagban rejlő térforrások és térnyelők? Különös tekintettel arra, hogy nem csak egy-egy darabot feltételezünk belőlük.
    Figyelembe véve az Univerzum terének gyorsuló tágulását, azt kell feltételezni, hogy ez idő tájt aszimmetrikus a térforrások és a térnyelők aktivitása a térforrás javára.
    Az abszolút passzív, mozdulatlan anyagnak nincs érzékelhető hatása. Ha csak a helyzeti energiáját figyelembe nem vesszük. Ha az összes anyagról lévén szó, akkor ez csak a szingularitásban lévő helyzetét, energiaállapotát jelentheti. Illetve szóba jöhet még az, hogy csak a térnyelők vannak aktív állapotban és tér hiányában az anyag egy helyen összpontosul.
    A térforrások aktivizálódása létrehozza a taszító hatást, a térnyelőké pedig a vonzó hatást. Egy szimmetrikusan aktív állapot, a van tér, nincs tér lüktető állapotot eredményezi az anyag számára. A kettő aszimmetrikusan váltakozó aktivitása képezi a téridő metrikáját, struktúráját, illetve a görbületét. Ez okozza az anyag térbeli sűrűségét és ritkaságát, homogenitását és lokalitását. Ez okozza a kaotikus és rendezett mozgását az anyag elemi részecskéinek, és a belőlük felépülő összetett anyagi struktúrával rendelkező entitások egymáshoz viszonyított mozgását. Az élőlények mozgását azonban nem csak a térnyelők és térforrások aktivitása, hanem az entitások szükségletei is befolyásolják. Ekkor lép színre az érzelem és az ösztön, mint mozgásaktivizáló tényező. Mondhatnánk azt is, hogy a kellő összetettséget és szervezettségi szintet elérő anyagban rejlő aktivizáló tényező, a létfenntartó ösztön. Ennek magasabb rendű megnyilvánulása a tudatosság, vagyis az előrelátó képesség, a tervezés. Ha létezik a tudatosságnak egy ennél is magasabb rendű formája, ami az anyagra jellemző mindennemű mozgásformát kialakító térforrások és térnyelők aktivitását is tervszerűen befolyásolni tudja, akkor választ kapunk arra, hogy mi kelti a teret, a taszítást a vonzást, a mozgást és annak érzékelőit. Mi kelti a létezés örömét és az elmúlás bánatát.
    Ha az anyag=energia=tudat megfeleltethetők egymásnak, akkor a térnyelők kizárólagos aktivitása, vagyis a térnélküli állapot esetén azok egységet alkotnak. A térforrások véletlen, avagy a szűkség miatt tudatos aktivizálása létrehozza a sokaságot, vagyis a világmindenséget.

    Minden lehetséges!

Új hozzászólás Aktív témák