Az e-ink kijelzők apró, áttetsző folyadékot tartalmazó cellákból állnak, melyekben pozitív töltésű fehér és negatív töltésű fekete pigmentrészecskék úszkálnak. Legalábbis addig, amíg feszültséget nem kapcsolnak a cellák fölött és alatt húzódó elektródákra. Ilyenkor a festékszemcsék töltésüknek megfelelően rendeződnek, alkotnak sötét vagy világos képpontot.
A technológiából következik, hogy az e-tintás kijelzők szürkeárnyalatos képet adnak – bár létezik már színes verzió is, túlzottan nem terjedt el, mert időközben a tabletekben használt IPS, AMOLED és egyéb technológiák kerültek előtérbe. Jelenleg a csúcsmodellek négybitesek, tehát tizenhat árnyalat megjelenítésére képesek, de kereskedelmi forgalomban inkább a három bit (nyolc árnyalat) jellemző. A képek finomítására a nyomdaiparban régóta használatos dithering eljárást használják.
Színe mellett még egy komoly korlátja van az e-tintás kijelzőknek: válaszidejük. A pigmentrészecskék beállításához még a gyorsabb, Vizplex paneleknek is 740 ms-ra van szüksége. Mindezek mellett viszont van egy óriási előnyük is: amikor a képpontok beálltak, a kijelző már nem igényel további energiát. Háttérvilágítása sincs, így összességében az ilyen kijelző fogyasztása rendkívül alacsony. Fontos még megjegyezni, hogy a technológia az LCD-khez képest kevésbé érzékeny a külső behatásokra.
