Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz Mister_X #21222 üzenetére

    Andersen dán volt, és én nagyjából azokon a meséken nőttem-edződtem - ja meg a Hetvenhét magyar népmesén, de az inkább csak Grimm-szerűen brutális -, imádom a stílusát és a megható erejét. Gyermeknek és felnőttnek is csodásan átadja a keserédes melankóliát, ha épp olyan a történet. De amúgy nem tudom, Mikszáthot, Móriczot, Mórát olvastál mostanság? Vagy Émile Zolát, Victor Hugót? A klasszikus irodalom általában könnyfakasztó, legalábbis tetemes része az. Csak Hollywood óta él az emberekben az, hogy a sztenderd sztori az happyend. (Huh, micsoda anglicizmus. :D)

    Igazából az animében az a jó, hogy a japánok még tudják magukat függetleníteni ettől a szemléletmódtól, és nem csak happy end születik, nem csak tragédia-mentesség van, hanem vegyesen, ahogy annak lennie kell, és ahogy az volt is a klasszikus irodalomban. Ezért cserébe még a néhol (sokszor finanszírozási problémák miatt) akadozós, spórolós, elnagyolt grafikai megoldásokat is elnézi az ember.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák