- Milyen asztali (teljes vagy fél-) gépet vegyek?
- GoPro Topic
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- NVIDIA GeForce RTX 4060 / 4070 S/Ti/TiS (AD104/103)
- LG LCD és LED TV-k
- Apple notebookok
- Sony MILC fényképezőgépcsalád
- Bambu Lab X1/X1C, P1P-P1S és A1 mini tulajok
- Kormányok / autós szimulátorok topicja
- LG C3: egy középkategóriás OLED tévé tesztje
Hirdetés
-
Miniképernyős, VIA-s Epomaker billentyűzet jött a kábelmentes szegmensbe
ph A megfizethető, szivacsokkal jól megpakolt modell ötfajta kapcsolóval és kétféle színösszeállítással/kupakprofillal szerezhető be.
-
Robotkart irányított a majom a kínai Neuralink agyi chipjével
it A mindezt lehetővé tévő Neucybert a Neuralink kínai riválisa, a Beijing Xinzhida Neurotechnology fejlesztette ki.
-
Rövid előzetesen a S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl
gp Továbbra is szeptemberi premierrel számolnak a fejlesztők, reméljük több halasztásra már nem kell számítanunk.
Új hozzászólás Aktív témák
-
kovisoft
őstag
válasz kovacslevi98 #5834 üzenetére
A profit az árbevétel és a költség különbsége. A határprofit pedig (mint azt már írták előttem) a profit függvény differenciálhányadosa (egy picit növelve a termelést, mennyit fog változni a profit). Mivel a profit függvényed (B(x) és K(x) egymásból kivonva) ez lesz: -0,2x^2+100x-4500, így ha ezt deriváljuk, akkor ezt kapjuk: -0,4x+100.
[ Szerkesztve ]
-
kovisoft
őstag
válasz kovacslevi98 #5837 üzenetére
Nem vagyok otthon a közgazdasági definíciókban, de ha jól értelmezem, akkor a kereslet-rugalmasság azt mondja meg, hogy mennyivel változik meg a kereslet, ha 1%-kal változik az ár. Ha nem így lenne, akkor írd le légyszi, hogy hogyan definiáltátok.
Ebben az esetben ezt megint a keresleti függvény differenciálhányadosa fogja megmondani.
Az f(p)=40*e^(-0,2*p) függvény p-szerinti deriváltja az f'(p)=-8*e^(-0,2*p). Ez a p=6 pontban (p ezer forintokban van megadva) -2,41, azaz 1% áremelkedés 2,41% kereslet csökkenést eredményez.
-
kovisoft
őstag
válasz kovacslevi98 #5839 üzenetére
Igen, mert az x-es tag 112x az árbevételben és 12x a kiadásban, a profit pedig a kettő különbsége, tehát a profitban az x-es tag 100x, ez deriválva 100 (mert c*x deriváltja c).
A -0,4x pedig úgy jön ki, hogy x^2-es tag csak a bevételben van: -0,2x^2, tehát a profiban is ennyi (és c*x^2 deriváltja 2*c*x).
De ezeket láthatod is levezetve a linkelt képed alján.
-
kovisoft
őstag
válasz kovacslevi98 #5841 üzenetére
Közelítő érték, behelyettesíted a 6-ot (ami a 6 ezret jelenti) a p helyére a deriváltban: -8*e^(-0,2*p)
-
kovisoft
őstag
válasz kovacslevi98 #5852 üzenetére
A P(z1|s1) azt jelenti, hogy mi a valószínűsége annak, hogy z1 következik be feltéve hogy s1 bekövetkezett, azaz mi a valószínűsége a kedvező előrelépésnek, feltéve hogy a kereslet magas.
