A memóriák legfőbb ismert paramétere az órajel, de ennél összetettebb a sebességre vonatkozó kérdés. A lapkákhoz ugyanis még időzítési paraméterek is tartoznak. A könnyebb érthetőség érdekében a memóriát a legegyszerűbb táblázatként, vagy inkább tárolómátrixként elképzelni, a bejegyzések eléréséhez pedig szükség van arra, hogy a memóriacímből oszlopcímet (CAS, vagyis Column Address Strobe), illetve sorcímet (RAS, vagyis Row Address Strobe) állítson elő a rendszer. A gyártók négy fő értéket adnak meg: sorrendben a CL-t, a tRCD-t, a tRP-t és a tRAS-t. Ezek pontos definícióját alább lehet olvasni:
- CAS Latency (CL): meghatározza, hogy a memóriában egy oszlop kijelölése és az adatok kimeneti regiszterbe történő megérkezése között hány órajelnek kell eltelnie.
- RAS-to-CAS Delay (tRCD): meghatározza, hogy hány órajel szükséges a sor meghatározása és az oszlopot megcímző jel elküldéséhez.
- RAS Precharge Time (tRP): meghatározza, hogy hány órajel szükséges az áramkörök feltöltéséhez a sor megcímzése előtt.
- Row Active Time (tRAS): meghatározza, hogy hány órajelnek kell eltelnie két különböző sor megcímzése között.
A fenti paraméterekből önmagában nem érdemes kiindulni, mivel a memória késleltetését az órajel is befolyásolja. Ennek megfelelően a memória sebessége az órajel és az időzítések együttes értelmezésétől függ. Általánosan elmondható, hogy minél magasabb az órajel, és minél kisebbek az időzítési értékek, annál gyorsabb a memória.
A manapság elterjedt DDR3-as szabványnál egy másik tudástár anyag részletezi, hogy a bizonyos effektív órajelekhez tartozó időzítési paraméter milyen ciklusidőt eredményez.
Fontos megjegyezni, hogy az integrált grafikus vezérlő processzorba költöztetésével a PC-k érzékenyebbek lettek a memória órajelére, így az alacsonyabb időzítési paraméterek ugyan hoznak a konyhára, de magasabb órajellel több sebességet lehet nyerni, mint alacsonyabb időzítési paraméterekkel.
