Hétfő, az én napom…
11 év. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára új, számozott Heroes of Might and Magic-részt kaptunk. A rajongótábor lelkesedése azonban ez idő alatt sem kopott meg, sőt, a sorozat hívei azóta is rendületlenül vívják a végtelenbe nyúló hadjáratokat, sokan pedig a mai napig az 1999-ben megjelent harmadik részt tartják az etalonnak. Nem véletlenül: a Heroes III olyan különös elegyét adta a körökre osztott stratégiának, a szerepjátékos fejlődésnek, a városépítésnek és a felfedezésnek, amelyet azóta sem igazán sikerült letaszítani a trónról. Ebben pedig a közösségnek is hatalmas szerepe van. Elég csak a Horn of the Abyssra gondolni, amely egy rajongói bővítésként indult, mára viszont új frakciókkal, kampányokkal, pályákkal és rengeteg finomhangolással bővíti a klasszikust, ráadásul már a GOG-on keresztül is kényelmesen elérhető. Amit érdemes előre leszögezni: az Olden Era nem taszítja le a trónról a harmadik részt, de úgy néz ki, hogy hosszú idő után nem reformálni, hanem megérteni próbálták azt, amitől a Heroes III máig működik. (És akik esetleg a negyedik részt tartanák a csúcsnak, hát nekik sem kell félniük attól, hogy valami teljesen idegen, bizarr ötletekkel teli epizódról lenne szó.)
Fontos ugyanakkor már az elején tisztázni, hogy az Olden Era jelenleg Early Access formában érhető el, vagyis a program még szó szerint félkész, aktív fejlesztés alatt áll, így hiányozhatnak belőle későbbi tartalmak, előfordulhatnak balanszproblémák, kényelmetlenségek, kisebb-nagyobb hibák, és bizonyos rendszerek még érezhetően csiszolásra várnak. Ennek ellenére nem egy üres vázról van szó. A mostani verzió már teljes értékűen játszható és jelenleg hat frakciót kínál: Lovagrend, Nekropolisz, Berek, Kaptár, Hazátlanok és Kaverna. Emellett többféle egyjátékos és többjátékos mód, a kampány első felvonása, véletlenszerűen generált pályák, kézzel készített scenáriók és pályaszerkesztő is helyet kapott benne.
[+]
A klasszikus játékmód lényegében azt hozza, amit egy Heroes-rajongó ösztönösen vár: hősöket toborzunk, sereget építünk, nyersanyagokat gyűjtünk, városokat fejlesztünk, majd a térképen barangolva semleges lényekkel, ellenfelekkel és különböző objektumokkal találkozunk. A pályán töltött idő nagy része továbbra is a jól ismert döntési helyzetekről szól: merjek-e még egy csatát bevállalni, elég erős-e a seregem egy őrzött kincshez, vissza kell-e fordulnom erősítésért, vagy inkább rohanjak előre, mielőtt az ellenfél megszerzi a kulcsfontosságú bányát? Ez az a ritmus, amelyet a sorozat legjobb részei olyan mesterien tudtak adagolni, és az Olden Era meglepően sokszor képes ugyanezt az érzést visszahozni.
[+]
A játékmódok között a Classic mellett ott van a One-Hero mód is, amely némileg feszesebb, koncentráltabb élményt ad. Itt a hangsúly egyetlen hősön van, így sokkal nagyobb súlya lesz minden döntésnek, minden veszteségnek és főleg minden rosszul időzített csatának. A játékosok külön térképen mozognak és a játék egy adott időpontjában összeereszti őket csatározni, majd miután vége, visszadobja őket a területükre, az egységek megmaradak. Aki kétszer legyőzi az ellenséges sereget, az nyer. Ez kifejezetten jó belépő lehet azoknak, akik nem szeretnének egyszerre több hőst, várost és frontvonalat menedzselni, de a veteránoknak is érdekes alternatíva, mert másfajta gondolkodást igényel – ráadásul jóval rövidebb meneteket eredményez, mint a hagyományos Classic opció. Az Arena még pörgősebb, hisz ez a gyors, közvetlen összecsapásokra koncentrál. Itt választhatunk egy hőst, hozzá képességeket, felszerelést és egységeket, aztán mehet a körökre osztott harc egy hasonló helyzetben lévő sorstárs ellen. Akinek végképp nincs ideje, de szeretne egy gyors online csatát vívni, annak kiváló lehetőség ez a mód. A kampány jelenleg még csak az első felvonással képviselteti magát, de már ebből is látszik, hogy a fejlesztők nem pusztán egy nosztalgikus homokozót akartak készíteni. Az Olden Era története Jadame kontinensére visz, ahol a különböző frakciók rivalizálását egy jóval nagyobb fenyegetés, a Kaptár megjelenése, valamint a rejtélyes, elolthatatlan tüzek rengetege árnyékolja be – már amennyire a lángok képesek árnyékolni. A történetmesélés nem forradalmi, de kellő keretet ad a hadjáratoknak, és a sorozattól megszokott módon inkább a világ hangulata, a frakciók karakterei és a pályák felépítése viszi előre az élményt – ráadásul remek tutorialként is szolgálhat a kezdőknek.
[+]
Az Olden Era sokszor tényleg képes megidézni azt a bizonyos régi Heroes-hangulatot. A térképen elszórt épületek, nyersanyagkupacok, kincsek, szentélyek és egyéb interaktív pontok gyakran nagyon ismerős logika szerint működnek. Nem feltétlenül egy az egyben másolatok, inkább olyan elemek, amelyeknél az ember rögtön érzi, hogy honnan ered az inspiráció. A látvány modernebb, részletesebb és animáltabb, de a kompozíció és a térképolvasás meglepően közel áll a klasszikus részekhez. Külön öröm, hogy a hangok és a zene is sokat tesznek ezért: a felületi effektek, a térképen hallható visszajelzések és a dallamvilág együttese képes nosztalgiát ébreszteni anélkül, hogy puszta utánérzésnek hatna. A városok ábrázolása kifejezetten szép, menedzsmentjük pedig ismerős alapokra épül. Épületeket húzunk fel, új egységtípusokat nyitunk meg, fejlesztjük a toborzási lehetőségeket, közben pedig folyamatosan figyelnünk kell az aranybevételekre, a ritkább nyersanyagokra és arra, hogy melyik héten milyen fejlesztés fér bele a gazdaságba. A hősök fejlődése, a képességválasztás, a seregek mozgatása, az utánpótlás megszervezése, az objektumok optimális sorrendben történő kipucolása és a térképen való terjeszkedés mind-mind azt a fajta stratégiai tervezést hozzák vissza, amely miatt a Heroes III-at a mai napig nehéz letenni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