Ezekhez a feltételes valószínűségekhez rendelt 0,75, 0,25, 0,08 és 0,92 valószínűségek nem kiszámolt értékek, hanem még a feladatban megadott adatok (vagy legalábbis a 0,75 és a 0,08, mert ezekből adódik a másik kettő: 0,25=1-0,75 és 0,92=1-0,08, mivel a z1 és z2 események közül az egyik biztosan bekövetkezik, azaz együttes valószínűségük 1).
-
kovisoft
őstag
válasz kovacslevi98 #5857 üzenetére
Ott vannak az egyes kezdés és befejezés-típusok, ill. időtartamok közötti összefüggések, ezekből kiszámolhatók az ismeretlen adatok, ha a többi már ismert. Azt is írja, hogy hogy az ábrák felrajzolása után milyen módszerrel és milyen sorrendben számolja végig az egyes tevékenységeket:
"első sort kitöltöm A-tól K-ig haladva"
"harmadik sort kitöltöm K-tól A-ig haladva"A kitöltésnél a megadott szabályok szerint számolható pl. a legkorábbi kezdésből a legkorábbi befejezés:LEKOBE=LEKOKE+I, és a következő tevékenység legkorábbi kezdése megegyezik az előző tevékenység legkorábbi befejezésével, ezzel meglesz az első sor.
Ugyanígy visszafelé a legkésőbbi befejezésből a legkésőbbi kezdés: LEKÉKE=LEKÉBE-I, ill. a tartalék (TARTI=LEKÉBE-LEKOBE), ezzel meglesz a harmadik sor. Itt is az előző tevékenység legkésőbbi befejezése megegyezik a következő tevékenység legkésőbbi kezdésével.
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #5880 üzenetére
Először meg kell állapítanod, hogy az adott f(x) függvénynek a megadott x0 helyen van-e szakadása (azaz kb. ahogy az x halad x0 környezetében balról jobbra, úgy az f(x) értéke az x0 pontban hirtelen ugrik-e egyet). Ha szakadása van és a megadott epszilon kisebb a szakadás mértékénél, akkor ugye nem fogsz találni az x0-nak olyan kis környezetét, hogy azon belül f(x) értéke kisebbet változzon epszilonnál. Ilyen eset tipikusan az, amikor f(x)-ben egy adott x-re 0-val való osztás lenne, azaz a függvény értéke a végtelenbe megy. De pl. hasonló az egészrész függvény is az egész helyeken.
Ha azt tapasztalod, hogy az adott f(x) értékében nincs ugrás az x0 helyen, akkor tudsz a megkívánt epszilonhoz egy deltát találni. Ha monoton a függvényed, akkor annyit kell csinálnod, hogy megnézed, milyen x1 és x2 értékeknél veszi fel az f(x)+epszilon ill. f(x)-epszilon értéket, és ebből a delta az |x1-x0| és |x2-x0| közül a kisebb lesz.
Így jött ki pl. a b) feladatban az 1/101: f(x1)=1-epszilon=1-1/100=99/100, ebből x1=100/99. Ugyanígy f(x2)=1+epszilon=1+1/100=101/100, ebből x2=100/101. x1-x0=1/99, x2-x0=1/101, a kettő közül x2 a kisebb, tehát ez lesz a keresett delta.
Szerk: közben látom, kaptál már választ, lassú voltam.
[ Szerkesztve ]
-
kovisoft
őstag
válasz janos1988 #5884 üzenetére
Minden átrendezéssel nő a téglalap területe (mérd meg mindegyik magasságát), de azt akarja elhitetni veled, mintha végig ugyanaz maradna (mintha végig beleférne ugyanabba a keretbe). Fordított irányban csokoládéval szokták eljátszani, keress rá youtube-on pl. az infinite chocolate bar kifejezésre.
