Drágán jött megváltó
Sajnos nyoma sincs már az extrém tempót diktáló tick-tock stratégiának sem, ami mostanra leginkább egy tick-tock-tock-tock módszernek tűnik, nem véletlen, hogy az Intel ezt az üzenetet nem is nagyon erőlteti. Sőt, mostanság azon kell gondolkodni, hogy miképp magyarázzák el a piacnak, hogy nincsenek gyártástechnológiai lemaradásban, holott évtizedeken át azt a végtelenül egyszerű üzenetet adták át, hogy a nanométer előtti kisebb szám a jobb.
Hirdetés
A fentiek mellett azonban történt pozitív változás is az Intel elmúlt éveiben, ugyanis Brian Krzanich 2015-ben rájött arra, hogy egyedül nem képes elvezetni ezt a vállalatot, így kénytelen volt egy 25 millió dolláros összértékű ajánlatot tenni Dr. Venkata M. Renduchintala számára, hogy hagyja ott a Qualcommot az Intel kedvéért. Ilyet a cég korábban nem csinált, ugyanis az Intel mindig belülről kereste meg a megfelelő embereket a vezetői pozíciókra, de most komoly szakemberre volt szükség, aki helyre tudja hozni az addig okozott károkat. Renduchintala a kliens és az IoT üzletág kapta meg, és mellette még vezeti az rendszerek architektúrájáért felelős csoportot. Ez egy újonnan létrehozott részleg az Intelen belül, ami magába foglalja a PC-t, a mobil megoldásokat, illetve az IoT-t.
Dr. Venkata M. Renduchintala
A híresztelések szerint a Kaby Lake-G platform Renduchintala ötlete volt, ugyanis az Intel annyira elmaradt eredeti ütemtervétől, hogy képtelenek lettek volna 2018-ra egy saját megoldással előállni, holott a játékra szánt mobil gépek piaca növekszik, és kifejezetten zsíros szegmensről van szó. Nyilván az sem segítette az Intelt, hogy Brian Krzanich csúnyán leépítette a grafikus fejlesztésekkel foglalkozó részleget. Ezt Renduchintala szinte azonnal elkezdte újjáépíteni, de ennek leghamarabb 2020 után lesz fizikailag megfogható eredménye, addig viszont kell a termék, így az EMIB technológia birtokában kiértékelte az MCM lehetőségét. Ez nem ismeretlen az Intelnek, lévén a Clarkdale is ilyen volt, tehát az egész projektnél az volt a kérdés, hogy tudnak-e szerezni egy beszállítót a GPU-ra.
Igazából csak két fél jöhetett szóba, hiszen magát a rendszert a PC-be szánták, vagyis az volt a kérdés, hogy az AMD vagy az NVIDIA fog szállítani grafikus vezérlőt. A döntés gyorsan megszülethetett, ugyanis az NVIDIA nem foglalkozik ilyen kérésekkel. Nekik van egy komplett termékpalettájuk, és ha az Intel szeretne magának egy grafikus vezérlőt, akkor természetesen kiválaszthatják az egyiket és megkapják, ugyanakkor egyedi megoldást nem fognak tervezni senkinek. Ellenben licencelik az IP-jüket, viszont ez pont nem volt jó az Intelnek, mert nagyon időre kellett dolgozniuk, illetve meg kellett volna újítani az NVIDIA-val kötött korábbi megállapodásukat, amire valószínűleg a legkevésbé sem voltak hajlandók.
Az AMD ezzel szemben nem licencel, viszont bárkit kiszolgálnak, aki igényel egyedi lapkát. Ráadásul a Semi-Custom üzletágnak elég jó referenciái vannak a Microsoft és a Sony új konzoljait figyelembe véve, tehát ezt a lehetőséget az Intel kis kockázatú opciónak tekinthette. Nem elhanyagolható módon az Apple is építhet a Kaby Lake-G platformra, bár a Santa Clara-i óriáscég ezt bizonyosan nem szeretné, mivel így az almás gépekben abszolút Radeon dominancia alakulhatna ki a grafikus vezérlő szempontjából, ami egy későbbi visszatérés szempontjából rendkívül hátrányosan érintené őket, ugyanis az Apple nagyrészt az AMD architektúrájához alakítaná a Metal API asztali kiegészítéseit, és a programok fejlesztésénél is a Radeonokat vennék figyelembe.
Kedvező még az is, hogy az AMD Semi-Custom divíziója igen megengedő a harmadik féltől származó IP-k integrálása szempontjából, ami elég hasznos dolog, ha az Intel saját kiegészítéseket is tervezett az egyedi Radeonba. Mindezek mellett az AMD és az Intel szellemisége a hardverek dokumentálására vonatkozóan igen hasonló, és ugyanúgy hisznek a szabad szoftverekben, így segítik ezek fejlődését.
Végeredményben azonban a Kaby Lake-G mindenképpen egy kényszerplatform. Számos korábban meghozott hibás döntés következménye, aminek nem kellene léteznie, ha az Intel tartani tudta volna a Paul Otellini által megszabott, évtized elejei ütemtervet, illetve nem épültek volna le a stratégiailag fontos részlegek. Biztató azonban Dr. Venkata M. Renduchintala fellépése. Már most látszik, hogy sokkal jobban érti a dolgát, mint Brian Krzanich, így gyorsan tudott váratlant húzni, amivel az Intel kellemes helyzetbe került a 2018-ra szánt, kifejezetten játékosoknak készülő notebookok szegmensében.
Renduchintala éleslátása már csak azért is lényeges, mert a Kaby Lake-G nélkül az Intel igen ramatyul állna. Ha egy notebookgyártó odamegy a céghez megkérdezni, hogy mivel készülnek a következő évre a gamer mobil gépek szempontjából, akkor mindent szeretne hallani, csak azt nem, hogy ugyanazzal, mint ma, de persze nagyobb számozással. A Kaby Lake-G-vel a kezükben viszont mondhatja az Intel azt is, hogy van egy nagyon érdekes, soha nem látott konstrukciójuk az igényelt területre, ami nagyobb akkumulátor beépítését teszi lehetővé, anélkül, hogy csökkenne a teljesítmény. Egy notebookgyártónak pont ez kell, a vezetőségi tagok szemgolyóin dollárjelek jelennek meg, és eufóriájuk csúcspontján nem fogják megkérdezni, hogy vajon új-e a processzor, mert a közölt adatok birtokában ez irrelevánssá vált.
Az igazán érdekes kérdés az, hogy mit hoz majd a jövő. Az Intel bizonyosan képes önállóan lefedni azt a területet, amihez most az AMD segítségét vették igénybe. A Kaby Lake-G ilyen szempontból egy töltelékplatform, mondhatni amíg nem lesz saját, addig jó ez is. Akár jöhet egy újabb generáció 2019-re, vagy egy még újabb 2020-ra. Ellenben a végső cél nem lehet más, mint egy későbbi, házon belüli fejlesztésű, nagy teljesítményű megoldás biztosítása valamikor a következő évtizedben. Az AMD addig egy eszköz kitölteni az űrt, és ez nekik is jól jön, hiszen pénzt és piacot nyernek az Intel által.
Abu85
