Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Calogero

    addikt

    Szabadság

    Szabadság! Ó, te nagy vérengző vadállat!
    Ki sokaknak éltét önmagadnak szántad.
    Te, ki nemzeteket döntöttél már porba,
    Te, ki sok embert juttattál rabszolgasorba!

    Ó, szabadság! Mivel indoklod tettedet?
    Mivel indoklod a sok emberéletet?
    Nem vagy más, mint egy álomkép, mint délibáb.
    Eszköz vagy, mely sok népnek veszedelmet ád.

    Békét kért a paraszt, békét akart végre,
    Meg akarta szerezni, bármi ellenére.
    Békét kért a paraszt, s hozott forradalmat,
    Le akarta győzni a nagy birodalmat.

    Békét kért a paraszt és még szabadságot,
    Le akarta győzni az egész világot.
    Békét kért a paraszt, vetett szabadságot,
    És csak mit aratott? Lám, háborúságot.

    ''Nem baj, ha elveszen, csak a haza maradjon,
    Ha csak az kell hát, a koporsó fogadjon!'
    Ezt mondva a paraszt, elment a csatába,
    Nem érdekelte, hogy rohan a halálba.

    Háború dúlt, és a haza csak elveszett,
    A paraszt teteménél a véres föld remegett.
    Véres föld igen, de szabadság nem volt sehol.

Új hozzászólás Aktív témák