A szín nem más, mint egy felületről visszavert, adott hullámhosszú fény. S itt merül fel a kérdés: „visszavert, de honnan?” - legújabb, fényes felületű TFT monitor kijelzőjéről? Matt, fényes papírról? Vászonról, vagy egy fotóalbum speciális lapjairól? Elcsodálkoztunk már valaha azon, hogy fényképeink ragyogó színvilága miért néz ki annyira másképp számítógépünk kijelzőjén, majd megint (akár) teljesen másképp kinyomtatva?
Minden eszköz más és más eljárást használ a színvisszaadásnál. Talán a legkönnyebben magyarázható ez a viselkedés a fekete és a fehér alapján: képernyőnk malmozik a fekete megjelenítésénél, azonban nyomtatónknak kemény munkát kell végeznie ahhoz, hogy „igazi” feketét dobjon ki magából - míg printerünk „unatkozik” a fehér felületek reprodukálása során, monitorunk vért izzad eközben. Nem csak hogy teljesen eltérő (technológiai) folyamatokkal találkozunk az egyes eszközök színreprodukciójánál, de gyakran teljesen eltérőek az alapszínek is. Kijelzőnk RGB (red, green, blue, avagy vörös, zöld és kék), nyomtatónk pedig CMYK (cyan, magenta, yellow, black, avagy cián, bíbor, sárga és fekete) színekből épít.
Mi a csuda?
Hirdetés
Monitorunk három alapszínből (RGB(1)) szimulálja színárnyalatok millióit. Mivel ez egy additív(2) és megvilágításos folyamat, a legtöbb monitor tágabb színskála (több szín) megjelenítésére képes, mint a nyomtatók zöme. A printerek négy alapszínből (CMYK) keverik ki a színeket szubtraktív(3) eljárással.
„Na, és? Nyomataim jól néznek ki!” - Valószínűleg nagyon jó meghajtószoftvere van a nyomtatónknak, ami remek munkát végez az RGB színek CYMK-ra való fordítása során. A papírtól és a nyomtató driverének beállításaitól függően igen eltérő eredményeket kaphatunk nyomtatás során.
A véletlen kiszűrése érdekében a jártasak színprofilokat alkalmaznak, tág színskálát használnak retusálás során, ismerik a 16 bit előnyeit és a megfelelő formátumba konvertálják képeiket, ha azokat az interneten, vagy e-mailben szeretnék megosztani másokkal.
Profil és színskála (gamut)
A színprofil egy adott eszköz műszaki (szín-) képességeinek részletes leírása. Ha egyforma színvilágot szeretnénk, akkor mindenképp használjunk színprofilt monitorunkhoz, nyomtatónkhoz ÉS az alkalmazott papírhoz!
A színskála meghatározza, hogy az adott színtéren belül, egy adott helyen hány színárnyalatot lehet használni. Míg az sRGB-nek viszonylag korlátozott számú használható színárnyalata van, más színterek, mint például az Adobe RGB, vagy a ProPhoto jóval tágabb színskálával rendelkeznek. Érdemes azonban megjegyezni, hogy attól, hogy egy „nagyobb” színtérben dolgozunk, még a nyomtatónk azt nem fogja tudni visszaadni. Viszont retusálás, szerkesztés közben jóval több szabad terünk marad anélkül, hogy színi hibákat okoznánk. Attól függően szükséges a színek konverziója, „összenyomása”, hogy a nyomtató milyen színskála megjelenítésére képes.
Így mindig jól csináljuk
- Első lépés: kalibráljuk a kijelzőinket! Annak érdekében, hogy nyomatban is ugyanazokat a színeket lássuk, mint a képernyőn, szükséges a monitor kalibrálása olyan színkalibrálókkal, mint például a DataColor Spyder, az Xrite ColorMunki, vagy hasonlók. Ezen műszerek mindegyike nagyjából ugyanazt végzi: mérések alapján hoznak létre színprofilt eszközeinkhez.
- Második lépés: használjunk széles színskálát és 16 bitet. A különféle színmódok eltérő mennyiségű használható színárnyalatot kínálnak. Képretusáláshoz használjunk széles színskálával bíró színteret, mint például a ProPhotót. Ebben több „megmunkálható” tónust kapunk, mintha sRGB-ben dolgoznánk.