-
kovisoft
őstag
válasz OgreImre #5889 üzenetére
Szerintem akárhogy csűrjük, a végén mégiscsak a háromszög egyenlőtlenségről van szó, legfeljebb kissé átfogalmazva: két pont között a legrövidebb távolság a kettő közé húzott egyenes. Itt a két pont legyen a leghosszabb oldal két végpontja. Ha a másik 3 oldalon keresztül mész az egyik pontból a másikba, akkor nagyobb utat kell megtenned, mintha egyenesen mennél. Ezért bármelyik oldal (a leghosszabb is) rövidebb kell legyen, mint a kerület fele. De persze axioma is ugyanezt írta le.
-
kovisoft
őstag
válasz Apollo17hu #5903 üzenetére
Nagyjából. Merthogy habár végtelen sok megoldása van, de ezek közül a legkisebb is kb. 80 jegyű számokból áll.
-
kovisoft
őstag
Az első esetben a nevezőben van már egy 4-edik hatvány és egy köbgyök és ennek vesszük a reciprokát, ezt a 3 hatványozást valóban lehet egyszerűsíteni egyetlen -4/3-ik hatványozássá.
A második esetben a nevezőben nincs hatvány, ezért semmit nem egyszerűsít az, ha az 1/x-et átírod x-nek a -1-edik hatványára. Deriválhatod az eredeti formában hányadosként vagy deriválhatod -1-edik hatványra átírva szorzatként, de az utóbbi esetben összetett függvényként kell deriválnod a -1-edik hatványt.
-
kovisoft
őstag
válasz davidvarga #5928 üzenetére
Akkor akár még jó megoldás is lehet a 6 pontra ötödfokú polinom illesztése.
-
kovisoft
őstag
válasz davidvarga #5930 üzenetére
Mondjuk ez nem egész: 379263004174058964,5 [link]
-
kovisoft
őstag
válasz Apollo17hu #5952 üzenetére
Ez csak egy sejtés, de nincs bizonyítva. Amúgy Chuck Norristól kell megkérdezni, ő ismeri a pi összes jegyét.
-
kovisoft
őstag
Múltkor gonosz módon bedobtam a topikba ezt a feladványt, amit igencsak bonyolult megoldani és irgalmatlanul nagy számok jönnek ki megoldásként. Azóta nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy nem lehetne-e valahogy egyszerűbben megoldani. A neten fellelhető megoldási módszerhez ugyanis szükség van az elliptikus görbék témakörének és a csoportelméletnek az alaposabb ismeretére. Sikerült egyszerűsítenem a megoldási módszeren, amely persze még így is eléggé bonyolult, de talán középiskolai matematikai ismeretekkel is megérthető (fiamon tesztelve ). Írtam egy szösszenetet a módszerről.
-
kovisoft
őstag
válasz Apollo17hu #5959 üzenetére
A vicces az volt, hogy először csak megnézte a feladványt, aztán anélkül, hogy tovább olvasott volna, megpróbálta megoldani. Persze egy idő után odajött hozzám, hogy teleírt egy oldalt, van egy csúf többismeretlenes egyenlete, és nem tud vele mit kezdeni. Ekkor mondtam neki, hogy csodáltam volna, ha sikerül megoldania, de azért dicséretes a próbálkozása.
Érdeklik a feladványok, úgyhogy hajlandó volt végigolvasni az irományt, néha belekérdezett, de azért alapvetően megértette a módszert. Van az osztályuknak valamilyen online csoportja, ahová fel szoktak tenni különböző feladványokat, oda vigyorogva gyorsan be is küldte (egyelőre még csak a megoldás nélkül). Most várja a reakciókat...
-
kovisoft
őstag
válasz moleculez #5983 üzenetére
Igen, magyarul láncszabály. A képen hIányzik valahonnan egy záró zárójel. Csak tippelek, hogy a 4/3 elől, azaz a teljes összeg van a 4/3-ik hatványra emelve. Ebben az esetben erre is a láncszabályt kell alkalmazni:
f(t)=2t^3-sin(3t)
g(f)=f^(4/3)(g∘f)'(t)=f'(g(t))*g'(t)
-
kovisoft
őstag
Kösd össze a kör középpontját egyrészt a kört metsző szakasz egyik végpontjával, másrészt a szakasz felezőpontjával. Így kapsz egy derékszögű háromszöget, amelyiknek az átfogója a kör sugara (2 mm), az egyik befogója a kört metsző szakasz fele (1,25 mm), a másik befogója pedig éppen a keresett távolság, amit Pitagorasz-tétellel ki tudsz számolni.
