Hirdetés

Vélemény: 3D és UHD – riasztó párhuzamok

A 3D bukása

Öt évvel ezelőtt a tévés iparág még a 3D lázában égett, a piaci résztvevők egymásra licitálva bizonygatták, hogy a térhatású megjelenítés forradalmasítja majd a szórakoztatóelektronika világát. A gyártók egymás után jelentették be 3D-s készülékeiket, és mindenki tényként kezelte, hogy rövid időn belül özönleni fognak a 3D filmek, illetve a nézők otthonaikban 3D tévéadások tömegei közül választhatnak majd.

A tévékkel, projektorokkal és médialejátszókkal nem is volt gond, ezek tényleg a boltokba kerültek, az első időszakban természetesen igen magas áron. Később egyre nagyobb lett a kínálat, a középkategóriában is megjelentek a 3D-s megjelenítőeszközök, azonban a tartalomszolgáltatás csak nem akart normálisan beindulni. Akadt néhány film, illetve egy-két gyöngécske próbálkozás a kísérleti 3D-s tévéadásokkal, de ennyiben ki is merült a dolog. Úgy tűnt, hogy az egész csak a gyártóknak fontos igazán, illetve egész pontosan az, hogy így, újdonságot ígérve próbálják meg rásózni az emberekre újabb és újabb készülékeiket. A világot valahogy nem kapta el a 3D-őrület, és ezen a 2D->3D konverzió sem segített.

Utóbbinak az az oka, hogy az így megszülető térhatású anyag minősége jó esetben is csak megközelíteni tudja az eredetileg is 3D-ben felvett filmekét, videókét, tévéadásokét. És akkor még szót sem ejtettünk a kötelező kiegészítőkről, azaz szemüvegről, amelyek ugyan idővel egyre könnyebbé és komfortosabbá váltak, de továbbra is kényelmetlen kompromisszum megkötésére kényszerítik a felhasználót. Ma ott tartunk, hogy a 3D-ről gyakorlatilag már senki nem beszél, annak ellenére, hogy a legtöbb tévében megtalálható ez a funkció. A kevés meglévő tévéadás is eltűnt, akad egy-két film, amely elérhető ily módon, de ezzel ki is fújt a dolog.

Kísért a múlt

Amikor két és fél évvel ezelőtt bemutatták az első Ultra High Definition felbontású, kereskedelmi forgalomba is kerülő televíziókat, joggal lehetett reménykedni abban, hogy máshogy alakulnak majd a dolgok, mint a 3D esetében. Egyrészt nincs szükség semmilyen idegesítő kiegészítőre a hozzáadott érték, tehát a nagyobb felbontásból adódó előnyök kihasználásához, másrészt tényleg adta magát, hogy a piaci résztvevők – okulva a tapasztalatokból – nem lépnek kétszer ugyanabba a folyóba, azaz nem követik el még egyszer ugyanazokat a hibákat.

Ehhez képest viszont a helyzet mégis nagyon hasonló, hiszen ha valaki megvesz egy 4K televíziót, akkor egész egyszerűen nemigen tud mit nézni rajta UHD felbontásban, amiben ezúttal ráadásul a gyártók is ludasak valamelyest. No nem a tévékről és projektorokról van szó, mert azok kínálata óriási, tényleg mindenki találhat kedvére valót, és vannak köztük egészen emberi áron elérhető darabok is. A lejátszókkal viszont komoly gond van, illetve pontosabban ezek hiánya okozza a problémát.

A tévékbe épített médialejátszó alkalmazások az ilyen fájlokkal egyelőre nem boldogulnak, és hiányoznak a 3840x2160 képpont felbontású videók kezelésére képes dedikált asztali eszközök is. Ennek egyik fő oka, hogy mind a mai napig nem sikerült kidolgozni a 4K Blu-ray formátumra vonatkozó szabványokat. A Blu-ray szövetség szerint erre 2015 végéig kell várni, pedig ezzel kellett volna kezdeni az egész UHD projektet. Agyrém. Főleg azért, mert a Sharp-féle BDXL formátum által kínált tárolókapacitás elég lenne ahhoz, hogy a filmek jó részét optikai hordozón is piacra lehessen dobni.

