Nemrégiben jelent meg tesztünk a Lenovo legújabb, abszolút felsőkategóriás vállalati notebookjáról, a ThinkPad T440s-ről. Maga a cikk átlagos érdeklődést keltett, annak ellenére, hogy a notebookvilág egyik nagy nevéről van szó. Ellenben a fórumban parázs vita alakult ki arról, hol rontotta el a Lenovo az IBM által legendássá tett márkanevet, mely a mögötte álló technológiával és fejlesztőkkel együtt 2005-ben került a kínai PC gyártó tulajdonába. Mert abban szinte kivétel nélkül egyetértettek a megszólaló fórumozók, hogy a ThinkPad név el van rontva, egy ideje már rossz irányba halad.
Valóban lehetséges, hogy a mai, PC-s szempontból ínséges időkben piacvezetővé előlépő, ráadásul a többiekkel ellentétben növekedésre képes, fejlesztésre rengeteget áldozó számítógépes vállalat rossz irányba viszi az egyik presztízsmodelljét? Ennek eldöntéséhez kicsit távolabbról kell megközelíteni a témát. Elvileg a ThinkPad termékcsalád csúcsát képviselő T, illetve kisebb méretben X sorozatát azoknak a felhasználóknak készítik, akik hivatásszerűen, termelő munkára használják a notebookjukat (programozók, tervezők, mérnökök stb). Nem feltétlenül a nagy teljesítményre (bár az sem árt), hanem a jó minőségű, tartós beviteli eszközökre és strapabíró, ergonomikus felépítésre van szükségük a minél hatékonyabb munkavégzéshez. Ennek ismeretében nyilván nem meglepő, hogy a ThinkPad nevet a kiváló billentyűzet, az egyedi TrackPoint pöcökegér és a strapabíró (bár csinosnak egyáltalán nem mondható) gépház tette naggyá, amit nyolc éve például úgy prezentáltak a sajtónak, hogy ráállt az előadó, majd a gyakorlat végeztével tovább használta a sértetlen gépet.
A ThinkPad T60 ráállás után is működőképes maradt.
Tény és való, hogy elég ritkán (sőt, szinte soha sem) kell ráállni egy notebookra, de a legutóbbi T440s-t látva és nyomogatva egyáltalán nem volt olyan érzésünk, mint anno a T60 esetében, hogy ez a gép kibírhatná az említett mutatványt. És bizony sok más területen is visszalépés van: a szigetes billentyűzet már nem az igazi, nincs ThinkLight lámpa, nem reteszelhető és egy kézzel sem nyitható a fedél, eltűntek a pöcökegér fizikai gombjai, akárcsak a merevlemeztartóra cserélhető optikai meghajtó illetve az ExpressCard. Van viszont a korábbinál vékonyabb és rugalmasabb, bár szénszálas műanyagból készült ház, és egy hatalmas méretű, de eléggé elbaltázott touchpad. Azt pedig talán meg sem kell említeni, hogy a dokkoló csatlakozóját kicsit arrébb tették és lecserélték a tápcsatlakozót is, hogy megnehezítsék (vagy akár lehetetlenné tegyék) a régi kiegészítők használatát.
Persze, majdnem minden kifogásolnivalóra van magyarázat. A szigetes billentyűzet azért kellett, mert csak így oldható meg a háttérvilágítás a gépelési komfort megtartása mellett, a lámpa pedig nem kell, ha van billentyűzet világítás, retesz elcsúfítja a notebookot és nélküle is jól zárva tartja a zsanér a fedelet, az ExpressCard és optikai meghajtó manapság nagyon rétegigény, a pöcökegér helyett a gesztuskezeléses érintőfelületet keresik a vásárlók, a vaskos gépház helyett pedig a karcsúság divatos, emiatt kellett a laposabb töltőcsatlakozó is. És valóban, ha egy olyan átlagfelhasználó kapja kézbe a T440s-t, aki viszonylag új a számítástechnikában, nem találkozott korábbi ThinkPadekkel, sosem látott Trackpointot, és nem tud vakon gépelni, akkor egy olyan laptopot fog látni, ami sokkal masszívabb a konzumer gépeknél, hozzájuk képest határozottan jobb a billentyűzete, amiben van egy fura piros pont, legfeljebb a touchpad fura mozgása lesz kissé idegen számára.
Sokak szerint a szigetes billentyűzettel és a T430/530, X230 modellekkel siklott félre a ThinkPad család.
A Lenovónál egy dolgot viszont elfelejtenek. Az alsó hangon háromszázezer forintos vállalati csúcsgépeket nem a mezei átlagfelhasználók veszik, hanem olyan vállalatok és egyéni felhasználók, akik számára fontos a hatékony munka és a tartós kivitel. Nyilván bizonyos szintig elég az elsőséghez, ha fél lépéssel a konkurencia előtt vagyunk (melynél szintén láthattunk hullámvölgyeket az elmúlt években), sőt éppen ez a piaci sikeresség egyik kulcsa (nem kell kapkodni a drága fejlesztéssel). Csakhogy ilyen helyzetben elég egy apró megbicsaklás és máris elúszik a vezető hely, amit nem biztos, hogy olyan egyszerű visszaszerezni, egy legenda lerombolása pedig óriási luxus lehet. A közeljövőbe tekintve az új ThinkPad X1 Carbon billentyűzetében máris látszik egy potenciális megbicsaklás. Mondjuk a HP legújabb EliteBook 800-as családjáról sem éppen rózsásak a vélemények, viszont a Dell az első E sorozatos Latitude-okkal 2008-ban végrehajtott hasra esés után felállt, és nagyon szépen tempózik.