-
kovisoft
őstag
válasz moleculez #5998 üzenetére
Ha a differenciálszámítás megy és tisztában vagy az elemi függvények deriváltjaival, akkor ne vesd el ilyen könnyen az integrálást. Hiszen ez a része nagyon egyszerű, csak arról van szó, hogy a deriváláshoz képest visszafelé kell csinálni: ha tudod, hogy F(x) deriváltja f(x), akkor ebből f(x) integrálfüggvénye F(x) + c.
-
kovisoft
őstag
Szerintem a te megközelítésed a helyes.
Megnéztem a linkelt táblázatot, de az számomra hibásnak tűnik. Nem veszi figyelembe az egyes kombinációk előfordulási gyakoriságát. Pl. az első sorban 3 db van a gyakoriból, ez tényleg csak egyféleképpen fordulhat elő: mind a 3 húzásra a gyakori tárgy került bele (gy+gy+gy). Viszont az 5. sorban a 2 db gyakori + 1 db ritka már 3 féleképpen állhat elő: gy+gy+r, gy+r+gy, r+gy+gy. A táblázatban viszont ezt is csak egy sor reprezentálja, és a számított valószínűsége ennek megfelelően csak harmada a ténylegesnek. Aztán korrigálja valami homályos feltételes valószínűséggel, de egységesen az összes sort ugyanúgy, nem veszi figyelembe azt, hogy hányféleképpen állhat elő az adott sorban leírt kombináció.
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6049 üzenetére
Első körben meg kellene értened, hogy mit jelentenek az egyes definíciók. Axioma már leírta neked részletesen, de hátha segítenek ezek a rövid magyarázatok:
permutáció = hányféle sorrendben írható fel az összes elem?
kombináció = hányféleképpen választható ki valahány darab az összes elemből úgy, hogy a sorrendjük nem számít?
variáció = permutált kombináció, azaz a kombinációkban az elemek sorrendje is számít. -
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6051 üzenetére
Vers: 8! akkor lenne, ha bármelyik félsor bárhol előfordulhatna (kvázi mintha egy 8 soros versről lenne szó). De ekkor keletkeznének 4+4, 3+3, 3+4 szótagos sorok is. Itt viszont van egy olyan megkötés, hogy egy sor mindig 4+3 szótagos, ami azt jelenti, hogy a bal félsorok mindig a bal, a jobb félsorok mindig a jobb oldalon maradnak. Tehát a 4 baloldali félsor tetszőleges permutációjához rendelhetjük a 4 jobboldali félsor tetszőleges permutációját. Legalábbis szerintem.
-
kovisoft
őstag
Lovagosnál én is erre tippelek, hogy nem lehet az, hogy egy lovag probálkozik egyet, átadja egy másiknak a helyet, aztán később megint visszamegy próbálkozni. Hanem egyben le kell tudnia a saját próbálkozásait. De ehhez kellene a "rizsa", hogy eldönthessük.
Szerk: közben meglett a "rizsa", és ebben az van, hogy "csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki hányszor próbálkozott".
[ Szerkesztve ]
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6072 üzenetére
Hol érzed, hogy hiányzik egy lépés? Az indukciós lépésnek az a lényege, hogy feltesszük, hogy egy adott k-ra igaz az állítás, majd ebből levezetjük, hogy akkor k+1-re is igaz. Ehhez a k+1-es összeget fel kell bontanunk két részre: a k-s összegre plusz a k+1-edik kitevőjű tagra (6^(k+1)). A k-s összeg helyére beírjuk az indukciós feltétel alapján az összegképletet (feltettük, hogy k-ra igaz a képlet), ehhez adjuk hozzá a k+1-edik tagot, majd ezt kell úgy átalakítanunk, hogy kijöjjön belőle a k+1-es összegképlet.
