2012 márciusának végén érkezett hozzánk az Acer Aspire M3 Ultrabook, amiről nem csak egy teszt született, hanem a konfiguráció azóta is nálunk állomásozik. Pontosabban nem csak állomásozik, hanem masszív napi használatban van, így kvázi tartóstesztnek is tekinthetjük az elmúlt időszakot, pedig eredetileg nem terveztünk ilyet készíteni, de aztán mégis így alakult.
Végeredményben a 15,6"-es M3-at úgy használhattuk, mintha sajátunk lenne, így nem kellett rá különösebb plusz figyelmet fordítani, nehogy egy karcolás is essen rajta. Egy tartósteszt keretén belül ez persze nem is lehet elvárás, hiszen ennyi idő alatt történhetnek váratlan események, ahogy történtek is, de ne szaladjunk ennyire előre! Ugyanakkor nem ütöttük-vágtuk szándékosan, mondván úgysem a miénk. Igyekeztünk a gépet úgy használni, mint bárki más, noha ez nem könnyű, hiszen míg egyesek asztali gép helyett használnak otthon notebookot (tehát leteszik az asztalra és onnan csak nagyon ritkán mozdítják), mások minden nap cipelik munkába, otthon, munkahelyen vagy éppen utazás közben is munkára fogják.
Acer Aspire M3 Ultrabook nyitott állapotban újonnan (balra) és 11 hónapos korában (jobbra) [+]
Tartóstesztünk inkább az utóbbi körülmények között zajlott: használtuk otthon, használtuk munkahelyen, és számos országba vittük magunkkal sajtóra, tudósítani; hotelből-hotelbe, taxiban, buszon, tömegközlekedési eszközön, biciklin, autóban, motoron és nem egyszer repülőn is. Utóbbihoz érdekes adalék, hogy hosszabb utazások során (például Computex) jó szolgálatot tett a GeForce GT 640M VGA, ugyanis a hosszú repülőút alatt elcsábulhattunk egy kis Battlefield 3-ra, vagy más játékra – és meglepő módon a 15,6" és a rendelkezésre álló kevés ellenére is sikerült ezt kivitelezni, pedig vezeték nélküli egeret is használtunk mellé. Mindenesetre az M3-ast az idő 99,9%-ban munkára és filmnézésre használtuk, játékot ritkán futtattunk rajta.
Nézzük a konkrétumokat! Az elején tartottunk attól, hogy egy ekkora gépet nem lesz könnyű cipelni, noha már a teszt alkalmával is kifejtettük, hogy a relatíve vékony (19,9 mm) kivitel és a 2,1 kg-os tömeg elviselhető, a megfelelő notebookzsebes hátizsákkal pedig tényleg nem okozott problémát a mindennapos cipekedés, sem pedig az utazások, ekkor még DSLR fényképező, két objektív, vaku, töltők is hozzáadódtak a csomaghoz. A kényelmetlenséget inkább a 65W-os Acer "egyentöltő" jelentette, ami alapvetően nem nagy és nem is nehéz, de két hosszú kanóca közül az egyik egy hagyományos (vastag) tápkábel. Ezzel birkózni kellett néha, cserébe viszont tartós, jól bírja a mindennapos hajtogatást.
Funkcionalitását tekintve az Aspire M3 olyan, mint újkorában a napi 12, de nem ritkán 16 óra használat ellenére. Olyanra is volt példa, hogy ki sem kapcsoltuk napokig. A gyári Windows 7 operációs rendszer már belassult, de 1 év alatt egyszer sem telepítettük újra, ezt leszámítva az alkotóelemek tökéletesen teszik a dolgukat, legyen szó a merevlemezről, hűtésről vagy bármi másról. A beépített akkumulátoron sem érezni gyengülés, teljesítménycsökkenés jeleit, pedig kifejezetten hektikusan töltjük, merítjük – amikor eszünkbe jut vagy amikor szükség van rá, de néha napokig bedugva üzemel. Arra persze nem tudjuk a választ, hogy mi lesz két vagy három év múlva, de egy év masszív használat meg se kottyant az akkunak.
A beviteli részleggel sem akadt probléma, meglepő módon a szigetes billentyűzethez annyira hozzászoktunk, hogy már furcsának tűnik, ha normál billentyűzetet kell újból használni, de nagyjából ugyanígy vagyunk a multitouch érintőpaddal – ha nincs multitouch, a kétujjas görgetés lehetősége mindig hiányzik. A rengeteg cipelés és nyitogatás a zsanérokat sem befolyásolta, egy év alatt nem veszítettek észrevehetően feszességükből, ezáltal a kijelző sem lett remegősebb, mint gyárilag. Továbbra sincs jele annak, hogy mérséklet rázkódásra önálló életre kelve becsukódna vagy nagyobb szögbe nyílna.
Alaposan letakarítva a gépet csukott állapotban nem igazán látszódnak a használat nyomai: az alufedél mint az új, a műanyagok a használat ellenére sem karcosak, kopottak. A fedél felnyitása után picit változik a kép, noha durva használati nyomokról semmi sem árulkodik. Bizonyos szögből nézve látszik, hogy a csuklótámasz 1 helyen picit fényesebb, illetve a gombok is elkezdtek kifényesedni, főleg a szóközre igaz ez.
Acer Aspire M3 Ultrabook billentyűzete, touchpadja és csuklótámasza újonnan (balra) és 11 hónapos korában (jobbra) [+]
A gép védelmében el kell mondanunk, hogy az elmúlt tizenegy hónapban 2 200 000 leütés született ezen a notebookon cikkek formájában, ami viszont csak a kész anyagok regisztrált karakterszámát jelenti. Ebben nincsenek benne a javítások, a különböző billentyűkombinációk, a munkán kívüli tevékenységek (üzenőprogramok, egyéb dokumentumok, e-mailek, játék stb), tehát a billentyűzet ötmillió leütésen is biztosan túl van már, de lehet, hogy ez a szám közel ennek a duplája. Ilyen használat mellett nem csoda, ha kissé kifényesednek a gombok – hasonló ütemű használat mellett más nagy márkánál is megtörtént ugyanez ennyi idő alatt. A touchpadon a használat jelei nem látszódnak, de többnyire egeret szoktunk használni, amikor erre lehetőség adódik.
[+]
A másik negatívum a fényes kijelző, amit megszoktunk, de szoros barátságról itt nem beszélnénk. Az alap fényerő rendben, még ha nem is döntöget csúcsokat, munkára elegendő, a tükröződések miatt viszont néha trükközni kell. Tulajdonképpen a tárgyalt gép kijelzője adta a tartósteszt cikk apropóját, ugyanis ez az egyetlen alkatrész, ami teljes mértékben a mi hibánkból egy váratlan esemény áldozata lett és cserére szorult. De hogy pontosan mi történt, hol és hogyan orvosoltuk a problémát, arról bővebben a folytatásban adunk számot.
Acer Aspire M3 1 éves korában, új kijelzővel [+]
