Wooting 80HE

Pár hónappal ezelőtt több mágneses kapcsolós játékos billentyűzetet is kipróbáltunk: akinek esetleg semmit nem mondanak azok a kifejezések, mint a „rapid trigger” vagy a „hall effektus”, az mindenképp a korábbi cikkel kezdje az olvasást, mert egyébként nem feltétlenül fogja érteni, hogy ezen tesztünk tárgya miért is különleges.

Az akkori mezőny tagja volt a játékosok által nagyra értékelt Wooting 60HE+ modell, tesztünk pedig megerősítette, hogy a hype nem véletlen, egy elképesztően gyors, kiváló szoftveres támogatással rendelkező modellről van szó, amelynek egyetlen „problémája” a 60%-os méret, ez ugyanis nem mindenki számára ideális. Ezt a gyártó is érezte, nagyjából fél évvel ezelőtt el is indítottak egy előrendelői kampányt egy nagyobb modellre, ami óriási sikerrel és közel 7,5 millió eurós bevétellel zárult, a hozzá készült videó pedig rendkívül szórakoztatóra sikerült.

Bár a gyártás pár hetet csúszott, végül még szeptemberben, az elsők között kaptunk egy tesztpéldányt az új, Wooting 80HE nevű billentyűzetből, amely nem csak méretében változott, hiszen rengeteg apró finomhangolás is történt annak érdekében, hogy a TKL méretosztályban is egy Wooting eszköz legyen a koronázatlan király. A csomagolás kapcsán mondjuk nem volt szükség sok módosításra, a doboz továbbra is mutatós és különleges, a billentyűzet mellett egy 2 méter hosszú, viszonylag ruganyos USB-C/USB-C szövetkábelt, egy USB Type-C/Type-A átalakítót, egy keycap kiszedő csipeszt, négy extra switchet (amelyek közül az egyik más típusú, mint a többi), 2,8, 6 és 10 fokos dőlésszöget lehetővé tevő talpakat, tartalék csavarokat és egy plasztik billentyűzetvédőt is kapunk, az új modellen viszont már hiába keressük a Wooting 60HE ikonikus fekete-sárga szíját, még rögzítési pont sincs rajta. A dőlésszöget állító talpak közül egyedül a gyárilag is felhelyezett, 2,8 fokos néz ki úgy, mintha erre a billentyűzetre tervezték volna, a két nagyobb darab elég idétlenül mutat, stabilan a helyükön vannak, az embernek mégis az az érzése, mintha nem illenének oda. De ez használat közben szerencsére nem zavaró, hiszen nem látjuk őket.

[+]

A billentyűzet kétféle házzal vásárolható meg, a polikarbonátból fekete és áttetsző (Ghost) színek érhetők el, árban nincs közöttük különbség, mi a képeken is látható, fekete változatot teszteltük. A cinkötvözet viszont körülbelül másfélszeres árat jelent, ebből fekete és fehér színek érhetők el, ez utóbbi a külföldi tesztek szerint elég könnyen karcolódik. Az eszköz mérete teljesen összeszerelve 346 x 142 x 28,4 milliméter, a tömeg a polikarbonát ház esetén mindössze 790 gramm, a cinkötvözet viszont nem meglepő módon nehéz, 2160 grammot nyom.

Az egyik legnagyobb újítás az elődhöz képest, hogy a kialakítás már gasket mount, ami sokkal lágyabb gépelési élményt eredményez, illetve a hanghatások szempontjából is előrelépés a tray mounthoz képest; viszont az általunk próbált gasket mount billentyűzetek közül az új Wooting volt az egyik legmerevebb, nem hozta azt a nagyon puha és finom érzést, amire számítottunk. Az összeszerelési minőség és az anyaghasználat korrekt, az átlagos gamer billentyűzeteknél minőségibb az eszköz, de sem prémiumnak, sem felsőkategóriásnak nem mondható: a mágneses kapcsolós megoldások közül minőségben továbbra is a Keychron Q1 HE az etalon, a nem mágneses kapcsolós, akár egyedi billentyűzetek és a Wooting között pedig tényleg könnyen érezhető a különbség. Ettől függetlenül rossznak sem mondanánk, inkább csak arról van szó, hogy itt inkább a technológiát fizeti meg az ember, nem a prémium anyaghasználtot.

