A majom mancsa
W. W. Jacobs horror novellája, A majom mancsa (The Monkey’s Paw) 1902-ben jelent meg, fókuszában pedig egy elbűvölt majomkéz áll, ami teljesíti ugyan a kívánságokat, de a sorsba való beavatkozás miatt ez mindig óriási következményekkel jár. A sztorit azóta rengetegszer adaptálták, átültették, és 1991-ben A Simpson családban is feltűnt, ami jól jelzi, hogy a kifejezés utat tört magának a mainstreambe. A majom mancsa kifejezés tehát nem más, mint a „a jól gondold meg, mit kívánsz!” gondolatmenet tömörített verziója, a figyelmeztetés arra, hogy a céljaink csalással való eléréséhez vezető út bizony nemkívánatos „mellékhatásokkal” járhat. Nos, hasonló az eset a Legacy of Kain: Ascendance-é is, ami a semmiből jelent meg, hogy 23 év szünet után az első vadonatúj epizód legyen a vámpíros sötét fantasy sagában. A rajongók vágya teljesült, megjelent egy friss rész a gondolatban már mindenki által eltemetett szériában – no de milyen áron?
A helyzet kellő értelmezéséhez érdemes röviden áttekinteni a Legacy of Kain kronológiáját. A széria 1996-ban debütál a Blood Omen: Legacy of Kainnel, aminek főhőse a címadó Kain, egy, a hatalmi hierarchia közepén elhelyezkedő nemes, akit meggyilkolnak, de nyilván vámpírként visszatér, hogy bosszút álljon. Útja során bejárja Nosgoth világát, és igen komoly, a háttérben és a sötétben szőtt terveket tár fel, amik végül a világ sorsát határozhatják meg. A felülnézetes kaland szerepjátékos elemekkel, nagy világával és érdekes mechanikáival kínált egy igen érdekes sztorit, amiben kitűnt a fantasztikus szinkronmunka, ami akkor azért ritkának számított. Ugyan a játékot a Silicon Knights fejlesztette, egy jogi vita lezárásaként a szellemi tulajdon a kiadó Crystal Dynamicshez került (akik jelenleg a Tomb Raidert is godozzák). Bárhogy is szerette volna tehát folytatni Kain és Nosgoth történetét az eredeti alkotócsapat, a sors más jövőt szánt a szériának.
[+]
Így jutunk el 1999-hez és az eredeti PlayStation egyik meghatározó videojátékához: a Legacy of Kain: Soul Reaverhez. A Crystal Dynamics eredetileg egy teljesen más játékon szorgoskodott (John Milton Elveszett paradicsomának értelmezését is beépítve), de úgy döntöttek, hogy átgyúrják a narratívát, hogy illeszkedjen az eredeti epizód történetéhez. Megszülethetett tehát Raziel, Kain egyik legfőbb hadnagya, aki már a távoli jövőben urával és fivéreivel együtt uralja Nosgothot. Raziel azonban szárnyakat növeszt, ami látszólag irigységet vált ki mesteréből: lenyesi azokat és bedobja hű szövetségesét egy kínzó örvénybe, ahol évszázadokat tölt el, mielőtt feltámasztja egy ősi istenség. Az eltorzult, megcsonkított antihős vér helyett most már lelkekkel táplálkozik, és elindul nem csupán bosszút állni mentorán – felidézve annak egykori útját –, hanem visszaállítani a vámpírok által meggyötört világba a rendet.
[+]
A kaland hamar belopta magát a játékosok szívébe, nem kis részben a később az Uncharted-szériáról ismerhető Amy Hennig kiváló történetírásának. A gótikus világ, a sötét és morbid hangulat pedig el tudta feledtetni az egyébként igen repetitív és egyszerű játékmenetet, ahol kockák tologatásával tölthettük az időt. Raziel személyiségét és egyéniségét Michael Bell fenomenálisan keltett életre, és rengeteget dobott az egészen a mély, filozofikus hangulat, ami az időutazástól kezdve a moralitás kérdéseiig tárgyalt mindent, mindezt shakespeari stílussal.
[+]
A sorozat gyűjtötte a rajongókat, és a következő években mind a Soul Reaver, mind a Blood Omen megélt egy-egy folytatást, hogy utána a 2003-as Legacy of Kain: Defiance-ben kulminálódjanak az események: egy fináléban, amiben mindkét karaktert irányíthattuk, és ki-ki saját rejtélyes útján érhetett egyfajta célba. Ezután hosszú évekig nem történt semmi: elkaszáltak projekteket, kiszivárogtattak korábbi lehetőségeket, a csapat szétszéledt, az évek pedig teltek-múltak. 2024-ben az Aspyr gondozásában napvilágot láthatott a Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered, ami modern konzolokra, feljavított grafikával és extra, a színfalak mögé betekintést engedő extrákkal várta a visszatérő és új rajongókat. A projekt élén pedig az Monika Erősová állt – online nevén Raina Audron –, aki több mint 20 éve volt aktív tagja ennek az igen eltökélt és elköteleződött rajongótábornak, ami életben tartotta ezeket az élőholtakat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
