A sebesség királya
A 2016-ban megjelent SpeedRunnersnek nem kellett sok idő, hogy előhozza az ember legrosszabb, legelkeseredettebb versenyzői énjét. Pedig hát egyszerű volt az alapfelvetés: négy szuperhős futott-vetődött-manőverezett ugyanazon a pályán, és aki kiesett a képernyőről, az ki is szállt a futamból. Lehetett falon ugrálni, csáklyával lendületet venni, rövidítéseket keresni, vagy egy jól időzített fegyverrel keresztbe tenni annak, aki épp túl magabiztosan vezetett. A szabályokat néhány futam alatt meg lehetett tanulni, a pályákból kihozható leggyorsabb útvonalakat viszont már sokkal tovább tartott kiismerni. Barátokkal éppen ettől működött olyan jól: egyik pillanatban még valaki behozhatatlannak tűnt, a következőben pedig már együtt nevettünk rajta, ahogy eltűnt a képernyő szélén. A King of Speed ezt az alapot viszi tovább: továbbra is a lendület megtartása, a csáklya okos használata és a többiek kijátszása dönti el a futamokat. A különbség elsősorban a körítésben és a kínálatban látszik: megújult a látvány, háromdimenziós hátterek kerültek a pályák mögé, visszatérő és új hősök közül választhatunk, valamint friss eszközök is bekerültek a régi kedvencek mellé. Nyolc pálya két-két változata szerepel a játékban, az online futamokban pedig már akár nyolcan is versenyezhetnek.
A módválasztékot sem lehet azzal elintézni, hogy kaptunk még néhány pályát. A Quick Play a kötetlen online meccseknek ad helyet, a Ranked azoknak szól, akik komolyabban vennék a győzelmet, és már külön egy-az-egy-elleni rangsorolt mód is van. Emellett ott a nyolcfős verseny, a 64 résztvevőre épülő kieséses torna, valamint a Playground, ahol a megszokott szabályokat variálják meg vadul. Saját lobbyban és helyben is rendezhetünk futamokat, botok ellen pedig akkor is lehet gyakorolni, ha éppen nincs kéznél ellenfél. Választék tehát akad bőven – más kérdés, hogy egy online játékban ezek mennyit érnek, ha a játékosokkal nehéz összekerülni. Az első részt annak idején rengeteget játszottuk a barátaimmal, így különösen kíváncsi voltam, elő tudja-e hozni a folytatás ugyanazt a hangulatot. Egy barátommal szerencsére sikerült együtt is kipróbálni, és ilyenkor gyorsan kiderült, hogy a SpeedRunners továbbra is képes szórakoztatni. Amikor egyszerre próbáltunk átjutni egy akadályon, vagy rossz ütemben használtunk el egy eszközt, megint volt min nevetni. Ráadásul a botok sem csak díszletnek vannak, néha úgy elvertek minket, hogy csak pislogtunk.
[+]
Az egyjátékos kampány a korábbi történetet folytatja, és igyekszik változatosságot vinni a futásba. A hagyományos versenyek mellett vannak meghatározott számú körből álló futamok, felülről érkező lövedékekkel nehezített pályák, időre teljesítendő szakaszok és főellenfelek is. Ez jól hangzik felsorolva, játék közben viszont nem éreztem, hogy a történet önmagában különösebb okot adna a végigjátszására. Arra jó lehet, hogy megismerjük a hősöket, a pályákat és a mozgás alapjait, mielőtt mások ellen indulnánk „harcba”. Csakhogy ennek a felkészülésnek akkor lenne igazán értelme, ha utána gond nélkül találnánk versenytársakat.
[+]
Hirdetés
Nálam éppen itt futott falnak a játék. Az online módokban alig találtam másokat, máskor szerverhibára hivatkozva dobott vissza a keresés. A nyolcfős futamot egyáltalán nem tudtam érdemben kipróbálni: legfeljebb egyetlen játékost talált mellém a rendszer, ketten pedig nehéz megítélni, mennyire működik az a káosz, amelyre ezt a módot kitalálták. A SpeedRunners lényege az, hogy emberek próbálnak túljárni egymás eszén – ha ehhez nincs kivel pályára lépni, a folytatás legfontosabb ígéretéből maradunk ki. A baráttal való játék sem olyan gördülékeny, mint szeretnénk. Külön létrehozott lobbyban tudtunk együtt futni, de közösen nem tudtunk egyszerűen belépni a különböző online módok keresésébe. Pedig pont az lett volna kézenfekvő, hogy összejövünk ketten, majd együtt keresünk további ellenfeleket. A saját meccs botokkal valamennyire áthidalja ezt, és így is lehet jókat játszani, de a gépi ellenfelek nem pótolják azt a kiszámíthatatlan hülyéskedést, amiért az első részt annyira szerettük.
[+]
A SpeedRunners 2: King of Speed alapja továbbra is nagyszerű, és amikor végre összeáll egy meccs, könnyű meglátni benne azt a játékot, amelyre vártam. A több mód, az új eszközök és a nyolcfős futam ígérete mind jól illik a sorozathoz. Jelen állapotában mégis nehéz ajánlani: a kampány kevés ahhoz, hogy egyedül elvigye a hátán, az online rész pedig egyelőre túl megbízhatatlanul működött. Remélem, hogy ezen javítanak, mert szívesen veszítenék újra a barátaim ellen – előbb azonban jó lenne találni még néhány embert a rajtvonalnál.
A SpeedRunners 2: King of Speed PC-re, PlayStation 5-re, Xbox Series konzolokra, valamint Switchre jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó TinyBuild biztosította.
Összefoglalás:
A folytatás megőrizte az első SpeedRunners könnyen tanulható, barátokkal különösen szórakoztató versenyeit, és több pályaváltozattal, eszközzel és játékmóddal bővítette őket. Kaptunk egy kampányt, ami legfeljebb bemelegítésnek jó, az online játékot viszont a nehézkes játékoskeresés és szerverhibák fogják vissza. Így a játék jelenleg leginkább azoknak működhet, akik már eleve össze tudnak hozni egy saját társaságot – ha ez nem sikerül, akkor érdemes inkább másfelé nézelődni.
A SpeedRunners 2: King of Speed legfőbb pozitívumai:
- Az első rész szórakoztató versenyzése megmaradt
- több pályaváltozat, eszköz és játékmód került bele
- barátokkal és botok ellen is tudnak emlékezetes meccsek születni
A SpeedRunners 2: King of Speed legfőbb negatívumai:
- Nehéz online játékosokat találni
- barátokkal nem lehet együtt online keresgélni
Balga Bence