Újdonság a kurzorgombok fölötti RGB-fénysáv [+]

A billentyűzetsapkákból viszonylag nagy a választék, a legolcsóbb a fekete színű ABS, kicsit drágább a fekete vagy fehér színű, dupla fröccsöntésű PBT (mi ezt teszteltük), illetve bizonyos konfigurációkhoz elérhető dye-sub PBT is, ugyanezen árnyalatokban. A minőség abszolút korrekt: könnyen lehet lejjebb és feljebb is mozogni, sok neves gyártó érezhetően gyengébb minőségű sapkákat használ, de a billentyűzet rajongók bizonyára csípőből tudnak sokkal jobb keycapeket mutatni.

A kiosztás lehet ANSI, JIS és ISO, ez utóbbinál nyelvekből angol (UK) francia, német, nordic és spanyol érhető el, tehát a magyar karaktereket csak akkor láthatunk a billentyűzeteken, ha más gyártótól rendeljük a sapkákat. Az RGB-világítás természetesen adott, gombonként címezhető, északi tájolású LED-ekről van szó, amelyek makulátlan minőségűek, a háttérvilágítás minden gombon teljesen egyenletes, halott vagy akár gyengébb zónák nincsenek, a fény eloszlása gyakorlatilag tökéletes. A legnagyobb hardveres újítás az elődhöz képest a kurzorbillentyűk fölött elhelyezkedő, 10 LED-ből álló fénysáv, amelynek lehetőségeiről a következő oldalon lehet részletesen olvasni. A dizájn véleményünk szerint nem átütő, jópofa ez a sáv, de nem nyújt wow élményt.

[+]

A felhasználó felől nézve bal hátsó sarokban kapott helyet a C-típusú USB-csatlakozó, az oldalsó részeken ezt leszámítva semmi különlegesség nincs, leszámítva, hogy maga a készülékház amolyan hullámos dizájnnal rendelkezik. Gombokból ISO kiosztás esetén 86 darabot lehet összeszámolni, a TKL kialakításból adódóan a kurzorgombok csak úgy elérhetők, mint az F-sor, extraként pedig 7 további gomb van, amelyek közül az egyik alapértelmezésben a profilváltó, a többi pedig a PrtSc/Pause/Ins/Del/PgUp/PgDn: ezeket nyilván bármire ki lehet cserélni, és utána át is lehet konfigurálni őket. A billentyűsapkák természetesen kompatibilisek a Cherry MX keresztszárakkal, a Wooting által árult szett pedig sokkal több gombot tartalmaz, mint amennyi erre a TKL modellre kell, úgyhogy igény esetén lehet variálni. Dedikált macOS gombok viszont nincsenek.

[+]

Kapcsolókból háromféle típust lehet rendelni a Wooting 80HE-hez: Wooting Lekker Switch V2-ből Linear45 és Linear60 érhető el, illetve a konfigurátorban a Gateron Jade Swtichek is elérhetők, de mivel ezek ára jelenleg háromszoros a Lekkerekhez képest, nem valószínű, hogy túl sokan választják majd őket. Az új Lekkerek teljesítménye nem változott, de a házuk teljesen újra lett tervezve, aminek köszönhetően stabilabbak, kevésbé mozognak lenyomáskor, kicsit kellemesebb a hangjuk, illetve jobban meg vannak kenve, mint az elődeik. A switchek anyaghasználata viszont változatlan: nem mágneses acélrugó, nylon alsó ház, polikarbonát felső ház, POM szár. A 45-ös modell rugója 30 gF kezdeti erőkifejtést igényel és 45 gF-es bottom outba megy át, a 60-asnál ezek az értékek 40 és 60 gF.