- A legtöbb retusmunkához elegendő a 8 bit, de amennyiben mélyebbre nyúló munkát tervezünk, mint például színváltás, színeltolás, akkor sokkal jobban járunk a 16 bites színmélységgel. Sőt, ha igazán hibátlan képet szeretnénk, akkor ne JPEG képekkel, hanem nyers fájlokkal dolgozzunk: nyissuk meg őket 16-bites módban ProPhoto színtérben.
- Harmadik lépés: dolgozzunk visszafordítható, azaz non-destruktív módon! Használjunk rétegeket (layers) képszerkesztő programunkban főleg akkor, ha a színekkel és/vagy görbékkel akarunk zsonglőrködni. Ne közvetlenül az alapképen kísérletezzünk, hanem használjunk korrekciós rétegeket. Ezeknek köszönhetően gyorsan „visszacsinálhatjuk” a lépéseket, ha később meggondolnánk magunkat.
- Negyedik lépés: legyünk kompatibilisek célközönségünkkel, célmédiumunkkal. Miután 16-bites Adobe RGB-t, vagy ProPhotót használtunk a képszerkesztéshez, ne felejtsük el mentéskor „lekonvertálni” a képet, mielőtt továbbküldenénk ügyfeleinknek, barátainknak azt. Nekik nagy valószínűséggel nem lesz majd kalibrált környezetük, ezért 8-bites, sRGB-be mentett JPEG képeket küldjünk. Ugyanez vonatkozik webes használatra (Facebook, weblap stb.): konvertáljuk munkánkat sRGB színtérbe.
- Ötödik lépés: Ügyeljünk az RGB-CMYK váltásra és a nyomtatás során használt alapanyagra. Mivel nyomtatónk CMYK-t használ, ezért mindig a legfrissebb drivert használjuk a printerhez. A gyártók folyamatosan frissítik, javítják meghajtóikat (már amelyik, ugye), ezért érdemes arra ügyelni, hogy ezekből és a specifikusan a nyomtatónkhoz készített színprofilokat használjuk munkánk során. Minden nyomtatásnál ügyeljünk arra is, hogy épp milyen papírra megy ki a kép - az alapanyagnak megfelelő profilt válasszunk!
------
(1) Miért pont RGB? A 18. század végén Thomas Young trikromatikus színelméletével rámutatott arra, hogy maga a színlátás a szemben lévő háromféle fotoreceptor segítségével megy végbe. A háromféle csap külön-külön a piros, a zöld és a kék színekre érzékeny. Ewald Hering szerint a színlátás alapja a színellentétek érzékelése, aminek kiindulópontjaként három, ellentétes színekből álló színpárt vett alapul. Nagyjából az 1970-es évekre jöttek rá Edwin Land kutatásának köszönhetően, hogy az előbb említett két elmélet egymásnak nem mond ellent, sőt kiegészítik egymást. Ez alapján a három alapszín a szem működésének, míg a hat alapszín a látás tudati részének az alapja. (Forrás: wikipedia)
(2) Additív színkeverés: Az additív vagy összeadó színkeverés alapja, hogy minden szín, illetve színárnyalat megalkotható a három alapszín, azaz a kék, a piros és a zöld megfelelő arányú keverésével. A színárnyalatok mellett a fehér és a fekete színek is létrehozhatók ezekből az alapszínekből, mégpedig a következő módon: amennyiben a három szín egyenlő arányban van, úgy a fehér, amennyiben mindegyik hiányzik, úgy a fekete szín érzetét kapjuk. Az additív színkeverés módszerén alapul a színes televízió, illetve minden színes kijelzős elektronikai készülék, például a számítógép monitora. (Forrás: wikipedia)
(3) Szubtraktív színkeverés: Az additív színkeverés ellentéte a szubtraktív vagy kivonó eljárás. Ebben az esetben nem a színek összeadásáról van szó, hanem épp ellenkezőleg: az összetevők kivonása eredményez új színt. Alapszínei a sárga, a cián és a magenta. A szubtraktív színkeverést a festészetben, a színes nyomtatásban, színes fényképezésben alkalmazzák. (Forrás: wikipedia)