Az pedig tényleg hab a tortán, hogy a boltokban megvásárolhatóak ugyan 4K Blu-ray lejátszónak nevezett eszközök, azonban ezek neve megtévesztő, hiszen csupán a hagyományos felbontású tartalmak felskálázására képesek. Ez a szolgáltatás egyébként ma már gyakorlatilag minden UHD televízióban megtalálható, ami jelzi, hogy a gyártók tisztában vannak a problémával és tenni is akarnak ellene. Van is értelme ennek a funkciónak, de azért azt fontos leszögezni, hogy az így feljavított végeredmény még csak távolról közelíti meg egy valódi 4K videó, film vagy tévéadás minőségét.

A tévéadások is hiányoznak, pedig a technológia meglenne hozzá, például a foci-vb néhány meccsét is közvetítették UHD módban kísérleti jelleggel, de a tévétársaságok valószínűleg egyelőre nem akarják bevállalni az ezzel járó plusz költségeket. Így két megoldás marad. Az egyik, hogy ilyen-olyan úton-módon beszerzett 4K filmeket, videókat a megjelenítőhöz csatlakoztatott, viszonylag nagyteljesítményű számítógépen kell lejátszani. Ez azonban nem mindenki számára járható út, egyébként is nonszensz elvárni bárkitől, hogy ilyen plusz kiadásokba verje magát, miután megvette tévéjét. Ráadásul ha asztali gépről van szó, akkor kifejezetten kényelmetlen ez a módszer.

A másik megoldás a különféle netes tartalomszolgáltatókban rejlik, például a Netflix kínálatában már megtalálhatóak az UHD filmek és sorozatok. A választék viszont egyelőre nem túl nagy, azonban ennél is nagyobb baj, hogy ezek bizonyos országokban, így hazánkban sem érhetőek el legálisan, és ezzel természetesen a magyar nyelvű szinkront vagy feliratot is el lehet felejteni. És értelemszerűen az is nagyon fontos szempont, hogy ehhez nagy sávszélességű, stabil internetkapcsolat kell, ami azért nem mindenhol adott.

A végeredmény: csalódottság és kapkodás

A helyzet tehát kísértetiesen hasonlít a 3D-s történetre, azaz hiába vannak a szolgáltatást támogató televíziók és projektorok, egyszerűen hiányoznak a tartalmak. Az emberek emiatt pedig meglehetősen csalódottak, sőt becsapva érzik magukat, annak ellenére, hogy egyébként 4K tévéjük képminősége tényleg pazar.

Az iparági résztvevők is tisztában vannak a helyzet fonákságával, de a jelek szerint sokáig csak bénultan várták, hogy valahogy maguktól megoldódjanak a problémák. 2015 első napjaiban azonban bejelentették, hogy megalakítják a UHD szövetséget azzal a céllal, hogy elősegítsék a tartalmak elterjesztését. A szervezet tagjai között éppúgy megtalálhatóak a nagy tartalomszolgáltatók, mint a hollywoodi filmstúdiók és gyártók. Ez mind szép és jó, de miért kellett erre ennyit várni?

Ennek már sokkal-sokkal korábban meg kellett volnra történnie, de még erre is legyintene az ember, ha a szövetség rendelkezne kész cselekvési tervvel. Ám a jelek szerint ez egyelőre még hiányzik, ugyanis semmi konkrétummal nem szolgáltak tevékenységükkel kapcsolatban, azt leszámítva, hogy törekszenek a 4K szabványok kidolgozására, és majd pár hónap múlva több részletet is elárulnak. Már azt is nehéz volt elfogadni, amit a 3D-vel kapcsolatban összeszerencsétlenkedtek, de hogy ezt sikerült még egyszer megismételni rövid időn belül, az egész egyszerűen elképesztő. Tényleg csak remélni lehet, hogy az Ultra High Definition nem jut a 3D sorsára, azaz nem tűnik el a süllyesztőben, mert a nagy felbontásnak igenis van értelme és létjogosultsága.

elefant

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés