Hirdetés

Aktív témák

  • alitak

    senior tag

    válasz Xpod #875 üzenetére

    Az igaz, hogy igen sokat sumákolok, meg megpróbálom a sztorikat is úgy előadni, hogy az szépen hangozzék. Viszont bennem van a szorongás, hogy nem mondhatom el, mert mi lesz ha megtudják... Pl barátomnál sem sikerül ezt mindig leküzdeni, ő sem tud mindent, de a szüleimnél jóval többet mesélek neki.
    Nem tudom miért van ez így. Állandóan azt hangoztatom, hogy az embereknek meg kéne beszélni mindent egymással, szerintem ezért vagyunk emberek. Segítenünk kéne egymásnak, nem kiröhögni a másikat. Velem is előfordul, hogy vkin röhögök, és eleinte nem tudom mért gond. Aztán ez megfordul, és belegondolok, hogy én is utálnám. De mégis így van. Valahol tudom, hogy a szüleimnek elmondhatok sokmindent, mégiscsak töredékét osztom meg velük. Pedig sokszor kisebb gond lenne, ha időben elmondanám. Érzem, hogy vmit változtatni kéne, de hozzájön az az érzés, hogy nincs rá erőm, és nem fog menni. Csak hagyom, hogy sodorjon az ár, de nem lesz jobb. Sőt...

    EQMontoya: nem szeretném, ha az egyetem folyamán teljesen eltűnnének. Sőt, talán azt szeretném legjobban, ha nem kéne sumákolni, és elmondhatnék mindent. Tulajdonképpen meghetetném. De mégsem teszem. Ezt kéne megváltoztatni. Szerintem sokkal jobb lenne itthon a hangulat, ha (majdnem) teljesen megnyílnánk egymás felé. És nekem sajnos ez szinte semennyire sem megy. Tele vagyok gátlásokkal. Faszkivan.

    [Szerkesztve]

    Nec arte, nec marte | használt hardverek jó áron: http://goo.gl/lUwLkw

Aktív témák