A kezelés, a marketing és a dizájnpolitika hibái

Elbénázott menürendszer

A Sharp fél évtizede mutatta be mindenki mástól különböző, teljesen egyedi grafikus kezelőfelületét. Ez nem volt tökéletes, de egy kis fejlesztéssel azzá, vagy legalábbis sokkal jobbá tehették volna. A sajátossága az volt, hogy miközben az ember a menüben kolbászolt, folyamatosan látta a teljes képet. Idáig az LG csak most jutott el agyonsztárolt webOS rendszerével, tehát a Sharp egyértelműen megelőzte korát. Kár, hogy végül hagyták a csudába az egészet, és inkább megvették innen-onnan a szoftvereket, ami azt eredményezte, hogy előfordult, hogy egy adott évben a modelleknek teljesen más volt a grafikus kezelőfelülete, ami valahol egy agyrém.

[+]

A Sharp különféle menürendszereit rengeteg kritika érte az évek során, de a vállalat egyszerűen nem foglalkozott ezekkel, ami a mai világban már nem engedhető meg. Ugyanezt lehet elmondani a Philipstől beszerzett Net TV (Aquos TV) okostévérendszerről, amely már évekkel ezelőtt is igen elavultnak számított.

Egyhangú dizájn

Bár a Sharp tévék szépek, és mindig is első látásra felismerhetőek voltak, a változatosság nagyon hiányzott a termékpalettáról. És mivel az emberek nem egyformák, így nyilván ízlésük is különböző, tehát olyan nincs, hogy valami mindenkinek tetszik. A Samsung és az LG, később pedig a Sony is kiválóan ismerte fel, hogy muszáj sokféle, különböző dizájnnal bíró tévével egy időben jelen lenni a piacon.

[+]

Amíg a riválisok egymás után ontották a különféle, furcsábbnál furcsább (Crystal Design, Borderless, Cinema Design, különleges talpak, vékony kávák, ezüst színezés, fehér tévé stb.) modellt, addig a Sharp békésen ellubickolt az állóvízben. A Panasonic szintén ezt az utat járta, nem véletlen talán, hogy a másik nagy meghatározó japán gyártó is komoly gondokkal küszködik jelenleg tévés fronton.

Jaj, a marketing!

A vállalat, legalábbis Európában, csak nagyon kevés saját döntési jogot (magyarul pénzt) adott a helyi kirendeltségeknek, a reklámozást inkább központi büdzséből oldották meg. Ennek a megoldásnak megvan az az előnye, hogy komoly engedményeket lehet elérni egy-egy nagyobb kampány során, viszont az egész struktúra rettentő merev, nem képes alkalmazkodni az egyes országok eltérő piaci körülményeihez. Nyilvánvaló, hogy más típusokat kéne hirdetni, más kommunikációs csatornákat felhasználva mondjuk Svájcban vagy Magyarországon, hiszen teljesen mások a vásárlói igények és lehetőségek.

[+]

Ráadásul a cég sokszor a költségvetés tetemes hányadát egyetlen nagy durranásra költötte. Például a Sharp volt a foci EB hivatalos szponzora, és az igaz, hogy 3 héten keresztül tele volt minden a logójukkal, de ez a mai világban már kevés. Egy hónap, és az emberek jó része már arra sem emlékszik, hogy ki lett bajnok, nemhogy arra, hogy ki hirdetett és micsodát.

Mi lesz most?

A vállalat globális és európai piaci részesedése is nagyon lecsökkent, ez utóbbi most már nem is éri el a két százalékot. Állítólag azt is fontolgatják, hogy elhagyják az európai régiót, és a pletykák szerint még a márkanév értékesítése is felmerült. Az mindenesetre tény, hogy a vállalat nem volt kinn idén az IFA-n (vagy legalábbis mi nem találkoztunk velük), pedig ez a világ egyik legfontosabb szórakoztatóelektronikai eseménye, és nem mellékesen a konszern éveken át gigászi méretű csarnokban mutatta be aktuális termékeit. Sajnos benne van a pakliban, hogy a cégre ugyanaz a sors vár, mint a Pioneerre, a JVC-re, a Thomsonra, vagy épp a Blaupunktra. Azért drukkoljunk, hogy ne így legyen, egy erős, innovatív Sharpra ugyanis nagy szükség lenne.

elefant