Új hozzászólás Aktív témák

• #36 Vukocska tag

  Új Válasz 2005-07-25 21:11:17 #36

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vukocska

  tag

  Szőke nő
  
  Okos fején drága haja, ennyi egy jó szőke nő
  Beszólsz neki, s elver, mint fát meleg nyári jég eső
  Összefognak mindahányan vannak, velük van az erő
  Vágó Pista műsorába ennyit mond csak ö-ö-ööööööö
  
  
  Végtelen utakon
  
  Halkan futnak a kerekek az úton, a padlóba süllyedt már a pedál
  Lassítani nincs erő, távolban a sötét erdő mélyen már ott vár a halál
  Sietni kell hozzá, az élet értelme elveszett messze a semmibe
  Tévutak helyet a biztos választotta az aki tudta mikor kell mennie
  
  Süvített az úton a szél, az eső is mosta a betont
  160-nal kanyarodott az autó, de szép lassan kicsúszott
  Az este csöndjét törte meg a szirénáknak a hangja
  Egy test veszik a roncsok között, kinek nincs már több haragja
  
  Hírekben olvasta, nem hitt a szemének
  Mégis valami furcsa érzés szaladt át szívében
  Tárcsázott gyorsan, remegett a keze
  Mikor nem jött válasz, könnybe lábadt a szeme
  
  Elsötétült a világ, komorabb lett akkor minden pillanat
  Bizonytalanná vált testében mindenegyes mozdulat
  Sírt a szíve, sírt a lelke, sírt még a telefon is kezében
  Mikor elejtette és megértette, mit is jelentett ő neki ott legbelül
  
  Hívta a szüleit, egy síróhang vette fel a telefont és tudta mindennek vége
  Az édesanyja hangjától szállt el belőle minden reménye
  Kérdezte miért, s a válasz csak késve érkezett
  Elment tőlünk azért mert nélküled már nem is létezett
  
  Temetés jött lassan, virágok borították a sírt
  De senki sem talált fájdalmára akkor megnyugtató írt
  Csak zokogtak a rokonok s a barátok, s ez adta az alapzajt
  S minden csöndes lett újra mikor elkezdték a ravatalt
  
  Körül állták a sírt, s mondtak néhány kedves szót
  De nem találták a megfelelőt, nem találtak akkor semmilyen jót
  Csak értetlenül álltak, kérdéseikkel rohamozták az élettelen testet
  S a felhőkön át már a hold az ami a földre festett
  
  Elment már mindenki csak egy ember állt még mindig a háttérben
  S nem talált szavakat, nem talált megnyugvást a hullámzó lelkében
  Közelebb lépett! Fekete fátyol fedte akkor az arcát
  S nézte a fiút ahogy feküdt nyugodtan hisz ő már megvívta ezen a földön az utolsó harcát
  
  A lány köszönt, s elmondta, hogy milyen fontos volt neki
  De elmondani csak most merte, hogy mennyire szereti
  S eltűntek a felhők s a hold világított akkor a sírra
  S tudta akkor őt már egy másik hely hívja
  
  Elment a lány oda ahol a fiú kocsija az árokba borult
  S mikor a lány meglátta ezt a szíve összeszorult
  S nézte a megmaradt darabokat, s látott valami fehéret
  Közelebb ment hozzá, s felvette a neki szóló levelet
  
  Nem volt benne túl sok csupán néhány szó:
  Szeretlek, tudd meg! S te voltál az életemben az egyetlen jó
  Lány térdre rogyott s akkor megszakadt a szíve
  Mert nem hitte el régen, hogy van neki egy örök híve
  Neki dőlt egy fának s ezerszer újra olvasta a levelet
  S a szél megsimogatta az arcát, mint az akit ő őszintén szeretett
  
  Álmom nyomta el, s életre kelt a képzelete
  S a fiúval volt újra s őt akkor csak ez éltette
  Megcsókolta őt újra s a világ volt az amit maga mögött hagyott
  S a csók után egy utolsó szál virágot kapott
  A fiú elmondta, hogy mennyire szereti
  S amíg világ a világ magában csak is őt keresi
  
  Ébredni készült a lány, s félt véget ér az álom
  S látta a fiút, ahogy távolodik el tőle, messze-messze a kietlen határon
  S kinyitotta szemét, s azt hitte vége
  De kezében ott volt a virág! S szívében szerelmének az örök emléke!
  
  [Szerkesztve]

• #41 Vukocska tag

  Új Válasz 2005-07-26 11:40:44 #41

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vukocska

  tag

  Ismét eljött egy gyönyörû reggel,
  Még korán van,a nap sem kelt fel.
  Álmos vagyok,visszafeküdnék melléd,
  De látni szeretném a napfelkeltét,
  Látni,ahogy a napfény játszik testeddel....
  A szívemnek parancsolni igazán nem tudok,
  Kitalálod miért,ha a kezdõbetüket olvasod.
  
  
  Mi a szerelem?
  
  A szerelem az egy sötét verem,
  Ha beleestél, akkor már nincs kegyelem.
  
  A szerelem nem más, mint egy égés,
  Szívet felmelegítő gyönyörű érzés.
  
  A szerelem az egy gyötrelem,
  Ha akit én szeretek, azt nem ölelhetem.
  
  A szerelem öl és a nyomorba ránt,
  Ha nekem nem hiszel kérdezd Rómeót és Júliát.
  