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6085 üzenetére
Úgy jön ki a k+1 hatvány, hogy 3*3^k = 3^(k+1). Ezért keresett egy tényezőt, amit lecserélhet 3-ra, hogy behozzon egy +1-es kitevőt a 3^k-hoz. Ez a tényező lett a k+1, így ha (k+1)*3^k helyett egy ennél kisebb 3*3^k-t ír, akkor az már átalakítható 3^(k+1)-re.
[ Szerkesztve ]
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6091 üzenetére
Ha a z bármi lehet, akkor azt mondta, hogy legyen ez egy tetszőleges t szám.
A második sorban a (0,1,2|1) azt jelenti, hogy 0*x+1*y+2*z=1. Mivel z=t, ezt behelyettesítve y+2t=1, azaz y=1-2t.
Az első sorban az (1,0,-1|0) azt jelenti, hogy 1*x+0*y-1*z=0. Ebbe behelyettesítve a már megkapott z és y értékeket: x-z=0, azaz x-t=0, azaz x=t.
Az a lényeg, hogy miután megcsináltad a Gauss elimináció első fázisát, és egy felső háromszög mátrixot kaptál, utána alulról felfelé vissza tudod helyettesíteni az ismeretleneket, minden sorban egy újabb ismeretlen értékét tudod kiszámolni, azt (a többi korábban kiszámolttal együtt) megint behelyettesíteni a még eggyel feljebb lévő sorba, stb. Így megkapod az összes változó értékét. Az ilyen speciális esetekben, amikor mondjuk az utolsó sorban 0=0 jellegű azonosság jön ki, akkor az utolsó ismeretlennek tetszés szerinti értéket adhatsz, és ilyenkor nem egy konkrét számmal, hanem az ezzel a változóval kell tovább számolni, és ebből kell kifejezni a többi ismeretlen értékét.
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6096 üzenetére
Majdnem úgy van, ahogy írtad, csak az nem a képtér, hanem a magtér.
A magtér (kernel) a kiindulási vektortérnek az a részhalmaza, amelynek elemeit az adott transzformáció a cél vektortér 0 elemébe képezi le.
A képtér (image) az cél vektortérnek az a részhalmaza, amely úgy áll elő, hogy a kiindulási vektortér összes elemére alkalmazod az adott lineáris leképezést, és megnézed, hogy ezeknek mik a leképezései a cél vektortérben.
Vegyünk egy példát: legyen a kiindulási és cél vektortér is egyaránt a mi 3 dimenziós terünk, a leképezés pedig vetítse az összes vektort az x-z síkra (azaz nullázza ki az y koordinátát). Ennek a leképezésnek a magtere az y tengely, hiszen annak minden eleme a 0-ra vetítődik. A leképezés képtere pedig az x-z sík lesz, hiszen a kiindulási terünk minden elemét az x-z síkra vetítettük le.
A magtér altere a kiindulási vektortérnek, a képtér altere a cél vektortérnek, és a kettő dimenziójának az összege megegyezik a kiindulási vektortér dimenziójával. A fenti példában a magtér 1 dimenziós (y tengely), a képtér 2 dimenziós (x-z sík), a kiindulási vektortér pedig 3 dimenziós (x-y-z).
Ahhoz, hogy a lineáris transzformáció invertálható legyen az kell, hogy különböző elemeket különböző elemekre képezzen le. Tehát 0-ra is csak a 0-t képezheti le, azaz a magtere is csak a 0-ból állhat, azaz a magterének a dimenziója 0 kell legyen. Tehát a képtér dimenziója meg kell egyezzen a kiindulási vektortér dimenziójával.