A számítógéppel való kapcsolat kizárólag vezetékes lehet, a 80HE akár 8000 Hz-es polling rate-et is támogat, a késleltetése 0,125 ms, csak úgy, mint a Wooting 60HE+ modellnél. A tényleges, végponttól végpontig értendő érzékelés viszont ennek ellenére jóval alacsonyabb, ezen videó tanúsága szerint 0,6 ms. Ez az érték a 60HE+-nál 1,2 ms, egy átlagos játékos billentyűzetnél pedig 4 ms.

[+]

Wooting 80HE tapasztalatok

Fontos megjegyezni, hogy ezen sorok publikálásakor a Wooting 80HE még csak előrendelhető, az első felhasználók várhatóan október legvégén fognak hozzájutni a billentyűzetükhöz, emiatt az általunk használt szoftver még nem volt minden tekintetben végleges. A beállítás a Wootility nevű szoftverrel oldható meg, amelyből az új billentyűzethez legalább az 5-ös verziót kell használni, amiből a tesztelés alatt csak a Chromium böngészőkön futó variáns állt rendelkezésre, de a megjelenésre valószínűleg elérhető lesz a Windows, macOS és Linux rendszereken futó natív változat is, hiszen a 4-es verzióból ezek is rendelkezésre állnak. A szoftver a Wooting HE60+ tesztje óta is rengeteget fejlődött, új funkciókat kapott, még felhasználóbarátabb lett.

[+]

Az első felület a gyorsbeállítási képernyő, ahol billentyűnként beállíthatjuk az aktuációs pontot, a rapid triggert, illetve itt lehet bekapcsolni az 1 ms-os teljes késleltetést lehetővé tevő Tachyon Mode-ot, amelynek használatakor nem érhetők el az RGB-effektek, és a maximális háttérvilágítás fényereje is alacsonyabb. A használatba vételkor nem is feltétlenül itt érdemes kezdeni, hanem eggyel lejjebb, a profiloknál, amelyek közül gyárilag van egy gépeléshez és egy játékhoz javasolt, de ezekhez további kettőt még hozzá lehet rakni, tehát összesen négy profilt tudunk a billentyűzet belső memóriájában tárolni. A váltás közöttük alapértelmezésben a fizikai Mode gomb megnyomásával oldható meg, de ezt természetesen máshova is lehet konfigurálni. A különféle profilok mindenben eltérhetnek egymástól, tehát nem vagyunk mondjuk csak a kiosztásra és a rapid triggerre korlátozva, az összes beállítás profilonként egyedi lehet, beleértve a világítást is.

[+]

Az aktuációs pontokat külön menüpontban is beállíthatjuk, ezt gombonként tehetjük meg, de természetesen egyszerre többet is ki lehet jelölni a szoftverben. Ez magyarul azt jelenti, hogy minden egyes gombra megadhatjuk, hogy pontosan mekkora lenyomás után regisztrálja a jelet: ennek mértéke 0,1 és 4 milliméter között állítható 0,1 milliméteres lépésközökkel, de a hardver amúgy ennél többet is tudna, mert a visszajelző felület századmilliméteres pontossággal mutatja, hogy mennyire van lenyomva egy-egy gomb, viszont valószínűleg ilyen pontossággal állítgatni teljesen értelmetlen lenne.

A következő menüpont a rapid trigger beállításoké, tehát itt lehet megadni, hogy a gomb milyen és mekkora visszaengedésekor szűnjön meg a jel. Amit ennél a funkciónál lehetséges beállítani, azt a Wootility lehetővé teszi: gombonként 0,15 és 2,35 milliméter között lehet megadni az értéket, be lehet állítani eltérő lenyomási és felengedési értéket, illetve van folyamatos rapid trigger is, ami azt jelenti, a jel csak teljes felengedéskor szűnik meg, nem az aktuációs pontnál.

