A Sony talán az egyetlen cég a piacon, ahol mernek pénzt adni a stúdióknak olyan technológiák kifejlesztésére, amelyekbe más korábban esetleg belebukott. Elég csak az Unreal Engine 4-re gondolni, amelynek nagy innovációja lett volna a voxel cone tracing, de végül nem lett belőle semmi. Még az aktuális, nem hivatalos verzióval elérhető VXGI implementáció is grafikai hibákat generál, ha valami megmozdul a jelenetben, emellett csupán egyetlen visszaverődésig számoló rendszerről van szó.
Sok kiadó nem adott volna pénzt a voxel cone tracingre, de a Sonynál nem gondoltak a kudarc lehetőségére, és bejött. A The Tomorrow Children című játék kettő valós és egy hamis visszaverődésig számoló cascaded voxel cone ray tracing technikát használ, amely tényleg működik a PlayStation 4-en.
A Sony az idei évre is készült valami titkos technológiai innovációval, és ezt most a Media Molecule szállította, amely stúdiónak a LittleBigPlanetöt köszönhetjük. A Dreams című játékuk technikai alapjait ugyan az E3 során nem részletezte a Sony, de utólag kiderült, hogy a program a hagyományos raszteres futószalagot teljesen mellőzi és signed distance fields ray tracinget használ.
A Dreams videojáték-motorja nem használ semmilyen fixfunkciós egységet a PlayStation 4 APU-jában található integrált grafikus vezérlőből, így az egész csak és kizárólag compute futószalagból áll, amelyek a konzolban található lapka 6 elérhető processzormagját és 18 vektormagját egyszerre dolgoztatják. Gyakorlatilag szoftveres leképzőről van szó.
A distance fields főbb előnyei közé tartozik, hogy a rendkívül nagy jeleneteket is képes hatékonyan kezelni, és vélhetőleg a Dreams tartalmaz majd számos olyan technikát, amelyhez szükséges volt a hagyományos futószalag teljes eldobása. Ezekről elvileg az idei SIGGRAPH-on többet is elárul a Media Molecule.
Azt mindenképp örömteli látni, hogy a Sony fel mer vállalni bizonyos, gyakorlatban még nem elterjedt leképzési technikákat. Ez elsődlegesen nem is a PlayStation 4 érdeme, bár nyilván a megfelelő hardveres és szoftveres alap sokat segít, ugyanakkor más kiadó valószínűleg nem merne olyan kockázatos projektekbe belevágni, mint cascaded voxel cone ray tracing vagy a signed distance fields ray tracing, és jellemzően inkább a bevált dolgokat polírozzák apróbb fejlesztésekkel.