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6098 üzenetére
Úgy lehet még talán elképzelni az egészet, hogy a magtér és a képtér arról ad információt, hogy az adott transzformáció mennyire "szűkíti le" a kiindulási vektorteret, mennyi dimenziót nulláz ki (ez a magtér dimenziója), és mennyi dimenziót hagy meg (ez a képtér dimenziója).
Visszautalva az x-z síkra vetítős példára, ez a transzformáció a kiindulási 3 dimenziós térből 1 dimenziót kinulláz (az y tengelyt), megmarad tehát 2 dimenzió a képtérnek (x-z sík).
-
kovisoft
őstag
És pont van is egy ilyen tétel, hogy a kettő ugyanaz. Ettől még a partíció definíciójához nincs szükség semmilyen relációra, a faktorhalmaz definíciójához meg nincs szükség semmilyen partícióra. Mennyi ilyen struktúra van a matematikában, hogy elindulunk az egyik irányból, meg egy másikból is, aztán a végén kiderül, hogy amit kapunk az mindkét esetben ugyanaz.
-
kovisoft
őstag
Nem motiváció volt arra, hogy ugyanazt a dolgot kétféleképpen nevezzék, hanem két különböző úton elindulva érnek össze a szálak. A partíció egy alapvető halmazelméleti fogalom, kb. mint a részhalmaz, metszet, unió, komplementer, stb. Az ekvivalencia relációhoz meg - mint a neve is mutatja - szükség van egy relációra, ami eleve egy halmaz elemeiből alkotott rendezett párokon van értelmezve. Ebből származik a faktorhalmaz, amiről történetesen kiderült, hogy egyben partíció is.
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6111 üzenetére
Ha érted az Euler-séta elvét, és megfelelő kiinduló csúcsot választottál, akkor abból automatikusan kijön, hogy bárhogy is mész végig az éleken, be fogod tudni járni a gráfot. Csak abba kell belegondolni, hogy ha egy csúcson áthaladsz, akkor egyszer egy élen keresztül odaérsz, egy másik élen keresztül pedig elmész onnan, tehát egy csúcson áthaladáshoz két él szükséges. Mivel a séta során szinte az összes csúcson szimplán áthaladsz, ezért ezek mindegyikébe páros számú él kell fusson. Mik lehetnek a kivételek? Abban az esetben, ha ugyanabba a csúcsba érkezel, mint ahonnan kiindultál (azaz zárt a séta, vagyis Euler-körről van szó), akkor nincs kitüntetett kezdő- és végpont, azaz ilyenkor a gráf összes csúcsa páros fokszámú kell legyen. Ha nem zárt a séta, azaz a kezdőpont eltér a végponttól, akkor a kezdőpontból az első lépés csak kifelé vezet, a végpontba az utolsó lépés csak befelé vezet, tehát ennek a két kitüntetett csúcsnak páratlan, az összes többinek (amiken áthaladsz) viszont továbbra is páros fokszáma kell legyen.
A fentiek alapján ha a gráf ilyen tulajdonságokkal bír, és megfelelő kezdőpontot választottál, akkor bárhogyan is haladsz át rajta, be fogod tudni járni a gráfot úgy, hogy minden élen pontosan egyszer haladsz végig. El sem tudod rontani. Csak annyi a lényeg, hogy ha két darab páratlan fokszámú csúcs van, akkor az egyik ilyenből indulj el, és automatikusan a másik ilyenbe fogsz érkezni. Ha meg minden csúcs páros fokszámú, akkor bárhonnan elindulhatsz, a végén ugyanoda fogsz érkezni.
Nem volt még külön szó róla, de nyilván az egész csak akkor működik, ha a gráf összefüggő, azaz minden csúcsából minden másik csúcsa elérhető valamilyen útvonalon.
