Nézzük meg, miket eredményez, ha kisebb az érzékelő, mint a full-frame (36 x 24 mm). Az első dolog, amit azonnal észrevehetünk, hogy az objektívek látószöge szűkül ahogy csökken az érzékelő mérete. Ezt a hatást nevezzük "gyújtótávolság szorzónak” (Focal Length Multiplier). Ez számokkal is kifejezhető: azt jelenti, hogy hányszor kisebb a képátló a 35 mm-es rendszerhez képest.

Könnyen kiszámolható, hogy a Canon APS-C gépeinél 1.62, a Nikon DX formátumánál 1.52, az APS-H-nál pedig 1.28 ez a szorzó. Ha már ismerjük ezeket a szorzókat, könnyen kikövetkeztethetjük, hogy egy 28 mm valós fókusztávval rendelkező objektív Canon APS-C gépen úgy viselkedik képkivágás szempontjából, mintha a full-frame gépre egy kb. 45 mm-es objektívet tettünk volna (28 x 1.62 = 45.36).

Sokszor látni híreinkben, cikkeinkben olyan hivatkozást, mikor egy objektív mellé odaírjuk, hogy eqv. 28 - 100 mm. Ilyenkor nem a valós, fizikai gyújtótávolságot adjuk meg, hanem az egyenérték gyújtótávolságot (Equivalent Focal Length). Tehát, ha valahol olyat olvasunk, hogy eqv. 45 mm, akkor tudnunk kell, hogy az adott rendszer olyan képet ad, mint a 35 mm-es rendszerben egy 45 mm-es objektív adna.

És mi az a FOV? Legegyszerűbben úgy lehet kifejezni, hogy a világ azon szelete, amely a fényképezőgép számára látható az objektíven keresztül. Az AOV (magyarul képszög) gyakorlatilag ugyanezt fejezi ki. A kettő között a fő különbség az, hogy míg a FOV lineáris mértékegységekkel (méter, centiméter) van megadva, addig az AOV fokokban (°). Ha egy objektív adatlapját megnézzük, találkozni fogunk a képszöggel is: ha fix, akkor egy értéket adnak meg, ha zoomobjektív, akkor a nagylátó és tele végén mérhető érték fog szerepelni, pl.: a Nikkor 35/1.8 DX képszöge 44°-os. Minél nagyobb az AOV értéke, annál "nagyobb” látószögű az objektív.