Manapság egyre több felhasználó használja a PC-t több monitorral, amire a hardvergyártók fejlesztései lehetőséget is adnak. Az alapötlet nem mondható újnak, hiszen a Matrox régen is fejlesztett a professzionális piacra kettőnél több kijelzőt meghajtó technológiát, de mondhatni az átlagos felhasználás során az elmúlt két-három év volt az az időszak, amikor a technológiák kezdtek elérhető árszintre süllyedni, így valós alternatívává váltak az átlagos fogyasztók számára is.
Mielőtt a cégek különféle megoldásait kiveséznénk, megjegyezzük, hogy a definíció szigorú értelmezése szerint akkor beszélhetünk igazi többmonitoros megoldásról, ha az operációs rendszer egyetlen logikai megjelenítőként értelmezi a PC-re kötött kijelzőket. Ezt azért fontos megemlíteni, mert funkcionálisan megkülönböztethető az is, ha a monitorokra szimplán csak kiterjesztjük a munkaasztalt. Ezt szlenges kifejezéssel élve nem valós többmonitoros megvalósításnak nevezzük, és az utóbbi tíz évben megjelent grafikus vezérlők közül, majdnem mindegyik támogatja legalább egy extra kijelző erejéig.
A nem valós megoldás hátránya, hogy a kijelzőket megkülönbözteti az operációs rendszer, így logikai szinten annyi munkaasztal születik, amennyi monitor van az adott grafikus vezérlőre kötve. Ennek megfelelően ez a megvalósítás semmilyen formában nem paraméterezhető, nem lehet beállítani a megjelenítők közötti káva korrekcióját, illetve az operációs rendszer csak az elsődleges kijelzőn megjelenő tartalmakat képes gyorsítani, vagyis egy GPU erejére építő játék a másodlagosnak beállított monitoron nem fog futni.
A nem valós többmonitoros technológiához egyébként nem szükséges speciális driver, és a kijelzők kiterjesztése a operációs rendszer erre kialakított kijelzőkezelőjében paraméterezhető. A 2009-es esztendő ősze előtt megjelent grafikus vezérlők nagyon nagy többsége ezt a megvalósítást használja, illetve a modern rendszerek közül az Intel és az S3 fejlesztései is. Természetesen a hardverek a támogatott monitorok számában különbözhetnek, így például az Intel Ivy Bridge processzor IGP-je az általánosan jellemző kettő kijelző helyett már hármat is kezel, de ahogy fentebb említettük ezek közül csak az elsődleges megjelenítőn futtatható GPU-val gyorsított folyamat.
Hirdetés
Az igazán jól használható megvalósításokat szimplán valós többmonitoros technológiának szokás nevezni. Ide tartozik az AMD Eyefinity, az NVIDIA Surround és a Matrox Triplehead2Go megoldása. Az alapvető működés szintjén mindegyik ugyanarra az ötletre épít, vagyis a hardverhez kötött kijelzőket egyetlen logikai megjelenítőként értelmezi az operációs rendszer. Ehhez a technikához már komplett szoftveres támogatás is szükséges. Mivel valós megoldásról van szó, így a nem valós technológia hátrányai egy csapásra eltűnnek, azaz mindegyik ismert rendszer jól paraméterezhető, beállítható a kijelzők közötti káva korrekciója, illetve minden egyes megjelenítőn probléma nélkül gyorsítható az adott, GPU erejére támaszkodó tartalom.
Ezeknél az alapvető dolgoknál azonban sokkal többet kínálnak a valós többmonitoros technológiák, de az extrák már a gyártók által prioritást élvező fejlesztésektől függnek. Éppen ezért az alapokat tekintve ugyan megegyezik a fentebb említett három cég megoldása, de a részletekben azért vannak eltérések, amelyeket lentebb részletezünk.
Matrox Triplehead2Go
A Matrox Triplehead2Go tekinthető a legrégebben bevezetett megoldásnak, és alapvetően az a különleges benne, hogy bármilyen DisplayPort kimenettel rendelkező grafikus vezérlővel működik, mivel egy külsőleg csatlakoztatható adapterről van szó. A rendszer legfeljebb három kijelzőt képes kezelni, a maximálisan támogatott felbontás pedig 5760x1080 pixel, és mindegyik monitornak azonos felbontáson kell működnie. A Matrox három hardvert kínál megvásárlásra, függően a használni kívánt monitoroktól, amelyek rendelkezhetnek D-Sub, DVI, vagy DisplayPort bemenettel.
Matrox Triplehead2Go
Sajnos a Triplehead2Go a legdrágább megoldás az elérhető technológiák közül, ami köszönhető annak, hogy külön hardvert igényel, de ugyanakkor ez az egyetlen alternatíva azokhoz a rendszerekhez, amelyek nem támogatnak direkten egyetlen valós többmonitoros technológiát sem. Sajnos nem lehet elmenni a hibák mellett sem szó nélkül. A Triplehead2Go nem versenyképes a teljes értékű gyári támogatást élvező Eyefinity és Surround technológiákkal. Többek között állandó probléma, hogy a káva korrekcióját minden újraindításnál el kell végezni, a grafikus driverekkel való együttműködés nem a legjobb, ami főleg a limitált felbontástámogatás formájában a legnyilvánvalóbb, illetve a játékokkal való kompatibilitás is viszonylag gyenge, mivel az alkalmazás által használt HUD jellemzően a két szélső kijelzőre lesz rajzolva. Továbbá a videoanimációk sokszor nem csak a középső megjelenítőn lesznek lejátszva, azaz ezek fix képaránya a háromszorosára lesz széthúzva. A Windowsban a munkaablak mérete csak az adott kijelzőre maximalizálható, illetve a tálca elhelyezése nem paraméterezhető.
