Az Intel a 2020-as esztendő végét azzal zárta, hogy megpróbálta megnyugtatni a befektetőket a házon belüli gyártást illetően, így közöltek, hogy a 10 és 14 nm-es gyártósorok tekintetében milyen mértékű bővítést végeztek. Ez a termékek elérhetőségén látszik is, és természetesen a beruházások tovább folytatódnak.
A Reuters információi szerint azonban nem minden nagyobb részvényes elégedett, például Daniel Loeb, a Third Point LLC vezetője levelet is írt Dr. Omar Ishrak számára, aki az Intel igazgatóságának elnöki pozícióját tölti be. A levél lényegében egy kérelem a Santa Clara-i óriáscég felé, amelyben a Third Point LLC azonnali fellépésre kéri a vállalat igazgatóságát, ami növelheti a kritikus piacokra szánt fejlesztések versenyképességét. Külön kiemelésre került, hogy azonnali változások nélkül erodálódik az Egyesült Államok félvezető technológiák területén betöltött pozíciója, és növeli az ország, geopolitikailag instabil kelet-ázsiai régiótól való függőségét.
A Third Point LLC arra kéri az Intelt, hogy befektetési tanácsadó segítségével értékeljék ki a stratégiai alternatívákat, továbbá a szóban forgó befektető felvetette, hogy az Intelnek meg kellene fontolnia a chiptervezés és a chipgyártás szétválasztását. Utóbbi akár működhetne vegyesvállalattá szervezett formában, amihez lényeges adalék, hogy az Apple, a Microsoft és az Amazon is saját lapkákat tervez, és az említett cégek is a kelet-ázsiai bérgyártókra építenek ebből a szempontból. Számukra az Intel kínálhatna új lehetőségeket.
A Reuters szerint az Intel válaszában megköszönte a visszajelzést, amelyet bármelyik befektetőtől szívesen fogadnak.
A probléma a fentiekkel, hogy papíron jól hangzanak, de a gyakorlatban nem ennyire egyszerű a helyzet. Az persze érthető, hogy komoly befektetőként a Third Point LLC aggódik, a félelmük teljesen jogos. A felvetéseikkel ugyanakkor számos gond van. Többek között az Intel már megpróbálta a gyártókapacitásának egy részét kiadni bizonyos partnerek számára, ebből azonban semmi nem jött össze. A legnagyobb hátráltató tényező, hogy a rossz kihozatallal dolgozó gyártástechnológiát nem szereti az iparág, márpedig az Intel egyedül a 14 nm-es node-ot tudja felkínálni a potenciális partnereknek, ha megbízható gyártási eljárást szeretnének. Ennél már a TSMC és a Samsung is modernebb eljárásokat kínál, ráadásul rendkívül jó kihozatallal. Szintén lényeges szempont, hogy sok potenciális megrendelő ARM-os dizájnt tervez, amelyeket sokkal egyszerűbb a kelet-ázsiai bérgyártóknál megoldani, mert az ARM a TSMC és a Samsung főbb gyártástechnológiáira kínál valamilyen Artisan fizikai IP-t, tehát ezeket nem kell letervezni a kiválasztott node-ra, egyszerűen licencelhető egy készre tervezett dizájn. Hasonló lehetőségeket több tervezőcég biztosít, vagyis a két legnagyobb bérgyártónál majdnem a legózás szintjéig van egyszerűsítve a chiptervezés.
A fentieket ugyan az Intel is meg tudná oldani, ha leválasztanák a gyártásért felelős üzletágat, de akkor is több év mire meggyőzik az ARM-ot, a SiFive-ot, az Imaginationt, illetve a többi tervezőcéget, hogy fizikai IP formájában is tegyék elérhetővé a fejlesztéseiket az Intel gyártástechnológiáin. Ez túl hosszú idő, és emiatt sem nagyon erőltetik a gyártás függetlenítését. Egyszerűen a várható pozitív hatása nehezen megjósolható, talán nem is lenne, illetve nagy kérdőjel, hogy ki venné át az üzemeket, mert egy szimpla leválasztástól még nem történik semmi. Az Apple, a Microsoft és az Amazon lehet, hogy érdekelt lenne az Intellel egy vegyesvállalatban, de akkor komoly pénzt is kellene befektetniük, hiszen a gyártástechnológiák fejlesztése nem olcsó mulatság. Éppen ezért számos megrendelő is kell a folyamatos gyárépítésekhez, hiszen ezekkel biztosíthatók a fejlesztések. A TSMC például azért tud olyan extrém tempót diktálni, mert sok megrendelője van. Ez egyrészt rengeteg eltérő tapasztalatot ad számukra, de gyárakból is biztonsággal építhetnek sokat, így pedig elég gyorsan visszatermelik egy adott gyártási eljárás fejlesztési költségét. Nem nagy varázslat ez, egyszerűen nagy erőforrást áldoznak arra, hogy minél több pénzt szedjenek ki egy adott node-ból, ráadásul minél hamarabb. Az Intel pontosan ezért tervezte még az előző évtizedben azt, hogy a 10 nm-es eljárást már nem csak saját maguk használják, hanem bérbe is adják a kapacitást. Illetve adták volna, ha időben elkészül, és az érdeklődők nem mondják vissza a megrendeléseket a kihozatali arányt látva. Ez volt az a pont, amikor a Santa Clara-i óriáscég lemaradt. Önmagukban már nem elég nagyok ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak a TSMC-vel, és lassan már a Samsung is nagy falat. Több gyárat azonban hiába építenek, azok csak égetnék a pénzt, ha nincsenek kihasználva, tehát abból főznek ami megmaradt. Utóbbi jelenleg arra elég, hogy stabil harmadik helyen tartsák a lépést a gyártástechnológiai versenyben.
Ezen a helyzeten tényleg változtatni tudna, ha az Apple esetleg az Intelnél gyártatná a friss fejlesztéseit, de igazából miért is tennék ezt? A TSMC lassan két generációnyi gyártástechnológiai előnyt ad számukra az Intellel szemben. Ha erről lemondanak, akkor alapvetően az Apple termékek versenyképessége fog jelentősen romlani. Persze a Third Point LLC álmodozhat erről, csak semmi értelme, ahhoz ugyanis, hogy az Intel gyorsítsa a gyártástechnológiai előrelépéseit sok-sok érdeklődő kellene egy adott gyártókapacitásra, majd ezekre a cégekre alapozva több gyárat építhetnének, amiből jelentős pénzmennyiség folyhatna be, amit aztán vissza lehetne forgatni a következő gyártástechnológia fejlesztésébe. Ahhoz viszont, hogy több megrendelőjük legyen, jobb gyártástechnológiát kell kínálniuk a mostaninál. A probléma tehát, amivel szembenéz az Intel, az rövidebb távon belül megoldhatatlan. Hosszabb távon viszont vannak még lehetőségek, hiszen a CMOS technológia a végét járja. Van benne ugyan még pár jó év, de az évtized második felében már komoly trükkök kellenek a működés biztosításához, és ezt például ki lehetne használni. Sőt, az Intelnek egyenesen kötelezővé vált egy ilyen zavaros jövőkép mellett mindig a jó irányba lépni.
