Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz peppa #5 üzenetére

    A tanulás messze toronymagasan a legtúlértékeltebb tevékenység, még az élsportnál is túlértékeltebb, amivel mindent elmondtam. Arról is meggyőzhető lennék, hogy a fogpiszkálásnak nagyobb szerepe volt a technológiai fejlődésben. Lélelkben fel kell készülnünk, hogy a világ alakulásában annyira fogjuk észrevenni a csökkenő tanulást, mint a semmenyire.

    [ Szerkesztve ]

    Kérek egy számot a jútútú

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz zizidor #10 üzenetére

    Ebből következik az is, hogy azt hitetnek el a tömegekkel, amit csak akarnak, hiszen úgysem néz utána senki.
    Ez a tanulás következménye. Arra programozza az agyat, hogy kétségek nélkül vegyen át információt, és a tudással azonosítja ezt a módszert. Bármilyen szinten, ha elkezd kételkedni a tanuló, persze valószínűleg hibás lesz az elképzelése, lemarad tananyaggal, lényegében kifele lépked az iskoarendszerből, így arra lesz kondicionálva az évek hosszú során, hogy átvegyen információkat. Nehezen észrevehető, max. jól mérhető hogy mennyi átvett információt képes hosszútávon, de inkább rövidtávon tárolni, de amikor a valóságban csinál valamit akkor letér erről az útról.

    Kérek egy számot a jútútú

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz zizidor #12 üzenetére

    A tanulás alig tér el a magolástól, egyébként meg nagyrészt magolással lehet előrejutni az iskolarendszerben, a magolás egy tökéletes módszer. Viszont a tudás megszerzése meg a nyomozás, kutatás, összefüggések keresése, lényegében egy krimihez hasonlít, amit szinte lehetetlen elfelejteni, eléggé különbözik a tanulástól is. Bár vannak átfedések és hasznos tud lenni ha bizonyos dolgokat ügyesen megtanítanak, de például az iskola erről az útról nagyon hamar letér.
    Filozófiai értelemben lehethogy aki ténylegesen elér, elkövet valamit, legyen az egy madáretető, vagy a húr-elmélet, a tanulását sosem veszi hozzá igénybe, esetleg a tanulás során előbukkanó következtetéseit, ami az illető gondolkodásával függ össze, random egy tanulónál, képességfüggő, és teljesen ismeretlen terület. Az említett premissza is a tudás megszerzéséhez kell, amikor egy probléma kapcsán válaszokat keresünk, és az eddig elért eredményekhez nyúl az ember, de egy pillanatig nem tanulja akkor.
    Ilyenmódon a tanulás nem igazán tényező a fejlődésben, csak egy hivatalnoki struktúra fenntartásában, itt nem a tanárokra gondolok, hanem azon a pozíciók halmazára, melyek súlypontja a magasabb iskolázottság felé mozdul. Így arról tud reális képet adni, hogy az adott regionális hivatali struktúra, mennyit tanult. Ha 20%-al kevesebbet akkor azt lehet mondani, régen többet tanultak, egyötödével, ezért nem számottevő hogy most valamennyivel kevesebbet "tudnak" az érettségizők, mert ennek ellenére lehet hogy valójában eredményesebbek lesznek, az is lehet hogy nem.

    [ Szerkesztve ]

    Kérek egy számot a jútútú

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz proci985 #20 üzenetére

    Felborítaná, de nem kell aggódni hogy megtörténik, mert ahhoz rá kéne jönniük. Addig ez olyan mint a 3dimenziósok nyugodtan beszélhetnek a 2dimeziósok előtt, úgysem fogják hallani. Nyilván én gondoltam ki, bizonyára egyszer lesznek rá források is, de hogy milyen szakmai szinteken tartanak most, arról azok tudnának beszélni akik ezzel foglalkoznak.

    [ Szerkesztve ]

    Kérek egy számot a jútútú

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz proci985 #22 üzenetére

    Ha nem vagy kötődve érdekből, az sokat segít a lényeglátáson. A Dunning-Krugert úgy lehet a legbiztosabb módon elkerülni, ha bemagolt tananyagot papagájozol vissza, mert az mögött konvencionálisan elfogadott autoritások állnak. Lényegében a sikeres oktatás alapja, ha nem kérdőjelezel meg szakértőket, ugyanakkor a sikeres agymosásé is.
    A legszembetűnőbb az, hogy mekkora csődtömeg az oktatás, és senki sem gyanakszik, talán nem véletlenül.

    Kérek egy számot a jútútú

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz proci985 #22 üzenetére

    Gyakran oltogatnak ezzel, de most vettem észre hogy ez a Dunning-Krueger nem is valós, csak egy poén.