NVIDIA Surround
A valós többmonitoros technológiák közül ez tekinthető a legfiatalabb rendszernek. Mivel gyári drivertámogatást élvez mentes a kellemetlen kompatibilitási gondoktól, így viszonylag sok felbontás között lehet választani. A hardver szempontjából a rendszer többféle kiépítésben üzemelhető be. A GeForce 400 és 500 sorozatba tartozó VGA-kból mindenképpen SLI konfigurációra van szükség három kijelző meghajtásához, és a monitorokat a DVI kimenetekre kell kötni. A GeForce 600 sorozatba tartozó kártyák már önmagukban is képesek meghajtani négy kijelzőt, melyek közül kettőt DVI, egyet HDMI és egyet DisplayPort interfészre kell csatlakoztatni.
NVIDIA Surround
A funkcionalitás tekintetében a kávakorrekció tökéletes, és igény szerint elmenthetők a beállítások, vagyis elég egyszer konfigurálni; emellett értékes extra, hogy egy billentyűparancs segítségével ki-be kapcsolható a korrekció. A Surround maximum 7680x1600 pixeles felbontást támogat, plusz az opcionális negyedik kijelzőt, emellett nem kell minden monitornak ugyanazt a felbontást használnia, de ez a szabadság a logikailag összekapcsolt kijelzők esetén azért némileg limitálva van. A Windowsban a munkaablak mérete csak az adott kijelzőre maximalizálható, továbbá a tálca igény szerint a középső monitorra helyezhető.
A játékokban a kompatibilitás nagyon jó, de bizonyos programokban azért előfordulnak kellemetlenségek, így a HUD pozíciója esetlegesen két szélső kijelzőre lesz rajzolva, illetve a videoanimációkat is széthúzhatja a rendszer mindhárom kijelzőre.
AMD Eyefinity
Az Eyefinity tekinthető a valós többmonitoros technológiák közül a legmodernebbnek, amit annak is köszönhet, hogy több éve fejlesztik már, és a gyári támogatás mellett a paraméterezhetősége rendkívül rugalmas. A rendszer kettő, három, négy, öt és hat kijelzőt kezel a legkülönfélébb összeállításokban, de speciális kiegészítőkkel és több VGA bevetésével a monitorok száma megsokszorozható. A hardver tekintetében Radeon HD 5000, 6000 és 7000 szériás megoldásra van szükség, ám ezen belül nagy a szórás, hogy mely termék hány kijelzőt támogat. Három minimum garantált, de az új generációs megoldások jellemzően hattal is megbirkóznak. A technológia megkötése, hogy három monitor mellett egy, míg hat monitorral kettő kijelzőt DisplayPort kimenetre kell kötni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor aktív átalakítót kell vásárolni, és azzal kell csatlakoztatni a DisplayPort bemenettel nem rendelkező megjelenítőt.
AMD Eyefinity
A funkcionalitás tekintetében a rendszer mentes a kellemetlen kompatibilitási gondoktól, a felbontás tekintetében pedig rendkívüli szabadságot nyújt, így 16000x16000 pixeles paraméterig lényegében bármi beállítható, és a logikailag összekötött kijelzőkhöz is korlátok nélkül rendelhetők egyéni felbontások. A kávakorrekció tökéletes, és igény szerint elmenthetők a beállítások, vagyis elég egyszer konfigurálni, nincs azonban billentyűparancs a ki-be kapcsolásra. A Windowsban a munkaablak mérete alapesetben a teljes összeállításra maximalizálható, de a HydraVision segítségével ez egy kijelzőre, illetve kijelzőcsoportra is lebontható, emellett a tálca igény szerint bárhova elhelyezhető.
A játékokkal való kompatibilitás jellemzően tökéletes. Ez főleg annak köszönhető, hogy a legtöbb fejlesztő az adott program többmonitoros támogatását az Eyefinity SDK-val írja, amit az AMD fejleszt, így a HUD pozíciója az Eyefinity Gold minősítést szerző játékokban a középső kijelzőre kerül, illetve a fix képarányú videoanimációk sem terjednek ki az összes kijelzőre.
Az Eyefinity rendelkezik egy 2.0-s verzióval is, ami egy értékes extrát vezet be a fentiek mellett, melyet csak a Radeon HD 7000 szériás grafikus vezérlők támogatnak. Az úgynevezett Discrete Digital Multi-Point (DDM) Audio funkció segítségével minden egyes kijelzőhöz dedikált nyolccsatornás hangfolyam rendelhető.