[+]

Az RGB-effektek kapcsán nem is érdemes részletekig elmenni, a végtelenségig személyre lehet szabni a billentyűzetet, statikus és dinamikus effektek sokasága áll rendelkezésre, amit különféle rétegekkel végtelenül egyedivé is lehet tenni. A fénysáv beállításai külön menüpontba kerültek, ezt a felületet használhatjuk mondjuk arra, hogy megjelenítse az épp aktuális profilt, vagy mutassa, ha be van kapcsolva a Caps Lock. A megjelenésig érkezik majd legalább két háttérszolgáltatást is igénylő funkció, az egyik a LED-csík segítségével a RAM-használatot mutatja, a másik pedig a hangerőt.

[+]

Három menüpontról nem beszéltünk még: a Remap a kiosztás állítását teszi lehetővé, a Gamepod pedig a billentyűzet játékkontrollerként történő használatát oldja meg, általános vagy Xbox kontrollerként is tud viselkedni. A kompetitív játékosok számára a lényeg viszont a haladó beállítások között bújik meg: a Rappy Snappy nevű funkció lehetővé teszi, hogy ha két gomb egyszerre van lenyomva, akkor az regisztrálódjon, amelyik jobban le van nyomva.

A Snappy Tappy (SOCD) pedig két gombot összekapcsol, és a beállításainktól függően priorizál, élvezhet valamelyik előnyt, vagy lehet az utoljára megnyomott gomb is. Ez Counter-Strike-ban vagy Overwatchban elképesztő előnyt jelent az A-D párosra, gyakorlatilag tudás nélkül lehet vele counter strafe-elni, ami sok játékos szerint konkrétan csalásnak minősül: ezt ugyanis például Counter-Strike-ban scripttel is meg lehet oldani, aminek használata kizárást von maga után. Ezzel a billentyűzettel (és amúgy a Razerekkel is) viszont büntetés nélkül meg lehet csinálni, legalábbis Overwatchban, a CS2-ben már tiltották, kidob a játék, ha be van kapcsolva.

[+]

A Wooting 80HE játék közben fantasztikusan teljesített: elképesztően alacsony bemeneti értékeket produkált, az összes fent felsorolt funkció jól működött, használat közben természetesnek és villámgyorsnak érződött, valószínűleg ez a jelenleg létező leggyorsabb billenytűzet. Az új kapcsolók tényleg stabilabbak az elődeiknél, a gasket mount kialakítás pedig előrelépés, de egy picit többre számítottunk tőle, a billentyűzet ezen kialakítás ellenére is kicsit merevnek érződik.

A gépelési élmény ettől függetlenül kellemes, a kisebb testvérnél sokkal jobb, gamer szinten átlagosan jónak mondható: ha a Wooting 80HE-re úgy tekintünk, mint a kompetitív játékosok céleszközére, akkor igazából elégedettek lehetünk, hiszen jól lehet rajta gépelni, de a nem gamer modellek között nyilván vannak szövegírásra kényelmesebb modelek.

A hangzásvilág is jobb a 60HE-nél, a komoly billentyűzet-fanatikusok nyilván nem feltétlenül lesznek elégedettek azzal, ahogy az előkent, viszonylag komoly hangtompítással rendelkező 80HE a dobozból kivéve megszólal, de az ismertebb gyártók dedikált játékos billentyűzeteihez képest nagyon korrekt: finom, nem túl műanyagos és nem is fémes, illetve elég halk.

Összességében pedig a Wooting 80HE-ről elmondható, hogy egy fantasztikus céleszköz: játékra jelenleg ennél jobb billentyűzetet nem lehet találni. Az ára ennek megfelelően nem alacsony, a polikarbonát ház esetén az anyagminőséghez képest eltúlzott is talán, de a tudásba és a szoftverbe tényleg nem lehet belekötni. Mi ajánlott vételnek gondoljuk, de kizárólag a kompetitív játékosok számára: az átlagos gamereknek nincs szükségük erre a tudásra, aki pedig nem is játszik, hasonló áron talál prémium, gépelésre jobban használható modelleket is.

Wooting 80HE billentyűzet

Bocha

A Wooting 80HE modellt a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre. Megvásárolni ide kattintva lehet.