A projektorok termékcsoportjában a technikai specifikációk között kiemelt szerep jut a fényerőnek (helyesen fényáramnak), ez ugyanis alapvetően meghatározza, hogy egy vetítő milyen körülmények között használható. Kis maximális fényerő mellett ugyanis csak tökéletesen besötétített helyiségben, ideális körülmények között vethető be egy adott modell, míg nagy fényerőnél értelemszerűen akár egy világos szobában, irodában, tárgyalóban vagy iskolai előadóban is beválhat.

A projektorok sajátossága, hogy fényerejük a kép középpontjában nagyobb, mint a széleken, ezért a gyártók sokáig értelemszerűen a középen mért adatokat adták meg, ami a kép egészére vonatkozóan megtévesztő volt. Még arra is akadt példa, a középponti fényereje 70 (!!) százalékkal nagyobb volt, mint a sarkoké. Emiatt Amerikai Nemzeti Szabvány Intézet, azaz az American National Standard Institue (ANSI) vezetésével kidolgoztak egy olyan módszert, amely közelebb hozza a mérési adatokat a valósághoz.

Az ANSI szabvány szerinti fénymérés totálisan sötét helyiségben zajlik le. A projektorral egy tökéletesen homogén fehér felületet hoznak létre, amelyet 3x3 egyenlő méretű részre szabdalnak. A fényerőt minden egyes ilyen négyzet közepén megmérik, és az így kapott adatokból átlagot számolnak, így születik meg a technikai specifikációkban megadott fényáram, azaz az ANSI Lumen érték. Egy otthoni használatra szánt házimozi projektornál nincs szükség többre 2-3000 ANSI Lumennél. Az üzleti szférában ennek a duplája is elkél, hiszen az irodákat, előadókat sokszor nem lehet teljesen besötétíteni. A kisméretű, hordozható piko projektorok szegmensében még mindig csak pár száz ANSI Lumen a plafon, azaz e termékek egyelőre még filmnézésre sem igazán alkalmasak.