-
kovisoft
őstag
Sem az öncélúsággal, sem a partíció és a faktorhalmaz közé abszolút egyenlőségjel tételével nem tudok egyetérteni. A partíció definíciójához csak a legelemibb halmazelméleti eszközök szükségesek, ha nem létezne semmilyen reláció, akkor is definiálható a partíció. Ha ezután definiáljuk az ekvivalencia relációt és annak faktorhalmazát, akkor valóban elmondható, hogy a faktorhalmaz egy partíció, mert teljesíti annak halmazelméleti definícióját.
Visszafelé ez ebben a formában nem mondható el, csak az, hogy egy partícióhoz konstruálható egy ekvivalencia reláció, amelynek a faktorhalmaza lesz az adott partíció.
Azzal még akár egyet is lehetne érteni, hogy "az ekviv.rel. altal meghatarozott particiot az ekviv.rel. faktorhalmazanak hivjuk", csakhogy a faktorhalmazt az ekvivalencia osztályokkal, az ekvivalencia osztályokat pedig az egymással ekvivalens elemekből definiáljuk, ezekben a definíciókban nem szerepel a partíció. Tehát a faktorhalmazt nem definiálhatjuk, hanem magyarázhatjuk a partíció segítségével.
-
kovisoft
őstag
Köszönöm a kiegészítést (egyúttal elnézést Micsurintól ), valóban, ha van két páratlan fokszámú csúcs, akkor nem szabad "túl hamar túl sokszor" a végpontba lépni, azaz amikor a végpontba már csak 1 db befelé vezető él maradt bejáratlanul, akkor oda már csak akkor szabad bemenni, amikor már minden más élt bejártunk.
-
kovisoft
őstag
válasz Micsurin #6119 üzenetére
Gratulálok! Hirtelen azt hittem, úgy jártál a kettessel, mint ebben a viccben:
- Kérem, csak addig vizsgáztasson, amíg a kettes megvan! - kéri a hallgató.
Már egy órája vizsgázik, amikor a tanár megszólal:
- Na, adja ide az indexét, kolléga. Megvan a kettes.
- Phűűű. De nehezen ment!
- Azt meghiszem - így a tanár - fél órája még a jelesnél voltunk. -
kovisoft
őstag
válasz dmspore #6139 üzenetére
Az elaszticitás az E(x)=x*f'(x)/f(x), amit úgy kapunk, hogy a függvényt mindkét tengelyen logaritmikus skálán ábrázoljuk, és ennek vesszük a differenciálhányadosát. Azért kell a logaritmikus skála, mert arra vagyunk kíváncsiak, hogy ha x valahány százaléknyit változik, akkor f(x) hány százaléknyit változik.
Mivel f(x)=40x^2+8000, ezért f'(x)=80x.
Ebből E(x)=x*80x/(40x^2+8000)=80x^2/(40x^2+8000)=2x^2/(x^2+200).
Azt nem pontosan értem, mit jelent, hogy egész százalékra kerekítve adjuk meg, mert ez inkább egy szorzó, amit százalékokra szoktunk alkalmazni, azaz ha x értéke p százaléknyit változik, akkor f(x) értéke E(x)*p százaléknyit változik. De végül is akár százalékosan is megadhatjuk. Mindenesetre a fentiek alapján ki tudod számolni E(200)-at, de ránézésre is látszik, hogy nagyobb x-ekre valamivel 2 alatti lesz az értéke.Ha ezután 200 termék helyett 3%-kal kevesebbet raktároznak, akkor a költség E(200)*3%-kal fog csökkenni.
Új hozzászólás Aktív témák
- Milyen asztali (teljes vagy fél-) gépet vegyek?
- Lakáshitel, lakásvásárlás
- Vodafone mobilszolgáltatások
- GoPro Topic
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Samsung Galaxy Watch (Tizen és Wear OS) ingyenes számlapok, kupon kódok
- Milyen okostelefont vegyek?
- Rövid előzetesen a S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl
- Futás, futópályák
- Óra topik
- További aktív témák...