    Kérek egy számot a jútútú

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz peppa #25 üzenetére

    Emlékszem, szinte minden tanár, ha nem is azzal mutatkozott be, de sort kerített rá, hogy elmondja, nála a tanulás számít, és a biflázás nem érdekli. Mindenkinek ismerős lehet, hogy sosem történik meg, hogy pórul járt volna aki magol, sőt fény sem derül rá. Az egyetemen is szereti visszontlátni a tanár a saját gondolatait, ez egy emberi tulajdonság. A gyerekeken lepődtem meg, mennyire nem változott semmit az iskola, még faceliftnek sem mondanám ahhoz képest amire emlékszem.
    A tanulás ezen kívül, amit értünk alatta, az emlékeim szerint olyan, hogy magyarázatokat nyújtanak dolgokra, amivel majd egyszer találkozni fogunk.(Ez mi miatt van, abba inkább nem megyek bele.) Mindaddig csak az elmében létezik, tehát lehet nagy és sárga, miközben a valóságban kicsi és piros, de lehet nagy és sárga is, itt bizonyára sokan kiesnek. A tananyag testet öltésével elméletileg találkozik , aki tanul. Ez aztán vagy így lesz vagy nem. Tegyük fel így lesz, és akkor beírja a googlebe a keresőszavait, mert a homályos emlékeket már nehéz felidézni. Jó esetben lesz majd egy aha élménye a tanulónak, hogy ezt már valahol látta, csak most van is értelme. Ez a biflázással rokon tevékenység, mivel aki sosem hallott róla, az is beírhatja a googlebe, akár a képességeivel arányos pontosabb asszociációkat, így a tanulás hasonlóan a magoláshoz, egy rendszernek kedvező tevékenységben merül ki. De van egy kis esély, hogy aki tanult róla, nem kell beírnia a googlebe, és még pontosan is fog emlékezni rá, de érezhető, hogy újabb és újabb akadályok merülnek fel majd, ha kitart offline. Emiatt egy jobb megoldással az egész ismert tanulás, 99százalékban haszontalan tevékenységgé válhat.

    #26 proci985 Felvetődött bennem, miért nem azt kutatták ki inkább, hogy aki tudja, miért sorolja hátrébb magát. Mivel ott van egy tényleges potenciál, ami elveszik, és ami előbbre vinné a tudományt. A D-Krueger sekkel viszont az van hogy nem tudnak, és nem is lesz belőle semmi, tehát alapjában véve rendeltetésszerűen működnek. De persze bosszantó és vicces emberi tulajdonság, meg is kapta érte a Szatirikus Nobel-díjat. Biztos egyet röhögtek rajta, kicsit oldva a díjátadó ceremónia hangulatán, emiatt a helyén kezelném, mielőtt fontosságban kiüti a gravitációt, vagy a nitroglicerint.
    Ami felforgat mindent az bekövetkezik minden egyoldalú rendszerben, csak idő kérdése.

    [ Szerkesztve ]

    Kérek egy számot a jútútú

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz proci985 #33 üzenetére

    Avagy bemagoltatja a francia forradalom balratolodasanak folyamatat kb 100 datummal es lenyegtelen aprosaggal, mikozben teljesen elveszik a reszletekben
    Most ha elhagyjuk a legújabb felvetést, miszerint a gyönge termés következtében, kiadásra került az ősrozsmag vagy hogy hívják a vetőmagtartalékot, amiből szintetizálták az LSD-t, és az így készült kenyér fogyasztása vezetett a csőcselék aktivizálódásához ,mint a Francia forradalom meghatározó aspektusa.
    Szóval ha az új kiforratlan kutatási eredményeket még kicsit pihentetik, azt azért ki kéne kutatni a gyerekekkel, hogy miféle pénzmozgás és őrült kapzsi infernális hatalmi praktikák állnak a háttérben a történelmi események mögött, ami ezt a feudális csőcseléket különböző az egymás elárulása, hátbaszúrása és gyilkolása érdekében alkotott királyságoknak nevezett intézményekbe terelte. Meg kéne tudniuk találni az események mögötti aranyat, ribancokat, drogokat, zabálást amiért minden történt
    Mert így a mostani formájában elmondva, olyan dolgokat tanítanak történelem néven, ami sosem történt. Ez így egy kollektív pszihózis.
    Esetleg még kéne tudni saccolni festményekről a földesurak tokaszallonnáját, mint kikapcsolódás a száraz és vérgőzös tananyagból.

    [ Szerkesztve ]

    Kérek egy számot a jútútú

  • Tasunkó

    senior tag

    válasz peppa #38 üzenetére

    Nem is a tanárokra akartam itt panaszkodni, ha a legjobban is igyekeznek, az egyénnek megvannak a határai.
    Azt látni hogy globálban az ember, nagyon kezdetleges ismeretekkel bírhat a tanulás folyamatáról. Az szak-elképzelésről laikusként azt látni hogy a meglévő tanítást próbálja fejleszteni, miközben az egyik alapvetés hogy magáénak tudja az egyén eredményeit, holott könnyen lehet hogy az iskola hatása kimerül az egyén akadályozásában. De nem akarom senki kedvét elvenni a tanári pályától, vannak azért bőven rosszabb dolgok vagy épp túlzó a megfogalmazás, meg valahogy volt eddig is, lesz ezután is. Ez is csak egy kor, mint az egyiptomi fáraók kora, ahol az emberek csupa baromságot művelnek, az iskola ebből, lehet nem is a legfeltűnőbb. Nem irigylem azokat akik iskolába járnak, de ha kilépnek onnan az még rosszabb lesz, csak kicsit másképp.

    [ Szerkesztve ]

    Kérek egy számot a jútútú

Új hozzászólás Aktív témák