Egyre gyakrabban bukkan fel ez a szókapcsolat a különféle smart szolgáltatásokat kínáló televíziók, asztali médialejátszók vagy médiaboxok kapcsán, de sokan még azok közül sincsenek tisztában a pontos jelentésével, akik egyébként angolul jól beszélnek.

A Video on Demand, vagy VoD nem más, mint egy virtuális videotéka, ahonnan a szolgáltatást igénybe vevő felhasználó pénz ellenében kölcsönözhet ki filmeket. Ezeket azonban nem egy futár hozza ki, videokazetta vagy DVD lemez formájában, hanem kábelen vagy internetes kapcsolaton keresztül rögtön a képernyőn bukkan fel a kívánt tartalom. Ez tehát fizikai valójában nem jut el a felhasználóhoz, pusztán csak jogot szerez a megtekintésre. Különféle konstrukciók léteznek, akad amely a film meghatározott számú megnézését teszi lehetővé, egy másik megoldás pedig egy konkrét időtartamra ad hozzáférést.

A Netflix az egyik legnépszerűbb VoD szolgálátatás a tengerentúlon

Először hotelek zárt láncú médiahálózatán, illetve interkontinentális repülőjáratokon vezették be a szolgáltatást. Ezután, a kétezres évek legelején indult útjára az első IPTV rendszer, amelynek segítségével az interneten keresztül elméletben a világ távoli pontjairól is elérhetővé váltak a különféle tartalmak. Ma már a különféle tartalomszolgáltató cégek médiaboxain keresztül is megrendelhető egy adott film, sőt akár egy komplett sorozat is. A legnagyobb ilyen cégek, mint például a Hulu vagy a Netflix, mára a hagyományos tévécsatornákra is veszélyt jelentenek. Óriási ütemben nő ugyanis a népszerűségük, aminek elsősorban az az oka, hogy a nézőnek itt nem kell a reklámokat vagy érdektelen műsorokat bámulnia.