Gordon E. Moore még a hatvanas évek közepén állapította meg azt a tapasztalati törvényt, amire a chipfejlesztő cégek máig alapoznak, mint irányadó megfigyelés. A Moore-törvény leggyakoribb megfogalmazása szerint az integrált áramkörökben lévő tranzisztorok száma másfél évente megduplázódik. Ezt alapvetően a gyártástechnológia fejlődése teszi lehetővé azzal, hogy az említett időintervallumot figyelembe véve jelentősen csökken az egy tranzisztorra levetített normalizált költségek száma.
Valójában a Moore-törvény eredeti megfogalmazásban nem pont így szól, sőt maga Gordon E. Moore sem tekint rá törvényként, csak egyszerű megfigyelést tett közzé. Állítása szerint a legalacsonyabb árú komponens összetettsége évenként nagyjából a kétszeresére nőtt. Ezt a megfigyelést ültette át a rövidtávú jövőbe, vagyis leírta, hogy a fejlődés üteme nem fog jelentősen változni, de nem kizárt, hogy növekedés lesz tapasztalható. Hosszabb távon már bizonytalannak írta le a növekedést, de az adatok alapján nem volt oka feltételezni, hogy az eredetileg megfigyelt konstans ütem nem biztosítható egy évtizedes távlatban.
Gordon E. Moore
A megfigyelést először Carver Mead professzor nevezte törvénynek, és az ipar is felfigyelt rá. Gordon E. Moore 1975-ben átfogalmazta a törvényt, és az új megfigyelések szerint a legalacsonyabb árú komponens összetettsége már csak két éves intervallumban nő nagyjából a kétszeresére. Felmerülhet a kérdés, hogy a leggyakrabban használt megfogalmazás során honnan is eredhet a másfél évenkénti ütem? Nos, ezt David House fogalmazta meg, aki Gordon E. Moore munkatársa volt. Az eltérő leírások miatt az eredeti megfogalmazást máig pontatlanul idézik, és Gordon E. Moore ekkortájt többször is kijelentette, hogy ő két éves időintervallumról írt a jellemzően használt másfél éves helyett.
A Moore-törvényről elmondható, hogy kialakulásának története igencsak különös, főleg annak köszönhetően, hogy rengeteg szaklap hibásan idézte. Az iparágra azonban nagy hatással volt, mivel a gyártók a megfigyelésre célként tekintettek, így alapvető elvárásnak számított a növekedés prognosztizált ütemének betartása. A Moore-törvény éppen ezért önbeteljesítő jóslattá vált, és alapvetően ennek köszönheti azt, hogy széles körben ismert, még ha sokszor nem is úgy van megfogalmazva, ahogy azt Gordon E. Moore eredetileg leírta.
A megfigyelés egyébként elméleti szinten akármeddig életképes, de az egyre komplexebb és folyamatosan dráguló chipgyártás következtében 2014-2015-ben elértük azt, hogy az egy tranzisztorra levetített normalizált költségek nem csökkennek a kisebb csíkszélességre való átállás hatására, ami gyakorlatilag életképtelenné teszi a Moore-törvényt.
