Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz VoidXs #114887 üzenetére

    Jaj, nemár, ez most komoly? :O Ezért hallani azt a paradox bullshitet, hogy "részletes hangzást keresek de nem analitikust"? :D

    De egyébként a csöves hangzás az inkább a kellemes torzításról szól, főleg a második felharmonikusok terén, nem?

    A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz VoidXs #114887 üzenetére

    ... Bármit is értsenek lassú alatt :D

    Talán a sötétet ? (És ezalatt is). :D Én max a slew rate-re tudnék gondolni gyorsaság címszónál, erre meg erősen utal az átviteli freki és miután sok erősítő 20kHz-100kHz körülig (közöttig) még bőven képes lineárisan erősíteni, igazából .. csövesnél a kimenőtrafón múlik.. (kivéve OTL csövesek, elképesztő magasra mennek -> ők a leggyorsabbak, enyém például ~200kHz flat woo-hoo :DDD ) ;]

    @BIGi75: damping factor - de a kábel megeszi jellemzően a hiperdurva számúakét is. Általában úgy 20 felett az emberek állítólag már nem tudnak különbséget tenni efölötti és ekörüli között (állítólag) :), konstrukciófüggően (főleg feedback-en múlik) csövesek 10-20 körül vannak, klasszik tranyósok 80-100 körül, D osztályok többszáz, néha többezer, de ezeket a brutálnagy számokat az erősítőre ráaggatott kábelek belső ellenállásuk által némileg szelídítik, ami az erősítő kimenő impedanciájához hozzáadódik ugye. A DF Lényegében az erősítő képességét jelenti arra, hogy a hangszórómembrán mozgása által indukált ellen-áramot mennyire erősen csillapítja az erősítő, hiszen az nemkívánatos működés, magas kimenő impedanciájú erősítő miután meghajt egy hangszórót, ha utóbbi (az alacsony DF miatt) erősebben megy át szinte generátor irányba, a membrán egy adott hang leadása után tovább fog még mozogni (ringing), mint erősebb kontroll alatt (és ezek kumulálódnak egymásra).

    Megoszlik a közvélemény, de még konstruktőrök véleménye is arról, kell-e a magas DF vagy sem, műszaki szemmel nézve igen, hogyne, szubjektív szemmel nézve Nelson Pass például az alacsonyabb DF híve, engedni direkt "lengeni" a mélyet többet. Itt nincs olyan, hogy a minél nagyobb annál jobb, max mérnöki szemmel, lásd előttem szólót, Pro Audio-ban mondjuk minden végig a precízségről szól, házi hifire kevésbé szeretik, túl "száraz" (vagy hívjuk bárminek is). Pedig az ideális az lenne, ha egy teljes reprodukció során a reprodukciós hardver (szoba ........ -> füled) fix és transzparens lenne, neutrális és mondjuk a mikrofonozás-mastering lenne olyan, hogy megmaradjon az élet a zenében. (Általában mindkettő sérül, ha nem így lenne, nem lenne ennyire nagy "buli" az egész hifizés, hanem mindenki a tökéletes egyetlen szettet használná és kész).

    Én spec. egy háromutas rendszerben csak mélysugárzónál látom értelmét a magas DF-nak (szeretem a feszes, megfogott, kontrollált mélyeket, lehet "túl feszes" is), középnél és felette annyira pici a membránmozgás és az általa képviselt ellenáram (back EMF), hogy kevésbé tartom ezt fontosnak, itt a gyári alap torzítás is hatványozottan kisebb, mint mondjuk egy 30 centis tányérnak a mélyeknél, tehát kontroll sem kell annyira durván rájuk. De ez csak saját meglátásom (tri-amping-nál egy újabb, ritkán tárgyalt előnye ennek a szabadsága is többek között, hogy megválasztható ez a "karakter" is az alkalmazott erősítő használatával, vagy egy DIY-er bizonyos kereteken belül játszhat a feedback mértékével, tekintettel a sávhatárokra, gain-re és alap stabilitásra).

    Nem szabad túllihegni a damping factor-t. Amikor erősítőt nézel egy passzív rendszerhez (tehát ez hajtja a mélyeket is, de őket legalábbis mindenképp), a félvezetős világ szinte kivétel nélküli nagyja a "gyors" és a "hipergyors" liga között oszlik meg valahol.

    POKE 16017,44 ..... SYS 2077

Új hozzászólás Aktív témák