  
  Szabadság
  
  Szabadság! Ó, te nagy vérengző vadállat!
  Ki sokaknak éltét önmagadnak szántad.
  Te, ki nemzeteket döntöttél már porba,
  Te, ki sok embert juttattál rabszolgasorba!
  
  Ó, szabadság! Mivel indoklod tettedet?
  Mivel indoklod a sok emberéletet?
  Nem vagy más, mint egy álomkép, mint délibáb.
  Eszköz vagy, mely sok népnek veszedelmet ád.
  
  Békét kért a paraszt, békét akart végre,
  Meg akarta szerezni, bármi ellenére.
  Békét kért a paraszt, s hozott forradalmat,
  Le akarta győzni a nagy birodalmat.
  
  Békét kért a paraszt és még szabadságot,
  Le akarta győzni az egész világot.
  Békét kért a paraszt, vetett szabadságot,
  És csak mit aratott? Lám, háborúságot.
  
  ''Nem baj, ha elveszen, csak a haza maradjon,
  Ha csak az kell hát, a koporsó fogadjon!'
  Ezt mondva a paraszt, elment a csatába,
  Nem érdekelte, hogy rohan a halálba.
  
  Háború dúlt, és a haza csak elveszett,
  A paraszt teteménél a véres föld remegett.
  Véres föld igen, de szabadság nem volt sehol.

• #44 Vukocska tag I_Am #43

  Új Válasz 2005-08-02 19:38:37 #44

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vukocska

  tag

  válasz I_Am #43 üzenetére

  Jol sikerult, csak igy tovabb.
  
  Ime egy vers amimek nincs semmi ertelme, csak egyszeru jatek a szavakkal
  
  A nyámnyila
  anyám nyila,
  tönkreteszem
  tönkre teszem,
  vállalom
  váll - alom
  mellettem,
  mell, - ettem
  egy szervezet
  egyszer vezet,
  egyszer elem,
  egy szerelem,
  talán attól
  a toll,
  s írogat
  - sírogat,
  mi értelmes
  miért elme, s
  kitől,
  kit öl
  a nyelvezet
  nyel, és vezet
  halálom,
  hal álom,
  tűrne, mérted te,
  tűr, nem érted te
  sem, miért elme,
  semmi értelme.
  
  
  
  Vízi tündér
  
  Horgászni indult egy fiú,
  ki szelíd volt és nem hiú.
  Vízpart, béke kell neki;
  hideg van még fürdeni.
  
  Horgát ott dobta folyóba,
  hol tündér várt egy fiúra.
  A horgot ím elkapta,
  fiút a vízbe rántotta.
  
  --Horgászfiú, úgy szeretlek:
  soha többé nem eresztelek!
  Fenn a víz hideg, jeges
  de lenn forró. Kövess!
  
  --Eressz engem vízi tündér!
  Visszamegyek kedvesemér'.
  Vele élek, vele halok,
  véled tovább nem maradok!
  
  Fiú vízből még kimászott,
  de már mindene elázott.
  Vízi tündér még az éjjel
  megszerette jeges kéjjel.
  
  Fenn az égen új csillag gyúlt;
  egy fiú lelke útnak indult.
  Siratta őt rokon, koma;
  még jobban a kis Ilona!
  
  Hull a könnye, mint a zápor:
  alig-alig tud magáról.
  Fenn az égen csillag ragyog,
  kedvese még egyre zokog.
  
  --Ne sírj kedves! míg ragyogok,
  addig mindig Veled vagyok!
  
  Új horgász jő lassan, mélán.
  Vízi tündér nézi némán...
  
  [Szerkesztve]

• #62 Vukocska tag

  Új Válasz 2005-11-26 21:16:17 #62

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vukocska

  tag

  Szenvedély
  
  Fekete komor árnyát
  Látom a falon kirajzolódva,
  Szélesre tárja két karját,
  Mintha a levegőbe kapaszkodna.
  
  Sírva nevetek:fagy s izzik ajka,
  Az éj sötét,s remegő.
  Kegyetlen durvaság:odavetem az ágyra,
  Hull a vad szépségű szerető.
  
  Egy perc és bűve lesz a gyönyör,
  Testem forró,lángoló katlan,
  Minden mozdulatától a kéj gyötör,
  Ez a pillanat halhatatlan.
  
  Dühödt s fuldokló szívverésem
  Veszik bele a csendbe,
  A szenvedélyt testébe vésem
  Mint varázsjelet az ős totembe.
  
  Pusztulunk a büszke kínban,
  Testem egészével benne fürdök
  A vágy mérges vulkánjában,
  S egy hangosat üvöltök.
  
  Nedves teste végigborzol mint vad szélvész,
  Veszettül vívok s csatázok.
  Testemet marja,markában marad egy rész
  Belőlem,s hűsítő vízesésében ázok.
  
  Vérző szépség és fénytestű isten,
  Csókolja testem lihegőn,
  Parázs test egy tajték testen,
  Nézem arcát elmerengőn.
  
  Átkozott,harcos,mégis Őt akarom,
  Egy pillanatra megremegek teljesen,
  Két kezemmel hátát átfonom,
  Magamhoz szorítom egészen.
  
  
  Most hirtelen meghanyatlik,ős fenyő módjára,
  Reszkető ajkát az enyémre nyomja,
  Egy utolsó könnycseppet ejt áldozata húsára,
  Majd bágyadt fejét álomra hajtja...
  
  
  [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák